A bölcsődei helyzet

Borítókép: A bölcsődei helyzet
Harminckétezer gyereknek sikerül az idén májusban, több ezer viszont helyhiány miatt megint kimarad. Noha egyre kevesebb gyerek születik, a bölcsődei felvételi ebben az évben is szinte csak annak hoz kedvező eredményt, aki évekkel előre szó szerint a magzatát íratja be a kiszemelt intézménybe.

Férőhelyek a számok tükrében
Alapos ok kell ahhoz, hogy egy anya egész napra másra bízza 20 hetes csemetéjét – ettől a kortól fogadnak gyerekeket a bölcsődék. Mármint elméletben. Mert aki próbált már a fővárosban bölcsődébe bejutni, az pontosan tudja, mekkora kincs ma egy szabad hely akármelyik kerületben. A helyzet vidéken sem sokkal jobb.


Az ígéretek szerint 2010-re éri el Magyarország az EU-s normát, mely szerint a korosztály 30 százalékának kell bölcsődei férőhelyet biztosítani. Ez a szám jelenleg a 10 százalékot sem éri el. Ma Magyarországon 26 ezer férőhely jut mintegy 300 ezer bölcsődés korú kisgyermekre. Az intézmények 120–150 százalékos telítettséggel dolgoznak, mivel a korosztályra jellemző gyakori hiányzások miatt csak így éri el az állandó jelenlét a 100 százalékot. Csupán ennek a maximális kihasználtságnak köszönhető, hogy az eredeti számnál több, vagyis 32 ezer gyerek iratkozhat be ilyen intézménybe. Az ország 561 bölcsődéjéből 132 a fővárosban található, a bejutásra mégis Budapesten kell a legtöbbet várnia egy-egy kisgyereknek. Nem ritka, hogy a várólistára való felkerülés után egy év is eltelik, mire a család megkapja a „behívót”, és az anya is munkába állhat. Van olyan kerület (XI.), ahol a kihasználtság 110 százalékos, mégis több mint 220 gyerek vár elhelyezésre. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy apuka és az éppen még csak domborodó hasú anyuka a gyereket jóval születése előtt beharangozzák az előre kiválasztott intézménybe, nehogy lemaradjanak, ha eljön az idő.
A folyamatos helyhiány felszámolásához országszerte tizenötezer új férőhely létesítésére lenne szükség. Az ország 3200 településéből csupán 250-ben működik bölcsőde, s bár hivatalosan minden 10 ezer fölötti lélekszámú településen lennie kell saját fogadóintézménynek, 15 helyen ez még nem valósult meg. Többek között Salgótarján megyei jogú városnak sincs saját bölcsődéje, hiába lakják majdnem 40 ezren. Pécsen 9-10 hónap a várakozási idő. Győrben, ahol jelenleg 600 bölcsődei férőhelyet tartanak fent, így biztatják az anyukákat: „nem kell aggódni, nincs várólista, jöhet a kicsi májusban, nem lesz probléma. De azért lehetőleg a beíratási időszak első napjaiban tessék jelentkezni, mert az érkezési sorrendet vesszük figyelembe.” A stresszt tehát ott sem lehet megúszni, ahol elvileg van hely.

