A runnersworld.hu cikke.

A várandósságom közepe táján járok, és eddig nem hagytam fel sem a futással, sem a sportolással, persze számos módosítást kellett eszközölni a szervezetem és a bébim érdekében, na meg persze nem is bírnám mindazt a terhelést, amit korábban. A várandósság alatti futás és az azt követő regeneráció, szülés utáni formába lendülés egy olyan téma, ami nem csak engem, de rengeteg babavárás előtt álló nőt foglalkoztat, így beszélgettem róla Szántó Nellivel, aki nem csak az edzőm, de jó barátnőm is, nem mellesleg alig 8 hónapos kisbabájával hetente jópár kilométert letol, hogy adjon tanácsokat, nála mi működött, és mire kellett figyelnie!

Nagyjából 8 hónapja szültél, mégis szuperformában vagy. Remek tempókat futsz (akár babakocsival is), hogyan sikerült elérned ezt a szintet?

Leginkább kitartó edzésmunkával, ugyanis nem erősítem alkatilag azok táborát, akikről a szoptatással csak úgy olvadnak le a felesleges kilók. Ahhoz, hogy a tempóm közelítsen a régihez, meg kellett szabadulnom legalább 8 kilótól, hiszen az extra kilókat cipelni kell. A várandósság alatt szinte végig mozogtam az utolsó heteket leszámítva, így különösebb extra súlyfelesleg nélkül mentem szülni. A 30. hétig futottam, összesen 1120km-t. Utána már nagyon nagy volt a pocakom és beköszöntött a kánikula is, úgyhogy egyszerűen nem kívántam és nem is erőltettem tovább. Semmiféle teljesítménykényszer vagy bizonyítási vágy nem volt bennem a futással kapcsolatban, még csak azon sem aggódtam különösebben, hogy mennyi plussz súlyt szedek fel, egyszerűen azért futottam, mert jólesett és éreztem, hogy jót teszek vele a babának is. A szülést követően nagyon szigorúan betartottam a 6 hetes gyermekágyas időszakot, és hagytam regenerálódni a testemet. Ebben az időszakban egy hormonális hullámvasút a női szervezet, úgyhogy ezidő alatt felszaladt pár kiló, ami sokáig nem is akart mozdulni, csupán annyit értem el a mozgással, hogy nem híztam tovább. Ekkor 72kg voltam, míg a versenysúlyom 62kg körül mozog.

Kezdetben a szétnyílt hasizmom helyreállításával és a medencefenék izmainak regenerációjával kezdtem a mozgást, illetve könnyű babakocsis sétákat csináltam, de a 7. héttől szinte minden nap mozogtam valamit. Később egyre intenzívebben sétáltam, majd a 10. héttől a gyorsgyaloglásból babakocsis futás lett, de csak annyit és olyan tempóval futottam, amennyi és ahogy jólesett. Eleinte azt tapasztaltam, hogy ha gyorsabban futok, akkor a rázkódás miatt előfordultak inkontinenciás problémák, ami arra utalt, hogy még erősítenem kell a medencefenék izmait, és korai a tempós futás, ráadásul a megváltozott testalkatom miatt a futómozgásomat is újra össze kellett rendeznem. Ezért visszatértem az erősítő edzésekhez, ezúttal a kislányommal, Sárival együtt. Amikor elkezdtünk rendszeresen baba-mama tornára járni, onnantól beindult valami. Sokkal jobban kezdett menni a futás is, jobb lett a közérzetem, éreztem, hogy vannak izmaim és elmúlt a derékfájásom is, amitől a szoptatás miatti helytelen testtartás és babaemelgetés miatt sok anyuka szenved. Elhatároztam, hogy heti 3-4 alkalommal erősíteni fogok és ezt mostmár több, mint 4 hónapja tartom is, emellett rendszeresen futok Sárival 40-60km-t hetente, most tartunk 1000km-nél.

Amikor újra elkezdtem mozogni egy picit megijedtem, hogy mennyire átalakult a testem, megváltozott a mozgásom és a teherbírásom. Többször tudatosítanom kellett magamban, hogy legyek türelmes és adjak időt a testemnek. 9 hónap alatt változott meg, életet adtam egy kis csodának, miért is várom el tőle, hogy két hónap után ugyanolyan legyen? Azóta, hogy látom, mire képes a női szervezet, csodálattal tekintek rá és jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha. Szerencsére a sport számomra kikapcsolódás és nem szükséges rossz, így amióta újra rendszeresen mozoghatok teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magam még akkor is, ha nem teljesen olyan a formám, mint régen.

Várandósan is szinte végig futottál (erről a RW-ben is volt már szó), átismételjük, mik voltak a legfontosabb szabályok, amiket be kell tartani és amiket te is tartottál?

Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy minden terhesség más és más, ezért az a legfontosabb, hogy megismerd a saját tested és figyelj a jelzéseire! Azért sem lehet általánosítani, mert az sem mindegy, hogy babavárás előtt mennyit sportoltál. Értelemszerűen egy olyan ember, aki rendszeresen sportolt észszerű keretek között sportolhat a várandósság alatt is (feltéve, ha nem veszélyeztetett terhes), viszont aki eddig egyáltalán nem sportolt, nem feltétlen most kell elkezdenie. Ha kisbabát tervezel, érdemes még a fogantatás előtt kialakítani egy kis edzésrutint. Mielőtt sportolni kezdesz, kérd ki a nőgyógyászod szakvéleményét, és ha szabad utat kaptál a mozgásra, akkor is csak annyit és olyan intenzitással sportolj, ahogy jólesik. Ez az időszak nem a nagy teljesítményekről és a rekordok megdöntéséről szól! Lesznek napok, amikor könnyebben megy és lesz, amikor egyáltalán nem kívánod majd a mozgást. Ez nem véletlen. Hallgass a testedre és ne foglalkozz azzal, hogy mennyit romlik a teljesítményed. Figyelj oda a pulzusodra. (Ne nagyon engedd 140 fölé tartósan.) Legyen nálad frissítés, mert könnyen leeshet a vércukorszinted és pótold folyamatosan a folyadékot!

Mit gondolsz, miért "éri meg" futni (persze, ha jól esik) a várandósság idején?

Nekem nagyon sokat segített formában maradni, és megélni a változást. Gondoljunk csak bele, mekkora fordulat az ember életében egy kisbaba érkezése. Az egyik pillanatban még heti 80-100km körül futok, majd semmit. Egy kicsit erős váltás lett volna. Szerencsére az orvosom és nagyon jó futó barátnőm Dr. Siklós Nóra is megerősített abban, hogy nem kell teljesen felhagynom a korábbi életvitelemmel, csupán alakítanom kell rajta. Így fokozatosan építettem le a kilométerek számát és hangolódtam az új kis élet érkezésére. Nagyon hálás vagyok neki, mert végig mellettem volt és megerősített abban, hogy hallgassak a testem jelzéseire, akkor nem lehet gond. Tudtam, hogy rábízhatom magam, és nála a legjobb kezekben leszünk.

Talán az egyik legpozitívabb hozama számomra a várandósság alatti futásnak az, hogy megtanultam a mozgás öröméért futni, félretéve minden megfelelési kényszeremet.

Ez egyébként szülés után is megmaradt. Mivel nehezebb megoldani egy kisbaba mellett a mozgást, minden sportolással töltött percben úgy érzem, hogy szárnyalok. Ezért is nagyon szerencsés szituáció, hogy olyan sportot űzök, amit Sárival együtt tudok csinálni.

A cikk további részét a linkre kattintva olvashatod!