Az európai szinten is kiemelkedőnek számító széria egyszerre tiszteleg a magyar történelem előtt és nyit kaput egy szélesebb közönség számára, hogy megismerjék a Hunyadiak hőskorát. Kádár L. Gellért alakítása a sorozatban nemcsak hiteles és magával ragadó, de azt is megmutatja, hogy egy fiatal színész hogyan képes egyszerre mély érzelmekkel és dinamizmussal megtölteni egy történelmi alakot. Az indulásról, a forgatásról, a Hunyadi sorozat próbatételeiről és a jövőről beszélgettünk vele.

Hogyan emlékszel a gyerekkorodra? Mikor fordultál a színház és a művészetek felé?

Viszonylag későn ébredtem tudatára annak, hogy a színészet felé szeretném venni az irányt. Bár már kisiskolás koromban is küldtek a tanáraim népdalversenyekre, de még akkor sem voltam biztos abban, mit akarok. Annyit tudtam, hogy énekelni jó, és ahogy teltek az évek, egyre mélyebb szeretetet kezdtem érezni iránta, ami nagy biztonságot adott.

Történt olyasmi, amiről azt érezted: ez egy jel?

Egy faluban nőttem fel, ahol az ének, a színészkedés nem volt jelen, nem is gondoltam rá. Még a gimnáziumban is matematika-informatika szakon tanultam, szóval simán lehettem volna programozó matematikus. Azonban amikor tizenegyedikes koromban készültünk az akkori végzősök szalagavatójára, a magyartanárom felvetette, hogy aki szeretne, szerepelhet a ballagók számára készülő programban. Egészen addig kifejezetten visszafogott személyiség voltam, de akkor ott történt egy fordulat. Éreztem egy erős felhívást, ami arra ösztönzött, hogy énekeljek. Ezzel a lépéssel közelebb kerültem ugyan a színházhoz, de még nem teljesen.

Végül mi adta meg az utolsó lökést?

Kézdivásárhelyen volt egy diákszínjátszó-csoport, ahová egy készülő darabhoz kerestek külsős fiatalokat. A tanárom biztatására jelentkeztem, és meg is kaptam a főszerepet. Ez volt az első tapasztalás, amikor megéreztem a színészet szépségét és könnyedségét. Annyit adott ez a felismerés, hogy innentől már nem volt kérdés, milyen szakmát válasszak.

Marosvásárhelyen kezdted a színházi pályafutásodat. Mit jelent neked ez a város?

Mindent, hiszen ott kaptam egy olyan közösséget az osztálytársaim személyében, ami óriási hatással volt az életemre és a későbbi utamra. Figyeltük és támogattuk egymást, közösen alkottunk, fejlesztettük és inspiráltuk egymást. Mindenki egyedi volt, és ez sokat hozzátett a kis közösségünkhöz, közben egymás motorjai voltunk. Már csak a szeretet és az összetartozás miatt is fantasztikus volt ez az időszak!

Elbizonytalanított valaha valami a pályád során annyira, hogy B tervvel is készülj?

Nem! Úgy indultam a színészetnek, hogy próba szerencse, de őszintén szólva mindig hittem magamban és a képességeimben, így egy percig sem kételkedtem abban, hogy nekem ezzel kell-e foglalkoznom. Mentem a megérzésem és az ösztöneim után.

Mindig ilyen határozott jellem voltál?

Inkább azt mondanám, hogy nagyon erős önreflexióval rendelkezem, vagyis képes voltam és vagyok a mai napig tudatosan felismerni a működésemet. Azt is, ha a helyemen vagyok, ha hibázom, és azt is, ha valamit máshogy vagy jobban kell csinálnom. Ez rengeteg munka volt, hiszen ilyesmire csak akkor vagyunk képesek, ha befelé figyelünk, ha adunk időt önmagunk megismerésére.

Ez a folytonosság az önmegismerésben sokat tud formálni az ember személyiségén.

