A szexsuli cikke.

Ezért örültem, amikor befutott Anikó – nevezzük Anikónak – a Szexsuli Instára, és leírta nekem, hogy élete szexpartnere egy 140 kilós kollégája volt, és hogy ennek az egésznek mennyire nincs köze ahhoz, hogy ki hány kiló…

Rutinszerű szex

“A történetem már 10 éves. Fiatal, közepesen csinosnak mondott anyuka voltam, általános iskolás gyerekekkel, viszonylag normális házassággal, bár attól függ, mihez viszonyítunk… Szürke hétköznapok egymás után, idegőrlő stresszes munka, gyerekek, háztartás: házasság csak folyt, zajlott, igazi állóvíz volt, néhány jó pillanattal, néhány üvöltő veszekedéssel, egy-egy kellemesnek mondható, rutinszerű szexszel.

Volt egy kollégám, akivel különösen jó volt dolgozni, éles eszű, logikus gondolkodású, erősen túlsúlyos agglegény. Fiatalabb volt nálam, de független és persze tele gátlással az alkata miatt. Azt mondta, hogy mivel ezer éve ilyen alkata van, már megszokta, szóval nem elfogadta, csak megszokta.

A testét hibáztatta azért, hogy egyedül él. Van is benne igazság, az emberek berakják egy „kövér” sémába a túlsúlyosokat. Szerencsére én elfogadó vagyok a világgal, az emberekkel, ahogy egyre jobban megismertem ezt a srácot, úgy lett egyre rokonszenvesebb, úgy lett egyre kevésbé fontos az tulajdonsága, hogy ő túlsúlyos.

A srác 140-150 kiló volt: igen, volt rajta hájt, de mellette erős volt, rövid hajú, szép szemű. Igen, az tény, hogy annak könnyebb, aki az átlagoshoz közelebb van, könnyebb érvényesülni. Egy kövér ember gyerekkora óta azt kapja a társadalomtól, hogy ő eltér a normálistól. Ez az egyéniségen nyomot hagy. A srác is negatív volt, ugyanúgy sztereotípiát gyártott, csak fordítva, őt úgyse szeretheti senki, ezért magát se szerette, pláne nem az alakját.

Az a pillanat, amikor elvonatkoztatunk attól, hogy valaki csak a testi tulajdonságaival egyenlő, igazi felemelő élmény.

Nem azzal foglalkozni, hogy szép-csúnya, kövér sovány-izmos, hanem, hogy milyen ember ő valójában. Ezt a pozitív felismerést, ha visszakapjuk, az az igazi elfogadás, és ez az elfogadás lehet egy igazi tiszta szerelem alapja is.

Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy először ő csak egy kövér kolléga volt, aztán lett „dejófej” kolléga, végül a „dejóvelebeszélgetni” kolléga lett, aki aztán folyamatosan a fejemben járt. Amikor otthon a hétköznapok kezdenek átfolyni szürke megszokássá, nagyon üdítően tud hatni egy másik ember közeledése. (Ez majd egy másik cikkhez jó téma: a “megcsalom-nem csalom meg” kérdése…) Napról napra, keresi az ember a közelséget, keresi a szemkontaktust. Egy kövér pasival is ugyanolyan szexi szemezni, mint egy sovánnyal!

Szóval nála kötöttem ki – ott voltam nála, a „kövér” embernél. Féltünk, izgultunk, ő jobban. Én azt a férfit láttam, akit jó megérinteni, megszagolni, megcsókolni. Ezt be kell látni, hogy az elfogadástól való félelem ugyanúgy megvan mindenkiben, szerintem még egy folyamatos pozitív visszaigazolást kapó szupermodellben is. Nagyon jó volt megérinteni, megszagolni, hozzábújni, csókolózni, szeretkezni. Nem azért volt jó mert szép volt az alakja, vagy épp ellenkezőleg mert nem, hanem azért, mert Ő volt az.

A cikk további részét a linkre kattintva olvashatod!

Híres emberek szexvallomásai