Riport egy tanulságos eset kapcsán

Az amerikai kisfiú, Christian negyedik születésnapjára kapta a fegyverét, egy egylövetű gyerekpuskát. Nem játékot, igazit. Arrafelé, ahol ez az eset történt a gyerekek hamarabb tanulnak meg lőni, mint olvasni. Legalábbis az ott lakók ezt állítják. A fegyvert vadászatra, önvédelmi eszközként és sportszerként is használják. A helyi lapok oldalán gyakran pózolnak gyerekek a kezükben egy-egy általuk ejtett őzzel, fácánnal.

A fegyver, amelynek lövedéke a kétéves kislány mellkasába fúródott, egyike azoknak a pehelykönnyű karabélyoknak, amelyeket kifejezetten kisgyermekek számára sokféle színben és stílusban – kislányoknak akár Barbie-rózsaszínben, kisfiúknak terepmintásban is- gyártanak Amerikában. Számos szakember és újságíró foglalkozott az eset kapcsán a témával, így született több tucat fotó olyan gyerekekről, akik büszkék voltak arra, hogy fegyvertulajdonosok.

„Nehogy azt képzeljék, hogy a fegyverek a házakban szétszórva fekszenek. Biztonságban, lelakatolva tartják őket – mondta az ügyet vizsgáló riporternő-. Az anyag elkészítése során, a fotózások közben a gyerekek pózoltak a fegyverekkel, a szüleik meg le nem vették a szemüket róluk”. A portréfotózáson kívül a szakember még annyit kért a gyerekektől, hogy mondják el neki, mi az, amitől félnek, amiről úgy gondolják, hogy a fegyverük megvédheti őket. Voltak, akik létező élőlényeket – cápát, medvét, betörőket- említettek, mások olyan fantázia-szüleményeket, mint a zombik vagy a vérfarkasok.

G.I. Joe és társai

Több cég is létezik Amerikában, amely kifejezetten a gyerekeket célozza, reklámjaik rendkívül hatásosak és impresszívek. Ám a fegyvert végső soron mégsem a gyerekek, hanem szüleik veszik meg. A törvény csupán büntetlen előéletet és mentális egészséget ír elő korlátozásként, de online vásárláskor ki ellenőrizné ezt? A fegyvereket pedig mindenki olyan körülmények között tárolja, ahogyan jónak tartja. Büntetés csupán húsz államban jár azért, ha bebizonyosodik, hogy a szülő a fegyvert a gyermek számára hozzáférhető helyen tartja. Természetesen az is csak akkor, ha már megtörtént a baj és eldördült a fegyver.

A civilek fegyvertartási kedvét illetően az USA világelső, és az idei elnökválasztás előtt ez csak fokozódott. Olyannyira, hogy pár hónappal ezelőtt már a fegyverboltok tulajdonosai kezdetek panaszkodni.

Bár az összfegyvertartók száma csökken, az amerikai fegyverlobbi nem veszített erejéből. Jól példázza ezt az is, hogy 2013-ban Obama elnök fegyverkorlátozásra tett törvényjavaslatát a szenátus elutasította. Pedig apropója lett volna a kezdeményezésnek, hiszen nem sokkal benyújtása előtt, 2012 decemberében mészárolt le húsz gyereket egy húszéves fiatalember édesanyja félautomata karabélyával.

Amerikában a fegyverviseléshez való jog az állampolgárság, a férfiasság és a faji identitás szimbólumává vált. A különbség az Egyesült Államok és Európa között, hogy az amerikai kultúra sokkal nagyobb szabadsággal hatalmazza fel az egyént a magánérdekből elkövetett erőszakos cselekedeteket illetően. Így évente többen kerülnek fegyverek, mint égés okozta sérülésekkel kórházba, s közöttük 15 ezer gyerek az érintett.

