Amennyire segítségünkre van, annyira ártalmas is tud lenni. Amennyire nem akarjuk, annyira életünk része. Amennyire távol akarjuk tartani tőle gyermekünket, annyira szippantja be őket. Ez nem más, mint az internet. Most ez kicsit úgy hangozhat, mintha valamiféle rémisztgetős, internetfélő kampánybeszéd része lenne. Szándékosan túloztam, mert valóban legtöbben a mumust is látjuk az internet világában. Mint két kistini anyja, nálam ez a "net-dilemma" mindennapos kérdés.

Mert van egy rakás dolog, amiben a segítségemre van a munkában, a hétköznapi életben –például egy recept keresése, a bevásárló lista összeírása, majd egy válaszemail megírása nettó 10 perc alatt megvan- viszont egy mély bugyorba össze lehet gyűjteni a web árnyoldalának rémségeit is, amiktől meg szeretnénk kímélni, védeni gyerekedet.

A biztonságos internetezésre nyíló ajtó kulcsa valahol a kölcsönös szülő-gyermek bizalom és a felelősségteljes hozzáállás között keresendő.

4 lépcsőben érdemes felkészíteni gyermekünket és vele együtt magunkat is a gyerekbarátabb internetezésre.

1. Bizalmi viszony veled, mint anyukájával, apukájával!

Első és legfontosabb, hogy az internet ne, mint mumus jelenjen meg a képzeletében. Hanem mint lehetőség, melyet, ha az ember megfelelő keretek között használ -mint a könyvből is kiolvassuk a szavakat és nem gyújtósnak használjuk- hasznunkra is válhat. A legjobb, ha még azelőtt, hogy használná a felületet a gyermek, már akkor beszélünk az internetről, hogy mire van, miben segít és most jön a lényeg: őszintén beszéljünk az árnyoldalairól, veszélyeiről is, persze mindent a maga korosztályának nyelvén elmondva.

Ha együtt, kézenfogva vezetjük be az internet világában, biztosítva, hogy ha zavaró dolog éri ott, akkor arról bármikor szólhat nekünk, mert mi ott vagyunk; akkor már nem kell azt érezni, hogy farkasok közé dobtad be gyermekedet.

2. Feltétlenül informáld!

Ahhoz, hogy valóban-mint az előbb említettem- úgy érezd nem a farkasok között hagytad gyermeked egyedül, adj neki képet arról, hogy milyen következményekkel jár egyik- másik, neten tett lépése. Például, hogy a magunkról kiadott tartalmak nem vesznek el, lényegében örökre ott maradnak és láthatóak. Egy feltöltött fotó, ha óvatlan, akkor publikus státuszban mindenki számára elérhető, megnézhető lesz. Mielőtt megosztana bármit is, gondolkozzon el azon, hogy illegális-e, káros-e magára, másra nézve, kínos nyomot hagyhat-e magáról általa. És mindenképp mondd el, hogy az internetes zaklatás sosem helyes, semmilyen formában, amiről neked bármikor szólhat, mert te segítesz neki, ha bajban van.

3. Tudj róla és légy nyitott!

Vannak programok, amik jelentenek a szülőknek gyermekünk internethasználatáról, de most nem azokra a programokra gondolok, amikor gyermekünk aktivitását monitorozza. Sokkal inkább arról, hogy monitorozz úgy távolról, hogy tudod kik a barátai a neten, kikkel játszik, levelezik. Ezt egy tini esetében hogyan tudod meg, mikor még az ajtót is magára zárja? Jogos a kérdés. Beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés, mert ez hozza meg a bizalmat, ami aztán beenged a belső világába.

Korlátozd a tartalmakat

Minél kisebb a gyermek, annál inkább kell még kontroll alatt tartani a letölthető tartalmak sorát és az eléjük tárulkozó webes élmények lehetőségét. Egy nagynál már számíthatunk arra, hogy a bizalom és az - előbbi pontokban említett- okos webhasználatról szóló alapok már beértek és jelzik, ha a normáktól eltérő tartalmakba, vagy interakciókba futnak bele a neten. Esetükben, ha korlátozásokat eszközölnénk, beszéljük meg velük, hogy mit miért teszünk. Ha azt látjuk, hogy együttműködőek és jól veszik egy esetleges időkorlát beállítását, kipróbálhatjuk, hogy időkorlát nélkül, maguk is le tudnak-e fűzni a netről. A kicsiknek be lehet állatani időkorlátot, illetve számos program segít abban, hogy egyfajta szűrőként, az adott korosztálynak megfelelő tartalmakat tesznek csak elérhetővé.

Galériánkban hazai hírességekről olvashatsz, akik nem mutogatják a gyerekeiket az interneten