„Lemondtam a szexről a gyerekeim kedvéért"

szexmentes házasság,szex,házasság Forrás: Getty Images
„Tizenhárom éve vagyunk együtt, ebből két és fél éve külön hálószobában, szex nélkül. Próbáltunk házassági tanácsadóhoz járni, de feladtuk. A háztartási feladatokra koncentrálunk, és imádott fiaink közös nevelésére” – írta egy ausztráliai férfi a brit Guardian egy cikkére reagálva.

Története nem egyedi. Denise Donnelly szociológus, aki a szexmentes kapcsolatok jelenségét kutatja több mint egy évtizede, 15-20%-ra becsülte a szex nélküli házasságban élők arányát. Az okok sokfélék lehetnek, miért alakul ki ez a helyzet, magyarázta Donnelly a New York Timesnak. Vannak, akiknek a szex nem annyira fontos, libidójuk kicsi, a szerelem kezdetén gyakrabban szexelnek, de ahogy megerősödik a kapcsolat, a szex könnyen kikopik az életükből. Ha egy ilyen kapcsolat – más területeken (pl. közös célok, értékek, hobbik) – amúgy jól működik, és ráadásul gyermek is született, az ember nem könnyen dobja be a törülközőt, hogy újrakezdje másutt.

De működhet-e a kapcsolat szex nélkül?

Persze, hogy működhet! – válaszolja erre a legtöbb párterapeuta. De hozzáteszik: valójában igazán boldogan csak keveseknél. Leginkább akkor, ha a pár mindkét tagja ugyanannyira közömbös a szex iránt. Néhány évvel ezelőtt a Guardianban mesélt egy középkorú pár arról, milyen boldog a házasságuk. Imádják egymást, táncolni járnak együtt, igazi társak 25 éve. És 20 éve nem szexeltek. „Ami köztük van, az nem házasság. Ők csak nagyon jó barátok” – írta róluk egy kommentelő. A párterapeuták aszexuálisként emlegetik azokat, akiknek – nem betegség vagy kapcsolati probléma, hanem beállítódásuk folytán – nagyon kevés vagy nincs szexuális vágyuk. Az emberek 1-2%-a sorolható csupán ebbe a csoportba. „Elég fura érzés, ha téged nem érdekel valami, ami az egész emberi fajt lázban tartja” – ismerte be a pár női tagja.

Ez azonban ritka: gyakoribb, hogy a szexuális vágy szintje egy egyéni intervallumon belül hullámzik életünk során, korunktól, élethelyzetünktől függően. Ha a vágy (aktuális) szintje nagyon eltér a pár tagjainál, az valódi feszültség forrása lehet.

Fotó: Unsplash / Ana Francisconi

Miért hűl ki egy kapcsolat?

A szexualitás nem mindenkinek ugyanazon a helyen szerepel a „fontossági listáján” (mondhatjuk úgy is: szükségleteinek maslow-i piramisában). Életünk során változik, mennyi szabadon beosztható idővel rendelkezünk. Ha a mi fontossági listánkon a szex hátrébb szerepel, bizonyos időszakaszokban teljesen kiszorulhat az életünkből. Jellemzően ilyen a kisgyermekes életszakasz a nőknél: ha valakinek huzamos ideig nincs lehetősége eleget aludni, magára időt fordítani, akkor nem fog vágyat érezni a férje iránt – ez tény. Ahogy az is gyakori, hogy az egyenlőtlen otthoni feladatmegosztás hullafáradt, érzéketlen nőket és elutasított, értetlen férfiakat eredményez.

A szexuális vágyat ráadásul a saját testhez fűződő viszony is befolyásolja. Akinek baja van a testével, pl. öregnek vagy tespedtnek látja saját magát, könnyen eltávolodik a szextől. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a libidót csökkentheti a szexuális telítődés, a jóllakottság érzése, az unalom. Ahogy az is, ha meginog a bizalom, és megváltozik a társunkról alkotott addigi pozitív képünk.

Eltérő vágyszint, rossz kommunikáció

A terapeuták akkor tekintenek szexmentesnek egy kapcsolatot, ha a pár egy évben tíznél kevesebbszer szexel.

