Ma már ízlés és pénztárca dolga, hogy melyik fogamzásgátló megoldást választjuk a sok közül. De még így is vesztésre állunk: Európában minden ötödik terhesség abortusszal végződik.

Kőkorszaki eleink sokáig nem jöttek rá, hogy a közösülés és a gyermek születése között összefüggés van, és nem elég csupán a szellemekhez folyamodni, ha nem akarnak még egy apró jövevényt a barlangba. A gyermekhalandóság igen magas volt, különösen, hogy a fogamzásgátlás legkézenfekvőbb eszköze a csecsemőgyilkosság volt (az egyik dél-afrikai törzs megszakított érintkezése még sokáig nem talált követőkre). Ehhez képest a halott fürdővizének kortyolgatását vagy a teve lélegzetének beszívását igazán humánus módszernek mondhatjuk, még ha nem is túl célravezetőnek.

Tudás és babona
Nagy előrelépést tett az ókori egyiptomi civilizáció, amely úgy négyezer éve fölfedezte a modern fogamzásgátló tabletta hatóanyagát. Gránátalma-magocskákat préseltek össze, valamilyen ragadós anyag segítségével apró kúpokat formáztak belőlük és a hüvelybe helyezték. A gyümölcs természetes ösztrogént tartalmaz, akárcsak a mai pirulák, amelyek szintetikusan előállított ösztrogént juttatnak a női szervezetbe. Egy Krisztus előtt 1850-ből származó írásos emlék szerint krokodiltrágyából, mézből és nátronból (magyarán lúgkőből) készítettek fogamzásgátlót. Egy közel másfél évszázada, 1873-ban Luxorban talált, Kr. e. 1500 körül keletkezett papirusz akácfőzettel és mézzel átitatott tampont ajánl nem kívánt terhesség ellen az asszonyoknak. Az egyiptomi férfiak rovarcsípésre és kígyómarásra viselt burokszerű ruhadarabja bátran tekinthető a kondom ősének. A nőknek kínzóbb módszereket kellett elviselniük, például olyan sebészeti beavatkozásokat, amelyekkel jószerével szétzúzták a petefészküket.
A görög orvostudomány a fogamzásgátlás terén is kitűnő eredményeket ért el. Hippokratész (Kr. e. 5. század) a nevét viselő híres-nevezetes esküben megfogadta, hogy „nem fogok adni a nőnek magzatelhajtó szert”, és fűszerekből, gyümölcsökből, skorpió-epéből és kagylóhéjból gyúrt kúpot ajánlott a terhesség megelőzésére. A Kr. u. 2. században élt epheszoszi Szóranosz ébredt rá a női fogamzás ciklikusságára.
Ő is világosan elkülönítette a fogamzásgátlást a magzatelhajtástól, és óvott a mérges oldatoktól meg a hatástalan amulettektől. A görög mintára kialakult római gyógyítás pépesített elefántürüléket javallt közösülés előtt a hüvelybe helyezni.
A zsidó hagyományok Kr. u. 2. századtól lejegyzett gyűjteménye, a Talmud a bibliai „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsát követve tiltotta a férfinak amegszakított közösülést, de engedte a nőnek tampon és szivacs használatát.

Kézzel varrt vászon, vulkanizált gumi Kínában a nőket jobb esetben a köldökükre helyezett forró vasgolyóval óvták a gyermekáldástól, rosszabb esetben mérgező higanyfőzettel itatták meg, amibe sokan bele is haltak. Bizonyos hindu szövegek a Kr. u. 4. századból a férfiaknak önfegyelmet írtak elő, a nőknek a hüvely füstölését, magvakból készült tamponok fölhelyezését, különféle olajkeverékek alkalmazását, amulettek viselését. A kor japán óvszere férfiaknak bőrből, teknősbékahártyából és szaruból készült, nőknek olajjal átitatott bambuszlevelekből.
A középkorban a kereszténység az egész nemiséget a szaporodásra kívánta korlátozni, így a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás a nem egyszer boszorkánynak kikiáltott és máglyára vetett vajákos asszonyok gyógyfüveire és kötőtűire maradt. Az újkor hajnalán, a 16. században egy olasz anatómus, Gabriele Falloppio (elterjedtebb latinos változatban Fallopius) egy vászon védőburokkal lépett fel az akkoriban pusztító népbetegségnek számító szifilisz ellen. 1666-ban a brit szülészek szervezete felpanaszolta a születésszám visszaesését, és meg is nevezte a felelőst: itt fordul elő először írásban a „condom” szó, melyet a népetimológia aztán Condom doktorhoz kapcsolt, aki praktikus vászontokokat gyártott a nagy természetű II. Károly angol uralkodónak. Hogy is maradhatna ki a történetből a 18. század nagy szoknyapecérje, Giacomo Casanova, aki emlékirataiban kondomról és hüvelybe helyezhető aranygolyóról számol be mint a terhesség elleni biztos módszerről? 1839-ben Charles Goodyear vegyész egy véletlen baleset folytán feltalálta a gumi vulkanizálását, ami a szerelmet is forradalmasította, és megkezdődött a gumi óvszer ipari méretű előállítása. Jellemző az eszköz népszerűségére, hogy a század végi brit óvszeres dobozokat – a különben kilencgyermekes – Viktória királynő képével díszítették. Száz év múlva, az 1980-as években megjelent az AIDS, és attól fogva létfontosságú lett a védekezésnek ez a módja: 1990-ben 6 milliárd óvszert adtak el a világon.
Az elmúlt közel másfél évszázadban szintén gumiból készültek a méhen belüli fogamzásgátlás (ma is használatos) eszközei, így a méhnyakra illeszthető sapka, vagyis a pesszárium, amelyet minden együttlét előtt föl kell helyezni, vagy a hüvelygyűrű, amely egész hónapban fennmaradhat, csak menstruációkor kell levenni. A spirál őse előbb a csirke villa alakú mellcsontjából készült, később fémből és aranyból, az ötvenes évektől műanyagból, melyet utóbb sárgatesthormonnal kombináltak.

