1992. február 15-én Virginiában kihúzták a lottószámokat, és később kiderült, hogy valaki nemcsak, hogy megnyerte a 27.036.142 dolláros főnyereményt, de 6 öttalálatos, 132 négytalálatos és 135 ezer háromtalálatos szelvénnyel is rendelkezett. Ami ezután következett, az a történelem legfurcsább, legvalószínűtlenebb lottótörténete volt, amely több ezer nemzetközi befektetők, több tucat bonyolult számítógépes rendszert és egy matematikai lángészt is érintett, aki a világ másik feléről irányította az egész műveletet.

A bravúrt természetesen nem egy igazán szerencsés számsorral sikerült elérni. Mandelnek volt egy rendszere, amelyet először arra használt, hogy Romániában nyerjen a lottón. A pénzt külügyminisztériumi tisztviselők megvesztegetésére használta, hogy elhagyhassa Romániát, és új életet kezdhessen. A férfi egész életében nehezen boldogult, ám éles eszének köszönhetően ezen idővel változtatott. Szabadidejében minden percet azzal töltötte, hogy a 13. századi matematikus, Leonardo Fibonacci munkáit elemezze. Évekig tartó kutatómunka után pedig egy „számválasztó algoritmust” írt az általa „kombinatorikus kondenzációnak” nevezett módszer alapján.

Elég kicsi az esélye annak, hogy valaki nyerjen a lottón. Például annak az esélye, hogy valaki egy szelvénnyel megnyerje az Eurojackpotot, 1 a 95.344.200-hoz. Ha még egy szelvényt vásárolna, azzal sem lenne sokkal valószínűbb az esélye. Azonban biztos a siker, ha 95.344.200 szelvényt vásárolna. De miből?

Miután Mandel bejárta Európát, Ausztráliába utazott. Észrevette, hogy bizonyos lottóknál a jackpot nyeremény a lottó minden egyes lehetséges kombinációjának felvásárlási költségének több mint háromszorosára emelkedett. Feltételezve, hogy minden számkombinációt megvásárolhat, (majdnem) garantált volt a befektetése megtérülése (feltételezve, hogy más játékos nem nyer ugyanazokkal a számokkal, ezzel elosztva a nyereményt).

Bár nem szabálytalan, nem volt éppen versenyszerű. Problémák azonban még mindig adódtak. Először is elég befektetőt kellett meggyőznie a konstrukcióról, amit több évbe tartott elérnie. Ezután ki kellett találnia a módját, hogy megvásárolja az összes lehetséges kombinációt. Tekintettel arra, hogy több millió különböző kombinációt adhatnak meg, ehhez algoritmusokat kellett készítenie a jegyek generálásához, majd kinyomtatásához (amit akkoriban néhány lottó megengedett).

A kinyomtatott és indulásra kész szelvények kötege után jött a kellően nagy főnyereményre való várakozás, és ekkor a csapat megvásárolta a jegyeket az üzletekben. De még akkor sem ment minden zökkenőmentesen, tekintettel a jegyek óriási tömegére.

Mandel olyan lottókat szemelt ki magának az Egyesült Államokban, amelyek jackpotjai jócskán meghaladták azt, amennyibe kerülne minden kombináció megvásárlása. Különösen érdekes volt az új Virginia lottó, amely csak az 1-től 44-ig terjedő számokat használta a sorsolások során. Ez azt jelentette, hogy 7.059.052 lehetséges kombináció volt, ami jóval kevesebb, mint a szokásos 25 millió vagy még annál is több.

Amikor a főnyeremény elég magas volt – 15,5 millió dollár –, csapatával elindult felvásárolni a jegyeket. Mandel természetesen előre megbeszélte a szokatlan vásárlást a lottózókkal. Néhányan azonban kiszálltak a megállapodásból, így nem minden jegykombinációt szereztek meg.

A kétnapos vásárlás után Mandel csapata 6,4 milliót vett a lehetséges 7 millió kombinációból, amely a győzelem garantálásához szükséges lett volna. Bár feszültek voltak, a nyerő szelvény ott volt a vesztes jegyek indokolatlanul nagy kupacában.

Noha az FBI és a CIA is nyomozott ellene, nem találtak jogsértést. Mandel összesen 14 különböző lottón nyert, elképesztő nyereményt zsákmányolva magának és befektetőinek, mielőtt visszavonult egy tengerparti házba Vanuatu trópusi szigetein.

Forrás 1., forrás 2., forrás 3.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen hétköznapi gyakorlatok során hasznosíthatod a matekórán szerzett tudást, görgess lejjebb a galériáért!