Ez most tényleg velem történik meg?! Szerelmes vagyok a férjem legjobb barátjába

igaz történet,szerelem,szerelmi háromszög
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

S

Szeretjük, tiszteljük, vele akarunk megöregedni. Szerelmesek mégis másvalakibe vagyunk, és micsoda pech: épp a legjobb barátjába. Hogyan lehet ezzel együtt élni? Eszter története következik.

Egy partin kezdődött. Pisti, a férjem futólag már bemutatott minket egymásnak, de nem figyeltem fel rá. Olyan volt, mint bárki más, őszülő és enyhén pocakos, dióbarna szemei bánatos bulldogéra hajaztak. A bulin azonban történt valami. Pisti italért ment, feltartóztatták a zsúrkocsinál, mi meg az asztalnál maradtunk és kénytelenek voltunk egymásra fanyalodni. Szokásos témák, család, munka, kiderült, hogy a fiát Dávidnak hívják, én meg szalonspiccesen megeresztettem: de szép bibliai neve van. Meg is rémültem gyorsan, hisz elég antiszemita hangzása lehet egy ilyen kiszólásnak, ha valaki történetesen nem látta ötvenszer az Annie Hallt. De nem kellett magyarázkodni, elröhögte magát. „Woody alap.”- mondta. Aztán hajnalig beszélgettünk moziról, tervekről, sorsokról, és összefacsarta a szívemet a szorongás: baj lesz, nagyon egymásra hangolódtunk, nem akarok szerelmes lenni!

Ám hiába tiltakozott szegény racionális én kézzel-lábbal, villámcsapásszerűen szerelmes lettem a férjem gyerekkori pajtásába, akivel óvodás koruktól mindent megosztottak a párizsis szendvicstől a matekpuskáig, akivel együtt katonáskodtak, együtt jártak edzeni, kibeszélték a csajokat, a felszaladó kilókat, a munkahelyi gondokat. Akkor este magasra csaptak a lángok, ő pedig, mielőtt hazament volna a családi sasfészekbe, izzó tekintettel és azzal búcsúzott: találkozunk még.

És így lett. Sokszor, társaságban, szigorú külső-belső kontroll alatt. A férjemet ugyanis felvillanyozta, hogy összebarátkoztunk a bulin. Járjunk össze többet! Így váltunk családi barátokká. Megismertem a feleségét és a két gyereket, a tágas, napfényes ürömi házat, a fehér-cirmos házimacskájukat. Kéthavi rendszerességgel iszogattam a bort a verandán, ettem az asszony afrodiziákumos főztjét. Tavasszal együtt mentünk kirándulni, moziba, múzeumba jártunk, tisztességes értelmiségi módjára megvitattuk a belpolitikai helyzetet, a legújabb filmbemutatókat, vagy csak elengedtük magunkat, és sör-whisky társaságában hajnalig youtube-oztunk.

Belül azonban fortyogott a láva.

Rengeteg energiámat emésztette fel, hogy épp a megfelelő ütemben nézzek rá, amikor az asztal túloldaláról figyel: ő vegye észre, de más nem. A titkos pillantásokra, az összesúrlódó kezekre, a vibrálásra összpontosítottam, a beszédtémák ködbe vesztek, automatikus válaszokat adtam egy párhuzamos, kettőnknek teremtett univerzumból. Ha a moziban véletlenül összeért a térdünk, ha a borospoharat nyújtó keze az enyémhez ért, ha összepuszilkodtunk találkozáskor-elváláskor, a torkomban dobogott a szívem, attól féltem, pánikrohamot kapok a lefojtott sóvárgástól.

És ez így megy másfél éve. Soha nem beszéltünk arról, amit érzünk. Ha őszinte akarok lenni, nem is tudom, pontosan mi jár a fejében. Vágyódó, bánatos pillantások, gyors érintések, évődő, sokértelmű mondatok, de ezen túl semmi konkrét. Lehet, hogy neki az egész csak könnyű flörtök sorozata, amivel feldobja unalmas, középkorú hétköznapjait. Nekem viszont sokkal többet jelent.

Korábban el nem hittem volna, hogy késő harmincasként idáig süllyedek: olyan eszementen vágyakozok valaki után, mint egy kamasz, és tudom, hogy nem lehet az enyém. Az Oscar Wilde-tól származó szállóige („A világon csupán két tragédia van. Az egyik, ha valaki nem tudja megszerezni, amit akar, a másik, ha megszerzi.”) a mi esetünknél nem is lehetne érvényesebb. Maga lenne a katasztrófa, egy 21. századi Anna Karenina- tragédia. Nemcsak harmincéves házasság és jól működő, harmonikus kapcsolat menne tönkre, hanem több évtizedes barátságot kéne lehúzni a vécén, a csatolt részekkel, az összevont szemöldökű barátokkal együtt, hisz az egyik legnagyobb társadalmi és erkölcsi parancs, hogy nem nyúlok a legjobb barátom feleségéhez.

Megtanultam tehát viselkedni, az első hónapok szinte leplezetlen sóvárgása mára mértéktartó, egyre ritkuló szemezéssé redukálódott. Úgy vettem észre, leköveti a viselkedésemet, mindketten fegyelmezettek vagyunk, a hangnem baráti, illemtudó. A felszín alatt az érzelem ugyanakkora lángon ég, csak a látszatot vettük takarékra. Mintha enélkül is tudnánk mindent, és nem lenne már szükség igazoló gesztusokra.