A megváltó hormon
A hormonális fogamzásgátlás azon a megfigyelésen alapul, hogy terhesség alatt szünetel a peteérés. Ludwig Haberlandt, az innsbrucki egyetem professzora 1920-ban vetette fel a hormonális fogamzásgátlás gondolatát, de ötletére még jó húsz évig nem reagált
a tudományos világ. Az ösztrogének, a sárgatesthormon és a progeszteron felfedezése nagyot lendített a nem kívánt terhesség elkerülésén – és persze az egész szülészet-nőgyógyászaton. Az első, félig szintetikus sárgatesthormon-származékot 1950-ben állították elő. Hatását állatkísérletek után 1956-ban próbálták ki egy Puerto Ricó-i klinikán, három évvel később pedig a tabletta már Amerikában is a patikapolcokra került.
Magyarországon a művi terhességmegszakítást ugyan 1956-ban liberalizálták, de a fogamzásgátlókra még tíz évet kellett várni. Akkoriban az abortusz szinte gyakoribb volt, mint a foghúzás. A pirula igencsak megosztotta a közvéleményt (a legkevésbé talán a világnak azon a felén, ahol mi éltünk/élünk), Nyugat-Európában például, a katolikus klérus befolyása alatt, kizárólag férjezett asszonyoknak írták fel. Az 1968 körül lezajlott szexuális forradalom győzött, a női egyenjogúság teret nyert, a tabletta nemünk szabadságának jelképévé lett. Nagy kérdés persze, hogy mit hoznak az előttünk álló évek.

Kevés progeszteron, sok abortusz
Magyarországon tavaly alig több mint 90 ezer élve születésre 40 500 terhességmegszakítás jutott, ennek 12 százalékát 19 évesnél fiatalabb nőkön végezték el. (A természetes népességfogyás évente csaknem harmincezerrel csökkenti az ország lakosságának számát.) Szakemberek szerint ennek oka többek között a szexuális felvilágosítás hiánya, a felelőtlenség és a szociális helyzet – azon belül a sokaknak nehezen megfizethető fogamzásgátlás. Sokáig erre gyanakodtak Angliában is, így a riasztóan magas statisztikai adatok miatt néhány éve ingyenessé tették a megelőző és az esemény utáni tablettát egyaránt. Csakhogy a rendelet fordítva sült el, az abortuszok száma nem csökkent, sőt a kamaszkori terhességek és a nemi úton terjedő betegségek növekvő tendenciát mutatnak. Egy nemrég közzétett tanulmány szerint egyre több 11-12 éves kislány kezdi úgy a középiskolát, hogy szed – vagy sok esetben nem szed, pedig kellene – fogamzásgátlót. A jelenleg is zajló egészségügyi vitában sokak inkább a nemi felvilágosításra tennék a hangsúlyt, és nem osztogatnák ingyen a tablettát, ami elősegíti a szabadosságot.
Nem lehet panasz a nemi felvilágosításra Svédországban, ahol már 80 éve iskolában tanítják a másutt még ma is szinte tabunak számító tárgyat. És tessék! Ennek ellenére Svédországban sem csökken a művi vetélések száma: minden negyedik terhesség abortusszal végződik (holott nem a 12., hanem a 18. hétig szabad elvetetni a magzatot). A tízmilliós ország mégis azon kevesek közé tartozik, ahol a gyermekvállalási kedv jóvoltából évről évre nő a népesség, átlagosan tizenötezerrel több ember születik, mint ahány elhalálozik. A svéd helyzet azonban még nem ok rá, hogy korlátlanul, meggondolatlanul, lelkiismeret-furdalás nélkül válasszuk az abortuszt az élet helyett – figyelmeztet a WHO. A szervezet egy nemrég közzétett tanulmánya azt állítja: bár az abortuszok aránya általában csökkenő tendenciát mutat, még mindig elkeserítően magas. A nem kívánt terhességek száma a világon évente csaknem nyolcvanmillióra tehető, és csak minden második magzat kap esélyt az életben maradáshoz.

Szöveg: György-Horváth Zsuzsa, fotó: profimedia.hu, cultiris, Europress. Ez a cikk a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.