„Egy nap se jó itt bent”

Borítókép: „Egy nap se jó itt bent”
Kevésbé fáj a pénztárca hiánya, ha egy fiatalkorú lopta ki a táskámból? Hogyan szabályozható a gyerekbűnözés? Svraka-Gévai Júlia riportja Minőségi Újságírásért-díjat kapott.

Ha pirulva elemel egy csokit a boltból, az gyerekcsíny. De mi van, ha nem pirul? Ha nem csokit, hanem a társa mobilját veszi el? Kevésbé fáj a pénztárca hiánya, ha egy fiatalkorú lopta ki a táskámból? Dehogy! A gyerek bűnözőket mégse lehet egy kalap alá venni a felnőtt gonosztevőkkel. Pontosabban mégse lehetne.

Svraka-Gévai Júlia riportja Minőségi Újságírásért-díjat kapott. A díjat létrehozó alapítvány közleményét itt olvashatod. A díjazott cikk itt, lejjebb olvasható.

„Heccből tagelik, graffitizik össze a frissen festett házak falát. Heccből lopnak bizsut a boltból, törik be a telefonfülke üvegét. És ha számon kérik rajtuk, csak néznek kikerekedett szemmel, elpityerednek, és minden meg van bocsátva – tárja szét a kezét Gabi néni, egy jó nevű pesti gimnázium magyartanára. – Értem, hogy kamaszok, túlfűtöttek, együtt ráadásul még bevállalósabbak, de hogy van az, hogy az én gyerekeimnek soha eszükbe nem jutott ilyen hecceket csinálni? Pedig nem voltak ők se angyalok. Csodálkozunk, hogy ennyi a korrupt, gátlástalan felnőtt, pedig mi termeljük ki őket… Egyáltalán nem tartom túlzásnak az új rendelkezéseket. Ezek a srácok eddig megúszták egy ejnye-bejnyével. Az meg semmit sem ér! Csak egyszer kell őket úgy megbüntetni, hogy egy életre elmenjen a kedvük a hasonló heccektől. Pár nap börtön nem sok, de az észhez térítené őket.”

A törvény visszavág
2010. július. Az Országgyűlés elfogadja a szabálysértési törvény módosítását, s eszerint akár 45 napos elzárással is büntethető az a fiatalkorú, aki húszezer forintos értékhatár alatti lopást vagy szándékos rongálást követ el. Sőt, az elkövetőkkel szemben kiszabott és meg nem fizetett pénzbírságot a bíróság átválthatja elzárásra.
2010. szeptember. Az Országos Választási Bizottság hitelesíti a büntethetőség alsó korhatárának 14-ről 12 évre történő csökkentéséről szóló népszavazási kezdeményezést.
Nincs túl jó sorsa ma Magyarországon egy nem teljesen szabályos ifjúnak. Alig negyedév alatt két olyan rendelkezés is született, amely megbolygatta a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerét. A jogalkotók szerint a helyzet tarthatatlanná vált. Egyrészt alig van szankcionálási lehetőségük az említett korosztállyal szemben, a kiszabott pénzbírságokat saját jövedelem híján nem tudják behajtani az elkövetőkön, másrészt nem menthető, hogy a „közbiztonságban csalódott” több százezer ember érzi úgy: őket senki sem védi, a vétkes fiatalok felelősségre vonás nélkül megússzák.
A gyermekvédelmi szakemberek, kriminológusok, jogvédők és civilek viszont hangosan felhördültek. A rendelkezés ugyanis ellentmond a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezménynek, illetve az ENSZ gyerekjogi alapszabályának, melynek értelmében gyereket csakis a legvégső esetben lehet elzárással büntetni (Magyarország mindkettőt ratifikálta). Ráadásul a „szemet szemért elv” nem jár elrettentő hatással, sőt! Többet árt, mint használ, s még drága is: egy nap elzárás mintegy 8000 forintjába kerül az államnak.

