Mindenki nyugodjon meg: szilveszterezni nem kötelező

új év,szilveszter,ünnep Forrás: pixabay
A szilveszter éjszaka és az újévköszöntés a világ minden táján elterjedt ünnep, azt hiszem, az egyetlen, amit sohasem kedveltem. Vannak emberek, akik rákészülnek egy-egy ilyen alkalomra, és elhatározzák, hogy ez lesz az a nap, amikor ők bizony jól fogják érezni magukat.

Nekem nem megy ez az előre beprogramozott ünneplés, sőt, valahogy elvárás alapon az élet szinte semmilyen területén nem működöm. A legkülönfélébb relaxációs gyakorlatokkal vallottam a legnagyobb kudarcot: Isten bocsássa meg, olyan tehetségtelen vagyok bennük, mint két teve a tangózásban. Amint fél percen belül, kétszer kiejti a száján valaki, hogy nyugodjak meg és engedjem el magam, a szimpatikus idegrendszerem aktiválódik, és a jó öreg Cannon-féle üss és fuss reakció (emelkedett pulzus, felgyorsult légzés, kitágult pupillák és megváltozott véreloszlás, stb…) pánikszerű menekülésre késztet. Nem túl felnőtt viselkedés, nem is igazán felelősségteljes, de nagyjából minden kényszerítésre (kényszerítettnek megélt helyzetre) vagy elvárásra így reagálok, és igazán köszönöm, a pszichológusom és én is évek óta jól vagyunk, már nem nehéz, lehet együtt élni is vele, ez egyszerűen ilyen.

Tóth Krisztina: Szilveszter

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,

képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,

de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?

Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?

Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik életem - át
kéne aludni ezt az estét,

aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.

Szilveszterkor ráadásul ehhez az előírt örömhöz számtalan inger is társul: hangzavar, villogó fények, sok-sok ittas ember, megkoronázva a megmagyarázhatatlan és elemi, tűzijátékkal kapcsolatos félelmemmel. Bár a kutyám egész jól viseli a petárdák zaját, az én feszültségemet annál kevésbé. Úgyhogy itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megkérjek mindenkit: ne petárdázzatok és a szokásosnál is ezerszer jobban figyeljetek oda az állatokra!

Egy ideje egy kis Tokaj-hegyvidéki faluban, Erdőbényén ünnepeljük a szilvesztert egy szűk baráti társasággal: egy barátnőméknek van ott háza, annyira odaszoktunk, hogy nyaranta még alkotótábort is rendezünk Köz.kemp néven Erdőbényén. Úgyhogy általában egy alig ezer fős, ilyenkor szerencsére elég ingerszegény borsodi faluban köszöntöm az új évet, ahol csak jobb napokon van térerő, így a kötelező boldog új évet telefonokról és üzenetekről is gondoskodik helyettem az univerzum na meg a Telekom.

új év,szilveszter,tűzijáték
Forrás: unsplash
Szilveszteri tűzijáték

Amúgy nem vagyok ennyire savanyú, persze vannak nehézségeim, mint ez a tűzijáték és a pusholásra adott pánikreakció, de kinek nincsenek…? Tavaly például majdnem fennakadás nélkül úsztam meg a szilvesztert, csak az újév reggelén, ébredéskor láttam, hogy a kutyám, Bora és a legjobb barátnője, Böbe (mindkettő border collie) furcsa arányokkal és két lajhár lomhaságával vonszolja magát az udvaron, a kamra ajtaja meg tárva-nyitva, de nem gondoltam, álmos voltam, az ajtót becsuktam. Bementem a házba egy kávéért, és kiérve azt láttam, hogy míg Bora nyomja lefelé a kilincset és próbálja azt a mellső mancsaival lenyomva tartani, miközben tyúklépésben hátrál, Böbe a mancsával nyitja az ajtót, és a kamrában található, hat személyre főzött lencse legalább felének elfogyasztásától óriásira dagadt testével repetáért ólálkodik befelé. Ha nem látom, tán el sem hiszem, micsoda csapatmunkát végeztek, de a történet úgy igaz, mint ahogy a világ egyik legfurcsább év végi funfact-je.

Nyugat-Szamoában (a térképeken szaggatott vonallal jelölt dátumválasztó mentén fekvő államban) ugyanis 2011-ben minden megváltozott: eltörölték december 30-át! Az állam lakosai csütörtökről szombatra ébredek, így abban az évben mind a 775, december 30-án született ottani lakos születésnap nélkül szomorkodott. Cserébe azóta ők a világon az elsők, akik az új évet köszönhetik! Furcsa szokásaik nincsenek, nem úgy a temperamentumosabb népeknek. Dél-Amerikában például óévet szimbolizáló babákat gyújtanak fel éjfélkor, hogy a tűzhalálban minden tavalyi bú elpusztulhasson. Az év utolsó napján az olaszoknak is megszabadulnak minden rossztól: egészen egyszerűen kihajítják az ablakon. Úgyhogy a december 31-én arra járóknak hegesztőmaszk viselését javaslom, mert ilyenkor az égből nem fejükre esett istenek vagy féltéglák, hanem bedöglött kávéfőzők és hajszárítók potyognak…

A szerző író, a Corvina Könyvkiadó szerkesztője. A róla készült fotót Kaszás Tamás készítette.