Fakardos kis harcosok

Szerencsére ez kis hazánkra még nem jellemző. Ám még ha az igazi fegyverek nem is, azért a harc és a játékpuskák fiúgyermekeink mindennapjaiban jelen vannak. Bármennyire is ellenezzük az erőszakot és bármennyire nem nézhet agresszív tartalmakat egy gyerek, ne lepődjünk meg, ha a fantáziája segítségével teremt igazi csatateret: fegyverek híján egy fadarabbal puffogtat, ahogyan azt a mesékben látta, vagy az ártalmatlan kötélhúzós játékot pillanatok alatt harmadik világháborúvá alakítja. Ezzel azért sincs gond, mert ez fantáziajáték. Egy darab fa, egy porszívócső, egy fakanál, ha nem a saját funkciója szerint használjuk, fejleszti a kreativitást, képzelőerőt, határtalan lehetőségeket nyújt a fantáziajátékoknak. Ami az egyik pillanatban puska, az később golfütő vagy varázspálca – a játék dinamikájától függően.

A valósághű fegyverek azonban már más lapra tartoznak, mint az alkalmanként pisztoly szerepét betöltő bot. A kutatási eredmények alátámasztják azt az általános megállapítást, hogy a játék fegyverek arra ösztönzik a gyerekeket, hogy agresszívebben játsszanak, mint amikor a saját kezükből vagy építőkockákból a képzeletük erejével formálnak harci eszközöket. Erre az a legvalószínűbb magyarázat, hogy míg az univerzális eszközökből a fegyveren kívül még ezerféle dolgot lehet utánozni, addig a játék fegyvert csak öldöklésre lehet használni, ezért ahányszor a gyerek meglát egy puskát, azonnal lőni kezd vele. Ha tehát egy gyerek játékai között vannak fegyverek, kész helyzet áll előtte, mivel a pisztollyal orvososat nem lehet játszani, csak valami erőszakosat.

„Még kismamaként elhatároztam, hogy az én gyerekeim aztán biztosan nem kapnak játék pisztolyt, kardot és egyéb agresszivitásra sarkaló eszközt – meséli egy anyuka. - Aztán megszületett a három fiam és azt vettem észre, hogy bármennyire is kitartok az elhatározásom mellett, a fiúk bármiből képesek fegyvert varázsolni, és lőnek, robbantanak, kaszabolnak, levágnak és játék-meghalnak. Nem telik el úgy nap, hogy ne birkóznának, verekednének, harcolnának egymással.”

Hogy honnan jöhet az erőszak egy pár éves gyerek fejébe? Sokszor mi, felnőttek észre sem vesszük, hogy mindez már mennyire beépült a mindennapi életünkbe: a híradó, az óriásplakátok, az utcán történtek, de még a felnőttek beszélgetései is tele vannak ilyen mozzanatokkal. De még ha tudatosan meg is szűrjük ezeket a csatornákat, a felnőtt számára ártalmatlan mesék is sok olyan elemet tartalmaznak, ami erőszakos jelenetként raktározódik el a gyerekek fejében.

A sok felgyülemlett negatív érzelmet pedig le kell vezetni. Hogyan? Játékkal! Mert a játék a gyerekek legkiválóbb feszültség-levezetője. Egy aranyszabály van csak: sérülést nem okozhatnak a másiknak! Persze szülőként, főleg anyaként nagyon nehéz megállni, hogy ne lépjünk közbe, amikor a gyerekeink verekednek.

Íme néhány szempont, hogy mikor nem érdemes közbeavatkozni:

• ha szemkontaktust tartanak
• ha várják, hogy a másik mit lép, milyen reakciót váltanak ki a másikból
• ha játék közben nevetnek
• ha senki nem sérül meg

A következő jelek láttán azonban nem árt, ha rendet teszünk:

• ököllel verik egymást, rúgnak, marnak, csípnek – azaz sérülést okoznak a másiknak
• komoly indulatok törnek a felszínre, azaz a dühtől elvakultan verekszenek
• eltorzult arccal harcolnak (se-lát-se-hall-effektus)
• nincs nevetés

Felnőttként fontos, hogy higgadtak, nyugodtak maradjunk.

Tehát nyugodtan fogjuk meg az erőszakoskodó gyereket, próbáljuk meg lenyugtatni. Vegyünk együtt pár mély lélegzetet, beszéljünk hozzá nyugodtan és várjuk meg vele együtt, hogy visszanyerje normális vérmérsékletét.

Az erőszaknak sok formája van, és nem kell hozzá fegyver sem. Íme 18 jel, hogy érzelmi erőszak áldozatává váltál: