Szexelni látott minket a lányunk, és elhíresztelte, hogy bántjuk egymást

Borítókép: Szexelni látott minket a lányunk, és elhíresztelte, hogy bántjuk egymást Forrás: Getty Images
Cintia és a férje végre szexelhettek (volna) egy jót. A lányuk azonban közbeszólt...

Szokványos estének indult: vacsora, esti mese, ágy, alvás. Hanna huszonöt oldal Harry Potter után békésen szuszogni kezdett, én csendben kilopóztam a kisszobából, intettem a férjemnek és besiettünk a hálóba. Olyan ritkán alszik el este kilenc előtt a gyerek, márpedig utána nem mindig van erőnk efféle mutatványokra. Kivételes alkalomnak ígérkezett.

Egymásnak estünk, ruha lekerült, megvolt a gyors előjáték – tudom, lelombozó, de más szülők nyilván értik, miről beszélek -, én lovagló pózba ültem, és behunyt szemmel igyekeztem eljutni az orgazmusig. Közben finoman rá-ráütöttem a férjem karjára, ő pedig a csuklómat szorongatta. Nyögtünk, sóhajtoztunk, én halkan felkiáltottam néha. Így szoktuk. Minden tökéletesen haladt a végcél felé.

A férjem ritmikus mozgása egyszer csak abbamaradt.

-Bejött Hanna. – hallottam a rémült suttogását. Basszus, gondoltam. Nem mertem hátrafordulni, de láttam, ahogy a vékony fénycsík a szemközti falra vetül. Most mit kell tenni?

-Ti mit csináltok itt? – hallottam a lányom hangját.

-Kicsim.. öö… – mondta a férjem elhaló hangon, miközben lemásztam róla és igyekeztem a meztelen fenekemet a paplanba rejteni. – Tudod, mi… játszottunk anyával. Lovacskáztunk egyet. Mi is szeretünk néha játszani.

-Lovacskáztok? – Hanna az ajtóban állt pizsamában, és megszeppenten nézett egyikünkről a másikunkra. – De akkor miért kiabáltatok közben?

-Mi nem kiabáltunk.

- De igen. Hallottam. – Hanna kis híján elsírta magát. - És láttam, hogy anya megütött téged. És te fájdalmat okoztál anyának. Összevesztetek?

-Jaj dehogyis, kicsim! – most már komolyan megijedtem. – Ez csak egy játék, amit a felnőttek játszanak! Apa és én nagyon jóban vagyunk, soha nem bántanánk egymást. Ne aggódj, minden rendben van!

Hosszan beszélgettünk vele, a végére úgy tűnt, hogy megnyugodott. Megengedtük, hogy ma éjjel az ágyunkban aludjon, és ezzel a kínos téma le volt zárva.

Hittük mi.

Pár nappal később összetalálkoztam az iskola előtt Hanna legjobb barátnőjének, Rebekának az anyjával. Kedvesen rámosolyogtam, de nem viszonozta. Olyan komoran nézett rám, mint a novemberi égbolt. Szia, szűrte át a fogai között, és nem állt meg néhány mondatra, gyorsan sietett tovább.

Ez nem vallott Rebi anyjára, úgyhogy nyomban gyanút fogtam. Mi van, ha Hanna nem felejtette el azt az estét? Mi van, ha azóta is rágja magát? Mi van, ha úgy érezte, másokkal is meg kell beszélnie?

Este finoman elővezettem a témát. Hannánál nyomban eltörött a mécses. Kiderült, hogy az egész – képzelt – históriát elmesélte a barátnőjének, akinek ráadásul egy bántalmazó apja volt: verte az anyukáját, amíg néhány évvel ezelőtt az asszony el nem vált tőle. Szóval ezért volt az a gyilkos tekintet, gondoltam. Rebi anyjának szemében egy mérgező páros vagyunk, akik agresszívek, veszekednek, gyepálják egymást, kiáltoznak, és tönkreteszik a gyerek lelkivilágát.

Hát ez lett a kivételes szexből.

Végül pszichológus segítségét kértük, hogy Hanna valahogy feldolgozza a traumát. Rebi anyjának eddig még nem magyaráztam el a helyzetet, pedig a férjem bíztat, hogy tegyem meg: nagyon kellemetlen neki, hogy erőszakos embernek nézik. De nem olyan könnyű egy bántalmazott nőt a tulajdonképpen komédiába illő félreértésről tájékoztatni: egyelőre keresem a szavakat és az alkalmat a nagy beszélgetéshez.

Olvasd el, miért szexelnek kevesebbet az anyák!