Hátrányban és előnyben
Ám akkor sem érezheti magát biztonságban a szülő, ha a kisgyereket szabad hely várja, előfordult már ugyanis, hogy üres hely ide vagy oda, a gyermeket nem veszi fel az intézmény, mert az édesanya eleve otthon van a kisebb testvérrel, vagy mert vállalkozói státusza miatt nem tud munkáltatói igazolást felmutatni. A felvételinél előnyt élveznek azok, akiknek a szülei dolgoznak, tanulnak vagy betegek, továbbá azok, akiknek gondviselője egyedülálló vagy idős, illetve azok, akik hátrányos szociális helyzetűnek számítanak. Bizonyos helyeken a szülők keresete szerint rangsorolják a gyerekek felvételét, és kiszűrik a „potyázókat”: az olyanokat, akik „csak” azért adnák be a gyereket, hogy több idejük jusson a kistesóra, vagy szabadabban végezhessék a házimunkát. Mellesleg sok anyát mentene meg a „gyed-betegségtől”, ha az otthon töltött évek alatt legalább heti pár órára igénybe vehetne külső segítséget akkor is, ha nincs sem rokona, sem a bébiszitterre elegendő anyagi forrása. Egyes bölcsődékben van ilyen lehetőség, de térítési díj ellenében, és a jelenlegi túlzsúfoltságban az ingyenes alkalmi megőrzésnek még az elképzelése is irreális.
A rendszerváltás előtt a Trabantra vártunk, ma bölcsire. Akkortájt több mint 1000 bölcsőde volt, ma 561. A kilencvenes években sorra zárták be ezeket az intézményeket, részben anyagi, részben demográfiai okok miatt. A születések száma azóta is csökken, a nőket már a gyermek 3 éves kora előtt visszalöki a kényszer vagy éppen a motiváció a munkaerőpiacra.
Ha dolgozni muszáj, akkor a szülő a leleményesség és a pénztárca után nyúl, már ha megteheti. A magánbölcsőde havonta 60–80 ezer, a családi napközi 30–60 ezer forintba kerül, a bébiszitter gyerekenként legkevesebb 600–1500 forint óradíjat kér.
A számokat végignézve sok anyuka jut arra a következtetésre, hogy ha nem tudja bölcsődében elhelyezni a picit, akkor mégiscsak az a legkifizetődőbb, ha otthon marad.

Bezzeg Nyugaton?
Mielőtt kétségbeesnénk, nézzünk körül, hogyan boldogulnak az anyukák a világ többi országában. (Erről még későbbi számainkban is fogunk írni – a szerk.)
Nézzük először a szomszédainkat. Ausztriába rengeteg magyar nő, leendő anyuka jár át dolgozni a nyugati határvidék városaiból. Mi ebben a jó? A szülés előtt és után 8-8 hét szabadság jár nekik, teljes fizetéssel természetesen. A baba szoptatási napirendjét sok helyen tiszteletben tartják: az anya, amikor kell, hazamehet, sőt, ha munkája utazással jár, a gyerekét is magával viheti. A családi pótlék többszöröse az itthoninak, két kisgyerekre átszámítva 80 ezer forint, és az összeg a gyerekek életkorával arányosan nő. Az állami óvodák viszont csak délig tartanak nyitva, aki utána is dolgozni akar, az kénytelen igénybe venni a méregdrága magánóvodát.
A sok szempontból irigyelt Svájcban csak nemrég vált kötelezővé megadni a szülési szabadságot, mely mindössze 14 hét, teljes fizetéssel. A bölcsődébe csak akkor van esélye bejutni a gyereknek, ha már magzat korában beíratják a nevét a nagykönyvbe.
Ausztráliában a fizetett szülési szabadság mindössze négy hét, az anyukának viszont még egy év áll rendelkezésére, hogy visszamenjen munkahelyére, ha akar. A baba születése után a család félmillió forintnyi összeget kap egyben, de csak akkor, ha minimum két éve hivatalosan az országban él, és van munkaviszonya.
A „lehetőségek országában”, az Amerikai Egyesült Államokban a szülés után jó esetben két hónap fizetett szabadságot kap a kismama a babázásra, de van, hogy semmit. Aki otthon marad, búcsút mondhat a munkájának. Sem állami bölcsőde, sem állami óvoda nincs, igaz, vállalati viszont annál több. Aki dolgozni akar, az fizet. Ördögi kör. Két kisgyerekkel már csak nagyon erős hivatástudattal éri meg munkahelyet keresni, mert az egész fizetést elnyeli a „day-care”.

Hogy is van idehaza?
A magyar kismamáknak 24 hét fizetett szülési szabadság jár, négy hét a szülés előtt, a többi utána. A szüléskor az apa is kivehet 5 nap szabadságot. A gyed (maximum 100 ezer forint) két évig, utána a gyes (28 500 Ft) a gyerek 3 éves koráig jár. Ez utóbbit egyre kevesebben választják az alacsony összeg miatt, és inkább lemondanak róla, hogy munkát vállalhassanak – ha van, mit. A nők 40 százaléka nem tud szülés után újra elhelyezkedni, amiért minden negyedikük a bölcsődei férőhelyek szűkösségét okolja.

Éva magazin, 2009. május. Fotó: Europress. Minden jog fenntartva