Valóban. Képzem magam lelkileg, mentálisan, és érzem, ahogy segít a másokkal való kommunikációban, a munkához való hozzáállásomban. A szakmámban kifejezetten fontos, hogy ne csak a testem, de a lelkem és az elmém is ép és egészséges legyen.

Ha már a test és a lélek kapcsolatát említed. A Hunyadi szerepét castingfolyamat után kaptad meg. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy téged választottak?

Már akkor játszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nemcsak feltételes módban, hanem valóban rám esne a választás, amikor még csak kiderült, hogy lesz egy történelmi produkció. Erősen hittem, és a gondolat valósággá vált. Nehéz visszaadni azt a megélést, amikor beigazolódott, hogy a döntéseim sorozatának köszönhetően megkapom a szerepet. Különleges lehetőségnek éreztem kiszakadni általa a keretekből, amelyek akkor körülvettek.

A Covid-időszakban mindannyiunknak nehézségekkel kellett szembenéznie. Nyilván számodra is okozott problémát. Például hogyan jutottál el egyáltalán a meghallgatásokra?

Nehéz volt Marosvásárhelyről feljutni Pestre, de én szinte nekimentem a világnak úgy, hogy még oltásom sem volt... Emlékszem, a legelső meghallgatásra, amire úgy hívtak el, hogy azonnal kellett mennem, mert gyakorlatilag már lezárták a castingot. Lejátszottam egy előadást, majd este leültem az asztalhoz vacsorázni, kitöltöttem egy pohár bort, és azt mondtam magamnak, hogy ezt most lehúzom, vagy beszállok a kocsiba, és megpróbálok átjutni a határon. Jó döntést hoztam, ami után minden a legjobban alakult. Visszaigazolta és erősítette az önmagamba vetett hitemet, hogy meg tudom csinálni.

Milyen volt a felkészülésidőszak Hunyadi szerepére? Végül is fel kellett építened egy harcost...

A forgatást egy több mint féléves előkészület előzte meg, amiről azt gondoltam, hogy egyszerű lesz, mivel jó fizikai kondícióval rendelkezem, de tévedtem. Amikor elkezdődtek a kaszkadőrökkel való edzések, olyan érzésem volt, mintha a nulláról indulnék, viszont lehetőségem nyílt arra, hogy alapfokról akár a kaszkadőri mutatványokig fejleszthessem a képességeimet. Körülbelül két-három hétig Gyöngyösi Mátéval (Udvaros Dorottya színművésznő kaszkadőr fia – a szerk.), majd később a többi kaszkadőrrel együtt edzettem, és igyekeztem a lehető legtöbb tudást magamba szívni: úgy harcolni és lovagolni, hogy az a lehető leghitelesebb legyen.

Melyik jelenet vagy forgatási nap jelentette a legkeményebb kihívást?

A lovaglás önmagában nagy kihívás volt, hiszen korábban nem lovagoltam. Meg kell érteni ezeket a csodálatos teremtményeket ahhoz, hogy tökéletesen működjön a kémia. Testi-lelki átszellemülés kellett ahhoz, hogy olyan legyek, mint amit a nézők fognak majd látni. Lényegében a saját félelmemet is le kellett győznöm ahhoz, hogy a végén már szavak nélkül is kövessen a lovam, ha leszálltam róla. De minden percét megérte.

Hunyadi több nyelven is beszélt. Ez mennyire adta fel a leckét?

Nagyon izgalmas volt, hiszen amellett, hogy a személyiségét magamévá kellett tennem, el kellett sajátítanom az idegen nyelveket, amelyeken a különböző népcsoportokkal kommunikált. Mindez egy teljesen más fókuszt kívánt meg, de a beszédcoachok segítségével nagyszerűen rákészültünk a feladatra, amit a sorozatban meg is mutatunk.

Hogyan kapcsolódik a személyed, az egyéniséged Hunyadi János karakteréhez?

