Borítókép: A nászajándék-doboz rejtélye. A megfejtés Forrás: pixabay.com

A nászajándék-doboz rejtélye. A megfejtés

Esküvői krimink befejező része.

Az első itt, a második rész itt olvasható.

-Sokat segített, hogy elmondtátok, kiket gyanúsítotok. – kezdte Orsi. Te – és itt felém biccentett – elsősorban Ferenc fiára, Boldira, és az anyósodra tippeltél. Igaz?

Nagyot nyeltem, és nem néztem Ferencre.

-Igaz.

-Te pedig – nézett Orsi a férjemre. – Dorka apukájára vagy a tesójára gondoltál.

Ferenc bólintott, és összefűzte az ujjait a térdén. Nála ez mindig a feszültség jele volt.

-Nos – folytatta Orsi teátrálisan. – Igyekeztem őket alaposan megfigyelni a képeken és a videón, hogy végig tudjam követni a mozgásukat. A jó hír az… - és itt hosszú hatásszünetet tartott. Kezdtem attól félni, hogy megütöm. –, hogy egyikük sem lehet az elkövető. Amint korábban is mondtam, egyáltalán nem mentek a doboz közelébe, sem a gratuláció után, sem később. Egyszerűen nem tehették.

Mindketten felsóhajtottunk és végre egymásra mertünk nézni.

-De akkor ki volt? – kérdezte Ferenc. Orsi felemelte a mutatóujját.

-Amikor láttam, hogy a gyanúsítottaitok közül egyik sem tehette, fogtam magam és egyenként felnagyítottam az embereket, hogy lássam, mi van a kezükben. Ahogy ti is csináltátok. – biccentett felénk. – De csak a szokásos borítékok voltak. És akkor már biztos voltam benne, hogy nem közvetlenül a gratuláció után dobták a papírt a dobozba. Úgyhogy figyelni kezdtem, mi lett a doboz további sorsa.

Ismét szünetet tartott.

-Mikor lementek a gratulációk, Ferenc fogta a dobozt, és bevitte az asztalotok mellé. Szerencsére jól látható helyre állította, így, amennyire lehetséges volt, összeraktam a képekből és videókból, hogy rajtatok kívül nem ment oda senki. Ti ott vacsorázgattatok, és bár turbékoltatok, mint egy galambpár, biztos észrevettétek volna, ha valaki közeledik. Kaja után, amikor elkezdődött a tánc, Ferenc felkapta a dobozt, és bevitte a teraszról. Mit csináltál vele?

-Bezártam egy szekrénybe. – mondta a férjem tömören. – A kulcsot pedig zsebre vágtam.

-Kinyithatta azt a szekrényt bárki a násznépből? Úgy értem, rajtad kívül?

-Kizárt.

-Odaadtad valakinek a kulcsot?

-Nem.

-Kilophatta valaki a zsebedből, aztán visszacsempészhette?

-Biztos, hogy nem.

-Ez az! – kiáltotta Orsi diadalmasan. - Eszerint csak te lehettél a tettes.

Megrökönyödve néztem rá. Ferenc örömtelen hangon felnevetett.

-Megőrültél, Orsi? Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Miért tennék ilyet?

-Fogalmam sincs. – mondta Orsi. – Ezt neked kell tudnod.

-Felháborító. – mondta Ferenc nyugodtságot erőltetve magára. – Egyáltalán a feltételezés is, hogy ilyesmit el tudsz képzelni rólam.

-Nem képzelek. – válaszolta Orsi. – Sosem gyanúsítanálak, de hát a tények azok tények. Ha senki nem férhetett hozzá a dobozhoz rajtad kívül, akkor mégis ki más tehette volna?

Villámcsapásként hasított belém a gondolat.

-Előtte! – kiáltottam fel. – Előtte dobták bele, nem utána!

Orsi elismerően nézett rám. Aztán kacsintott egyet.

-Gratulálok, Dorka. – mosolygott. – Pontosan erre gondoltam én is.

-Mi van? – Ferenc végleg elvesztette a fonalat, de egyikünk sem törődött vele.

-Mi volt előtte? – törtem lázasan a fejem. – Már nem emlékszem rá. Hogy került a doboz a gratulációs ponthoz? Ki vitte oda?