A bűvös 14-es
A jelenleg még érvényes jogszabályok értelmében a 14 év alatti gyerekek nem büntethetők. Ha egy 13 éves és 364 napos gyereket bolti lopáson kapnak, büntetőjogi eszközökkel nem vonhatják felelősségre. Ezekkel az elkövetőkkel a gyermekvédelmi rendszer foglalkozik azzal a céllal, hogy
a fiatalt megneveljék, jó irányba tereljék, sikeresen visszaillesszék a társadalomba.
Sok jogalkotó azzal mentegeti a szigorítást, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem hatékony. Az igazság azonban az, hogy hiába van jelenleg még abszolút európai szellemiségű gyermekvédelmi törvényünk, sose voltak meg az anyagi, tárgyi és személyi feltételek a benne foglaltak megvalósítására.
„Az alábbi eset nagyon jól jellemzi a rendszer hiányosságait és ellentmondásait – meséli dr. Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. – Egy 13 éves vidéki kislánynak, hívjuk Nórinak, 400 rendbeli tolvajlás volt a lajstromán. Elemelt ezt-azt a boltból, ellopta a szomszéd zsebrádióját, ilyesmi. A kétszázadik(!) eset környékén jutott eszébe a rendőrségnek, hogy fel kellene venni a kapcsolatot a gyermekvédelmisekkel. Azok kimentek, megvizsgálták a családot. Kiderült, hogy a szülők elváltak, apukának új barátnője lett, aki azonnal teherbe is esett, és akivel Nóri sose találta meg a hangot. A gyerekvédelmisek pszichológushoz küldték a kislányt, az önkormányzat vállalta, hogy hetente egyszer fizeti útiköltségét a 70 kilométerre lakó legközelebbi szakemberhez. És láss csodát! A terápia hatására azonnal megszűntek a lopások. A pszichológus azonban elköltözött 130 kilométer távolságra, s ezt a költséget már nem tudta vállalni a testület. A terápia félbeszakadt, a lány megint lopni kezdett. »Semmi baj, a gyerek pár hónap múlva 14 lesz. Na, akkor aztán lecsapunk rá« – kacsint a vele foglalkozó rendőr vigyorogva.
Bosszantó, hogy tudjuk a helyes választ, de állandóan elakadunk, mert nincsenek meg a feltételek a hatékony működéshez. Semmit nem oldunk meg azzal, hogy ezeket a fiatalokat áttoljuk az igazságszolgáltatás rendszerébe, hogy csökkentjük a büntethetőségi korhatárt vagy szabálysértésért elzárást helyezünk kilátásba!
A kriminális deviáns fiatalkorúak (és persze a felnőtt bűnözők) szemében a börtön mint büntetési forma nem visszatartó erő. Ők nem hiszik, hogy eljutnának a felelősségre vonásig, hisz úgysem kapják el őket. Nem a büntetés súlyossága lehetne a visszatartó erő, hanem a lebukás nagy kockázata és a gyors felelősségre vonás veszélye.
A Nórihoz hasonló elkövetők esetében pár napos börtönbüntetés is életre szóló defektust okozhat. Őket nem büntetni, hanem kezelni kell” – magyarázza Gyurkó Szilvia.
Nem csak az ágy rácsos…
2007. október. A tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében cellatársai megölték a tolvajlásért elítélt Barnabást. A cellafőnök a fiút a negyedik napon az ágyára ültette, és megkérte, hogy énekeljen valami szép dalt. Mivel Barnabás nem énekelt elég hangosan, többször megütötte, majd a vécébe rángatta, és kezdetét vette az öt órán át tartó borzalom. Fajtalankodtak vele, megverték, majd a megfélemlített fiút rávették, hogy kösse fel magát, úgyis leszedik… Barnabás belehalt a kínzásba.
Az eset óriási port kavart, a börtönben pedig azonnali átszervezéseket hajtottak végre. Tóth Tamás ezredes, az intézet igazgatója is egyetért azzal a véleménnyel, hogy a börtönbüntetést a legkeményebbek is megszenvedik.
„A kötelezően betartandó elkülönítési szabályokon túl ma már a fiatalok személyiségjegyeit is figyelembe vesszük a zárkák kijelölésekor. Az »áldozat« típusú elítélteket úgynevezett pszichoszociális csoportokba helyezzük, de ugyanígy nem kerülhetnek a nehézfiúk közelébe a túlságosan alacsony értelmi szinten álló fogvatartottak sem, akiket könnyű befolyásolni, hülyeségekre rávenni. Óriási erőfeszítéseket teszünk, hogy megelőzzük az erőszakos cselekményeket, bár nyilvánvalóan mi se tudunk mindent kivédeni. A fiatalkorúak börtöne nagyon súlyos világ. Itt a fizikai erő adja a tekintélyt, az elítéltek nagy részének jellemzően nagyon alacsony az értelmi és érzelmi intelligenciája. És bár különböző programokkal, tanítással, sporttal, művészetterápiával, munkával kötjük le őket, ha fizikailag nem is, lelkileg sokszor még a legacélosabb srácok is megtörnek. Egy nap se jó itt bent.”