Rengeteg feljegyzés, történelemkönyv próbálja leírni, milyen volt igazán, de úgy vélem, lehetetlen teljesen visszaadni a valóságot. Ahogy én életre keltettem, az emberközeli, ám mégis megosztó személyiségként fogja őt bemutatni. Nagyszerű érzés volt elképzelni Hunyadit, és a bőrébe bújni. Örömmel töltött el, hogy a filmet visszanézve most először nem önmagamat láttam a szerepben, hanem Hunyadit magát.

Amikor befejeződött a forgatás, fellélegeztél, elégedett voltál?

Először fel sem fogtam, hogy vége, mert nagyon intenzív volt a forgatási időszak, a tanulási folyamat és a stábmunka. Az ember visszagondolva sok mindent máshogy csinálna, ennél a produkciónál viszont nem volt ilyen érzésem. Nagyszerű és profi csapat vett körül, akikkel a lehető legjobban sikerült megvalósítani mindazt, amit a forgatókönyv leírt és a rendező megálmodott.

Hogyan tudsz feltöltődni, amikor benne vagy egy munkafolyamatban?

Mindig szakítok időt magamra és arra, hogy fizikailag és mentálisan is feltöltődhessek. Szerintem ez minden szakmában elengedhetetlen, hiszen így leszünk képesek újra és újra olyat és úgy alkotni, ami előrevisz. Szeretek zenélni és olyan dolgokat tanulni, amelyek a személyiségemhez és a munkámhoz is hozzáadnak. Többek között ezért kezdtem el zongorázni. Persze fontos a szeretteimmel és a barátokkal eltöltött idő is.

Mennyire vagy felkészülve a népszerűségre, ami a filmbemutató után várhat rád?

Kíváncsi vagyok, hogy a sorozat milyen ajtókat nyit meg előttem, milyen lehetőségeket hoz, amikkel akár még a Hunyadi sikerét is túlszárnyalhatom. A népszerűség, a hírnév sosem érdekelt. Nem ezért lettem színész. A szakmai kihívások és a folyamatos fejlődés adja a motivációt. Ez az, ami igazán izgalomba hoz.

Az már biztos, hogy meghatározó produkció lesz az életedben a Hunyadi-sorozat. De mit tanított neked ez a szerep?

Hunyadi képes volt különböző népekből alkotni egy közösséget, és egységben tudta őket tartani. Az emberek egy célért tudtak létezni. Számomra a sorozat azt is megtanította, hogy mi, emberek képesek vagyunk ezekre. Akkor is, ha vannak különböző gondolataink, nézeteink. Egyikünk sem jobb a másiknál, sőt, egyformák vagyunk. A kulcs az, hogy tudunk közösen dolgozni és egymást meghallgatva, egymásra türelemmel figyelni. Napjainkban a legtöbb nézeteltérés pont abból adódik, hogy lenyomjuk a másik torkán azt, amit gondolunk, és amit helyesnek tartunk, esélyt sem adva a másiknak arra, hogy elfogadjuk azt, amit ő mond.

Ez mennyire ars poetica a privát hétköznapjaidban?

Ezzel a felfogással élem az életem, ami úgy gondolom, rengeteget tud építeni a környezetemen és minden máson is.

Mindezek tükrében hogyan gondolsz a jövőre?

Nem szeretek sokat töprengeni a jövőn. A jelenben vagyok. Mindig az életem adott időszakából szeretem levonni a következtetéseket, és azon javítani, azt magamba szívni. Ettől függetlenül az emberekkel való foglalkozás és a tanítás már most ott van a gondolataimban. Idővel remélem, hogy a tudásátadás is fontos szerepet fog betölteni az életemben, mert hiszem, hogy az a rengeteg tapasztalás, amelyeket mindannyian megélünk a munkánkban és magánéletünkben, egyszer nemcsak jót szolgálhat, hanem igazi kincs lehet a fiatalabb generáció számára.