- Hát ez az. – Orsi széttárta a karját. – Mivel egy percig nem gondoltam komolyan, hogy Ferenc lehet az – nézett bocsánatkérően a férjemre. –, rögtön azokat a pillanatokat kezdtem figyelni, mielőtt a doboz mellétek került volna. Hiszen így a korábban kizárt gyanúsítottak is visszakerültek a képbe.

-Mégis az apukám volt az? – kérdeztem kétségbeesve. Dorka a fejét rázta.

-Nyugi. Nem apa, nem anyós, nem Boldi és nem tesó. Alaposan megfigyeltem mindent. És érdekes dolgokat láttam.

-Orsi. – mondta a férjem elfulladó hangon. – Azonnal mondd meg, hogy mit, különben úgy éljek, hogy azonnal…

-Állj! – emelte fel a kezét Orsi. – Ne mondj olyat, amit később keservesen megbánsz! Máris a lényegre térek.

Újra elvett az asztalról egy kis kekszet, és rágcsálni kezdte.

-Szóval - folytatta tele szájjal. – megint végignéztem a fotókat, és a videót is visszapörgettem. A doboz a kocsitokban pihent. Miután megérkeztetek és kiszálltatok, a sofőr – ugye bérelt sofőrötök volt? - kivette és elindult utánatok a gratulációs ponthoz. Az egész násznép titeket figyelt, úgyhogy elérkezett a tökéletes pillanat. Nézzétek csak!

A számítógéphez lépett, és elindította.

A kisfilmen tisztán látszott, ahogy a sofőr a dobozzal a kezében a nyomunkban cammog. A násznép ujjong, mindenki minket néz. A videó sarkán azonban észrevehető, hogy közben egy elmosódott alak halad el a sofőr előtt, egy pillanatra megáll, majd továbbmegy.

Orsi megállította a felvételt.

-Ott van. Ő az.

Ferenc reszkető kézzel az egérhez nyúlt, és felnagyította a képkockát. Mindketten döbbenten kiáltottunk fel.

-Na ugye. – mondta Orsi elégedetten. – Love will tear us apart.

Ákos ment el a sofőr előtt. Felismertük szőke hajáról és hosszú, cingár lábairól. Mondott valamit a sofőrnek, aki balra mutatott, Ákos pedig, mintha csak véletlenül tenné, ráhelyezte a kezét a dobozra. Még a cikkcakkos fecnit is felismertük, mielőtt eltűnt volna a mélyben.

Ákos osztálytársam volt a gimnáziumban. Körülbelül hat évvel ezelőtt együtt jártunk, nem többet fél évnél. Csúnya szakítás volt, az igaz, én hagytam el, Ákos pedig sokáig képtelen volt ebbe belenyugodni. Azóta viszont összeszedte magát, karriert csinált, lett új barátnője. Velem és Ferenccel mindig szívélyesen viselkedett, úgy tűnt, örül, hogy egymásra találtunk. Ezek szerint mindvégig csak színjátékot űzött, bosszút akart állni rajtam a szakításért, és végül ilyen kisszerű módon tette meg.

-Beszélsz vele erről? – kérdezte Ferenc, amikor este – miután felhívtuk meggyanúsított családtagjainkat, és mindenkit biztosítottunk arról, mennyire szeretjük őket - az ágyban megtárgyaltuk a történteket. Vállat vontam.

-Nem tudom – mondtam. – Soha többé nem keresem, az biztos. Kérdés, hogy meg kell-e indokolnom, miért. Meg hogy ő keresni akar-e még ezután. Azért nem rossz fiú. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon szarul érzi magát.

-Azért ne felejtsd el, hogy kitervelte az egészet. Ez egy hidegfejű bűntett volt, nem pillanatnyi elmezavar. És megpróbálta tönkretenni az esküvőnket! Milyen ember az ilyen? – méltatlankodott Ferenc.

-Ez igaz. Aludjunk rá egyet. – javasoltam, és bevackoltam magam a szokott helyemre, a férjem karjai közé.

-Egy biztos. – hallottam a hangját, mielőtt mély álomba merültem volna. – Orsi barátnőd egyszer még megemlegeti, amiért – még ha csak tréfából – megpróbált engem is gyanúba keverni.

Galériánkban 10 krimiről mesélünk, amik valós bűnökről készültek.