A másfél fokos életmód, amivel megmentheted a Földet

Borítókép: A másfél fokos életmód, amivel megmentheted a Földet Forrás: Pixabay
„Én változtatnék, de mi értelme? Egyedül úgyis kevés vagyok!” Sokan védekezünk ezzel a kifogással, amikor arról van szó, bolygónkért, gyermekeink jövőjéért változtatnunk kellene életmódunkon. Úgy gondoljuk, a változtatás túl sok kényelmetlenséggel járna ahhoz képest, hogy mennyire csekélyke a hatása globálisan. Hiszen az államok, a nagy cégek a klímaváltozás igazi felelősei, vagy mégsem?

Kinek a felelőssége?

Gondoltad volna, hogy a globális CO2 kibocsátás csaknem kétharmadáért a háztartások, a mindennapi életünk a felelős? Ezt a hatalmas mennyiséget többek között olyan igényeink generálják, mint hogy télen sem szeretnénk lemondani azokról a zöldségekről és gyümölcsökről, amelyek nálunk nem teremnek meg, távoli országokban viszont igen. Ugyan a dél-amerikai banánt itt fogyasztjuk el, de a termesztésével, csomagolásával, szállításával járó CO2-kibocsátás nem Magyarországon jelentkezik. Viszont az ettől még létezik. A megegyezés szerint pedig ezt a kibocsátást oda számolják, ahol a termék hasznosul, tehát a banánt megvásároló háztartásba.

Neked mekkora a karbonlábnyomod?

Karbonlábnyomnak az egyének és háztartások CO2-kibocsátását nevezzük. Ennek eloszlása a Földön igen egyenlőtlen: vannak, akiknek irreálisan és fenntarthatatlanul nagy a karbonlábnyomuk. Ezzel szemben vannak, akiknek azért elhanyagolható a karbonlábnyoma, mert durva energiaszegénységben élnek, és a legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A számok szintjén ez nagyjából azt jelenti, hogy a jóval kevesebb lakosú jóléti társadalmak karbonlábnyoma ötször akkora, mint a túlnépesedett szegény országoké. Kanadában egy ember évente átlagosan kb. 14 tonna CO2 kibocsátásáért felel, Finnországban ez a szám megközelítőleg 10 tonna, ezzel szemben Brazíliában és Indiában 3, Indonéziában 2,2 tonna ez a mennyiség.

Még durvább a kép, ha nem az országok, hanem az egyének vagyoni helyzetét vizsgáljuk: a leggazdagabb 1% átlagos fejenkénti karbon lábnyoma 75 tonna/év, a legfelső 10%-nál ugyanez már csak 20 tonna körül van, a globális társadalom legszegényebb 50%-a pedig évi 2 tonnát bocsát ki. Máshogy fogalmazva: a leggazdagabb 1% a felelős a kibocsátás 15 százalékáért, míg a legszegényebb 50% az összes kibocsátás 7 százalékáért. Megdöbbentő különbségek.

Másfél fok

A klímaváltozás legfőbb oka az üvegházhatású CO2 túlzott koncentrációja a légkörben. Éppen ezért fontos a sokat emlegetett párizsi megállapodás, amely konkrét célokat határoz meg a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ezek közül a legfontosabb, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 fokkal tartsuk az iparosodás előtti szinthez képest. Azért ennyivel, mert a közmegegyezés szerint ekkor még nem indulnak el visszafordíthatatlan folyamatok a Földön. Ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha az egyéni fogyasztáshoz köthető átlagos karbon lábnyomot 2030-ra 2,5 tonnára csökkentjük.

És itt van a lényeg: a másfél fokos életmód olyan klímabarát életmódot jelent, amely megfelel ennek a kibocsátási korlátnak.

A másfél fokos életmód nem követel irreális lemondásokat, nem kényszerít minket radikális váltásra. Lehetővé teszi, hogy lépésről lépésre valósítsuk meg a célt: a minél optimálisabb széndioxid-kibocsátást.

A háztartások karbonlábnyomának érdekes jellegzetessége, hogy azoké nagyon magas, akinek megvannak az anyagi lehetőségeik a változtatásra. Ezt három fő terület határozza meg: a lakhatás, a mobilitás (azaz a közlekedés) és a táplálkozás. Ezek nagyjából azonos arányban, együttesen a háztartások karbonlábnyomának körülbelül kétharmadáért felelősek (a maradékon osztoznak a megvásárolt termékek, a szórakozáshoz és szabadidőhöz köthető tevékenységek, illetve a különböző szolgáltatások igénybevétele).

Hogyan változtass?

A tudatos életmód abban áll, hogy felmérjük életterünket és tevékenységeinket, szokásainkat – CO2-kibocsátási szempontból. Az viszonylag közismert, hogy a sok tengerentúli röpködés, de úgy általában a légiközlekedés az egekbe tolja a karbonlábnyomot. Persze nem arról van szó, hogy dobjuk el azonnal az autókulcsot (bár egy autó egy családban átlagosan pont kimeríti a “háztartási karbon kvótát”), vagy ne gyújtsunk lámpát este. Sokkal inkább arról, hogy felmérjük környezetünket (mindenekelőtt a fűtést, szigetelést), szokásainkat, és megpróbáljuk fenntarthatóbbra “cserélni” ezeket.

A másfél fokos életmód viszonylag friss kezdeményezés, Magyarországon például még nem is született felmérés arról, hogy mekkora az egyének vagy háztartások átlagos karbonlábnyoma. Ennek ellenére vannak már kezdeményezések, ilyen például az összeurópai együttműködés, a 1.5 Lifestyles, melynek magyar tagja is van, a Greendependent, amely előadásokkal, webináriumokkal és képzésekkel támogatja a másfél fokos életmód iránt érdeklődőket.

Forrás: Ökopolisz Alapitvány

A fenntarthatóság és a környezetvédelem sok hírességnek is szívügye. Nézd meg, kik ők és mit tesznek a bolygónkért!