A „szexmentes” valójában nem feltétlenül jelent egyet a „kihűlt”-tel. Közhely, de az intimitás (vagyis az érzelmi-fizikai ráhangolódás) tényleg nem egyenlő a szexszel. Vagyis lehet, hogy egy pár csak 2 havonta szexel, de megölelik egymást, ha a másik vigasztalásra szorul, megmasszírozzák a másik nyakát, ha fáradt, a nyakába csókolnak a konyhában, beletúrnak a hajába, bókolnak neki stb. Mai szexcentrikus világunkban könnyű azt gondolni, hogy mindenki hetente hétszer szexel, és nehéz felmérni saját valódi vágyainkat. Vajon azért gondolom kevésnek a mi havi együnket, mert azt olvastam egy magazinban, hogy párok többsége heti egyszer szexel? Vagy azért, mert tényleg hiányzik az összebújás?

A szexmentes kapcsolat nem menthetetlen, mondják a párterapeuták, és jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, hogyan lehet visszacsempészni a szexet a házasságba. Valójában a problémát a rossz kommunikáció mélyíti el. Ha az érthetetlen elutasítás az önbizalmat is kikezdi, és nincs sem kompromisszum, sem megoldási kísérletek, akkor a frontvonalak bemerevednek, és abból már tényleg nehéz kikecmeregni.

Megosztjuk a nevelést, és nincs feszkó a szex körül

„Szeretném, ha a gyerekeimnek megmaradna az a biztonságos, vidám fészek, amiben most élnek” – magyarázza Anna, egy ismerősöm, aki saját bevallása szerint „közepesen boldog” házasságban él, két iskoláskorú kisfiát bolondulásig szereti, és esze ágában sincs válni, sem félrelépni, pedig férje több éve külön szobában alszik.

„Áldott állapot ez: külön ágy, szeretet egymás iránt, barátság, megosztott szülői feladatok, de SEMMI FESZKÓ, HOGY LEGYEN SZEX!” – ezt már a Guardian újságírójának vallotta be névtelenül egy 44 éves asszony.

Rossz kompromisszum-e beletörődni a szexmentes kapcsolatba azért, hogy a család sokra tartott egysége megmaradjon? Látjuk, valakinek nem az. Mások agyonfrusztrálják magukat ezen.

Megoldás: az ún. „szülői házasság”

Susan Pease Gadoua, elismert amerikai párterapeuta régi-új megközelítést javasol. Bestsellerré lett könyvében – és cikkek tucatjában – a csapdába esett pároknak a válás és az együtt maradás közötti arany középutat ajánlja[, amit ő kb. szülői házasságnak hív („parenting marriage”). Ez, ha a mélyére nézünk, nem más, mint amit a magyar nyelv nyitott házasságnak nevez.

„A változás annyi, hogy nem várod többé a házastársadtól a kölcsönös, lángoló romantikus szerelmet. Helyette a közös gyermekneveléssel járó feladatokra és felelősségre koncentráltok. Vagyis az érzelmi alapú házasság felől elmozdultok a célorientált házasság felé” – foglalja össze Susan a lényeget. A magánéletüket pedig a pár tagjai úgy alakítják, ahogy szeretnék, és ahogy megállapodnak egymással.

Ő ezt a fajta berendezkedést a szétszakadó család és a válás jó alternatívájának tartja, számos előnnyel (pl. a gyerekekkel mindkét szülő mindennap együtt lehet, ill. nem kell megkettőzni a családi költségeket a dupla háztartással). A házassági cölibátusnak szintén egy egészségesebb alternatívája szerinte: „nem kell a távoli jövőbe kitolni a boldogságot, ami egy új szerelemmel vagy a szexszel jár, csak azért, hogy ne tegyük ki a gyermekeinket a válással és a család felbomlásával járó stressznek.” Egy biztos: jóval több szexmentes kapcsolat van körülöttünk, mint gondolnánk. Hamarabb valljuk be, hogy csődbe mentünk, rácsúsztunk a Xanaxra, a férjünknek fura fétise van, mint hogy beismerjük: nálunk nincs szex.

Forrás 1, 2

gyereklélek,gyerekpszichológia
Ez a cikk eredetileg a Gyereklélek gyerekpszichológiai magazinban jelent meg.