Ha te nem tanítod meg a gyerekednek, hogyan viselkedjen közösségben, akkor majd megteszem én

Borítókép: Ha te nem tanítod meg a gyerekednek, hogyan viselkedjen közösségben, akkor majd megteszem én Forrás: popsugar.com
"Szeretném, ha jól szocializálódnának, ha megtanulnák, milyen más gyerekekkel játszani és esetleg még azt is, milyen érzés valamin osztozni."

A minap egy igazán figyelemfelkeltő posztra bukkantunk a Facebookon, egy angol édesanya oldalán. A blogger dióhéjban arra kérte szülőtársait, hogy vegyék már a fáradságot és foglalkozzanak annyira a gyerekükkel, hogy amikor az közösségbe megy, ne más szülőnek kelljen rászólnia.

Ezen felbuzdulva mi is elmondjuk erről a véleményünket, kisgyerekes kolleganőnk gondolatait tolmácsolva.

Szeretem azt látni, hogy amikor elviszem a gyerekeimet egy játszóházba, akkor szépen, békésen játszanak a többi gyerekkel, tehát nem tenyerelnek egymás arcába, nem csinálnak életveszélyes akrobatamozdulatokat az ugrálóban. Talán kicsit túlaggódós vagyok, de ez még mindig jobb, mint hogy beengedjem a gyerekemet játszani a többiekkel és hosszú percekre még csak felé se nézzek.

Forrás: GettyImages

Szeretném, ha jól szocializálódnának, ha megtanulnák, milyen más gyerekekkel játszani, és esetleg még azt is, milyen érzés valamin osztozni. Általában nem kenyerem, hogy más gyerekeit okítsam bármire is, én kizáróag azt érzem felelősségemnek, hogy a sajátjaim rendben legyenek.

De vannak napok, pillanatok, amikor egyszerűen nem teheti meg az ember, hogy ne avatkozzon közbe, és egyszerűen rákiabál valaki más gyerekére: „hékás, ez nem volt szép tőled!” – például, ha azt látja, hogy egyik kicsi fellöki a másikat, csak hogy megszerezzen egy biciklit.

Vagy amikor egyértelműen lejön, hogy a gyerek épp fejjel lefelé csüng egy mászókán és már csak másodpercek töredéke választja el attól, hogy jól fejre essen, az anyja pedig rá sem lát az egészre, hiszen valamivel távolabb a telefonját nyomkodva ül a padon. Aztán amikor leszedem a gyerekét a mászókáról, odajön és tüzes nyilakat lő felém a szemével, mert miként merészeltem hozzáérni a kölyökhöz.

Ja kérem, bocs, hogy nem kell az ügyeletre rohannod, hogy összevarrják a kisfiú homlokát.

Tökre megértem, hogy szülőként is szusszanna néha egy kicsit az ember, még ha ez annyiból áll is, hogy végre végiggörgeti a telefonján a hírfolyamot. Megértem, mert én is hulla fáradt vagyok, és most épp nulla időm van magamra. De akkor sem fogom tétlenül nézni, hogy a gyereked meghúzza az enyém haját, csak mert nem adott neki oda egy kisautót a homokozóban, esetleg a ő akar előbb felülni a libikókára. Ez így nagyon nem oké. Mert nem neked, hanem a neveletlen gyerekednek lesz nehéz dolga bármilyen közösségbe beilleszkedni.

A te környezetedben is tapasztaltál már hasonlókat? Te hogyan reagálsz, ha számodra nem elfogadható viselkedést látsz és nincs más felnőtt a közelben, csak te? Szerinted belefér ilyen módon más gyerekét nevelni? Írd meg a véleményedet kommentben!