Bosszúállás helyett…
„Börtönbe csukni a fiatalkorúakat olyan, mintha guillotine-ba raknánk a fejüket. Elvágjuk a lehetőséget attól, hogy normális életpályát fussanak be – folytatja dr. Gyurkó Szilvia. – Azt üzenjük nekik: nem vagy közénk való, bezárunk, tudni sem akarunk rólad. A gyerek egy életre stigmát kap. Ha hosszabb időt tölt bent, kipörög az oktatási rendszerből, ezáltal tovább romlik a munkaerő-piaci státusza. A börtönben nincsenek megfelelő integráló programok, képzések, a fogvatartottak viszont megtanulnak egy csomó olyan dolgot, amit nem kellene.
Az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ezek a fiatalok nem maradnak örökre rács mögött. Kijönnek és egy kudarcos életpályán találják magukat. Bár lehet, hogy csak egyszer botlottak, a társadalom többé nem kíváncsi rájuk. Nem tudnak elhelyezkedni, és az egyetlen közösség, amely úgy fogadja el őket, ahogy vannak, a kriminális közeg.”
Mi a megoldás? A szakértők szerint az úgynevezett „helyreállító igazságszolgáltatás”, melynek lényege, hogy a gyerek problémáját kiviszik a közösségbe. A szülők, a tanárok és a sértett együtt leülnek, és közösen próbálnak megoldást találni.
A tettes elismeri a bűnösségét, felelősséget vállal és megbocsátást nyer, a sértett anyagi, erkölcsi kártalanítást kap tőle.
„A fiatalok sokkal fogékonyabbak a »jóra«, mint gondolnánk. Ez a rendkívül hatásos mediatív módszer 2006 óta itthon is létezik – igen ám, de mondjuk Ausztriában a majd háromszázezer fiatalkorúak által elkövetett ügynek nagyjából a felét így orvosolják, idehaza alig pár ezerre tehető ez
a szám” – mondja dr. Gyurkó Szilvia.

Kisiklottak
„A probléma az, hogy a börtön bedarálja azokat a fiatalokat is, akik egyetlenegyszer rosszul döntöttek” – mondja Juhász Péter, a Szőlő utcai javítóintézet megbízott igazgatója. Az épület barátságos, szépen felújított hely hatalmas zöld kerttel, focipályával, tiszta ebédlővel. Ha nem mágneskártyával kéne a traktusok közt járkálni, akár kollégiumban érezhetnénk magunkat. Az intézetben
94 fiatal tölti előzetes letartóztatását, vagyis amíg a bíróságon nem születik ügyükben jogerős ítélet, itt élnek. A legfiatalabb 14, a legidősebb 19 éves. Jellemzően lopás és rablás miatt kerülnek ide.
„Én nem tudom nem szeretni őket. A gyereket látom bennük. Van itt egy 14 éves kamasz. Sírva mesélte, hogy soha életében nem volt mobilja, és amikor az osztálytársánál meglátott egy vadiúj szupertelefont, megkívánta. Hazament, kivett egy kést a fiókból, visszament a suliba, megfenyegette a fiút, kivette a kezéből a készüléket és elszaladt. A sarkon elszégyellte magát, megfordult, hogy visszaadja. Már épp lépett volna be az épületbe, amikor csattant a kezén a bilincs. Fegyveres rablásért éveket is kaphat a fiatalkorúak börtönében… Odavaló? Nem. Hazavágja az egész életét, ha lesittelik? Hazavágja.”

Jelenleg a fiatalkorú fogvatartottak száma valamivel több, mint hatszáz fő. Ebből kétszáz feletti az előzetesen letartóztatottak és a nem jogerősen elítéltek száma. Azelkövetett bűncselekmények statisztikáját a lopás és a rablás vezeti. Afiatalkorúak büntetés-végrehajtási fokozata fogház vagy börtön lehet. Fogház fokozatban az elítéltek 55 százaléka tölti büntetését, ítéletük jellemzően 6hónap és 2 év közötti. Börtönfokozatban ítéletük általában 2–5 év.

Ausztriában, Bulgáriában, Olaszországban vagy Portugáliában a jelenlegi magyar gyakorlathoz hasonlóan abüntethetőségi korhatár 14 év. Hollandiában, Franciaországban 12 év, Angliában 10, Skóciában 8, Írországban pedig 7 év. Csakhogy az angolszász igazságszolgáltatási rendszerben a deviáns gyerekekkel egy olyan csapat foglalkozik, amelyben a fiatalkorúakra specializálódott bíró és ügyész mellett pártfogók, pedagógusok és szociális munkások is helyet kapnak.

Szöveg: Svraka-Gévai Júlia, fotó: Photolibrary.com
Ez a cikk a 2011. évi júliusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

Korábbi Minőségi Újságírásért-díjat nyert cikkünk:Ahejőkeresztúri csoda. Katt ide.