Vajon észrevette valaki?

A közös barát, aki furcsálkodva kérdezte meg, miről tudtunk legutóbb is hajnali ötig csacsogni? A feleség, aki nemivó és korán fekvő, az utolsó bulikon azonban úgy ült a férje mellett, mintha odaragasztották volna, holott csukódott le a szeme a fáradtságtól? A férjem, aki mindössze egyszer, mintegy mellékesen jegyezte meg másfél év alatt, hogy szinte féltékeny arra az összhangra, amit időnként a haverja és köztem érez?

Isten mentsen attól, hogy egyszer mégis elveszítsük a fejünket. Nem akarom elhagyni Pistit, nem akarok csalódást okozni neki. Jól megvagyunk, minden klappol, a hétköznapok olajozottan, békésen működnek, az életem gerincét ő adja. A lelket hozzá azonban valaki más, és ezzel együtt kell élni. Szépen beosztani havi-kéthavi találkozásokra, a közbülső időt pedig kitölteni valahogy, mint felesleges, de szükségszerű hiátusát az életnek.

Talán egy gyerek lenne a kivezető út. De az az igazság, hogy perverz, kéjes módon ragaszkodom plátói vonzalmamhoz és a fájdalomhoz, ami ezzel együtt jár. Úgy érzem, megnemesít, kiemel a szürke tömegből. Egy helyben toporgok, nem mozdulok se előre, se hátra. Tudom, legalábbis remélem, hogy nem maradok örökké érzelmi sóbálvánnyá dermedve, de egyelőre képtelen vagyok elmozdulni a holtpontról.

Vajon mi lesz a vége?


Nézd meg ezt a galériát is:

Nézd meg a galériánkat>15 kép
15 dolog, amit egy érett nő sosem csinál egy párkapcsolatban
Tovább olvasok
Kép
Tényleg D-vitamin-hiányod lesz, ha fényvédővel kened magad?

A jó idő beköszöntével újra és újra fel szokott merülni a kínzó kérdés: vajon hozzájuthatunk a szervezetünk számára szükséges D-vitaminhoz úgy, hogy közben bőrünket is védjük a napsugarak káros hatásaitól? Magyarán: befolyásolják a fényvédők a D-vitamin előállítását?

Kép
Ezeket eheted, ha unod már a kenyeret

Az utóbbi időben leálltam a kenyérről, egyrészt mert macerás elkészíteni, másrészt mert meguntam. Helyette olyan kenyérféleségeket kezdtem fogyasztani, amelyek sokszor egészségesebbek, könnyebben készíthetők, és sokszor izgalmasabbak is, mint hagyományos társuk.

Kép
7 színészi duó, akik annyira jó párost alkotnak, hogy többször is játszottak közös filmben

Ők olyan jól megtalálták a közös nevezőt, hogy számtalan alkalommal tűntek fel ugyanabban a filmben - a rajongók nagy örömére! A joy.hu cikke.

Kép
12 kérdés, ami segít, ha nem tudod eldönteni, szakítanod kell-e

Lehet, hogy lejárt a szavatosságotok? Vagy ez csak átmeneti hullámvölgy? Idő előtt adod fel, ha most kiszállsz vagy felesleges minden perc, amit párterápiával töltenétek?

Kép
Hasznavehetetlen vagyok és nincs kitartásom – amíg kövér voltam, ezt vágták a fejemhez

Azoktól kérdezem, akik azt hiszik, a gyomorszűkítő műtéttel a könnyebb utat választottam: tényleg olyan megúszósnak tartjátok, hogy vállalok egy drága és komoly műtétet – aminek során kivágnak belőlem egy darabot – és lassan, szinte babaként tanulok meg újra enni, majd lépésről-lépésre életmódot váltok, étkezési naplót vezetek, figyelem az élelmiszerek összetételét, sportolni kezdek?

Kép
„Mérgező” ember voltam a környezetem számára, elmondom, mit tettem ellene

Elvirának leírhatatlan szenvedés volt az élete, és saját bevallása szerint másoknak is szenvedés lehetett vele együtt lenni. Sok pszichiáternél megfordult, kapott gyógyszeres kezelést, járt pszichoterápiára. Csúnyának és szerethetetlennek gondolta magát, méltatlan kapcsolatokat tartott fenn olyan emberekkel, akik szintén sérültek voltak, vagy összetörték a szívét. De megváltozott.

Kép
Próbababák ülnek az éttermekben, várva az újranyitást

Vilniusban is volt egy időszak, amikor az éttermek belső tereiben még nem lehetett helyet foglalni, csak a kerthelyiségekben. Ezért kirakatbabákat ültettek néhány asztalhoz, hogy ne álljanak üresen. Persze a babák a legújabb haute couture-t viselték.

Kép
Napi horoszkóp május 30.: a Szüzek kibontakoztathatják a bennük rejlő tehetséget, a Mérlegek hatalmas tehertől szabadulhatnak meg

Hosszú hétvégén is érdemes néhány percet szánnod a horoszkópodra, hisz a csillagok ismét üzentek!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem