Homokzsák, pánik, csodák - szülések és tanításuk
Az első, természetes szülés
Nagyfiam természetes úton született, viszonylag gyorsan, nagyjából hat óra alatt. Szerintem neki már a könyökén jön ki a történet: éppen mesét néztünk, mikor megéreztem, hogy ő elindult a külvilág felé…és mire Horton, az elefánt levetette magát a virágtengerbe, hogy megtalálja szöszgömbön élő, szemmel nem látható barátait –mi elindultunk a kórházba. A fájások rendszerességét felismertem, minden egyéb dologban bizonytalan voltam. Féltem az ismeretlentől. Az oxitocin és a durva repesztés megtették kegyetlen hatásukat; fiam sosem tapasztalt fájdalmak közepette, küszködés, vágások, és a jól ismert hasra-könyöklés árán, de egészségesen született meg. Az addigra már nyolctagúra duzzadt közönség előtt, akik a veszélyesnek ítélt helyzetre tekintettel a szülés végére sereglettek körénk. Az aranyóra viszont életem legszebb órája volt, ahol ismerkedtünk az érzéssel, hogy már nem ketten, hanem hárman vagyunk. Azt hiszem, felfogni ezt valójában évekbe telt.
A kórházi események, a szülés és az utána következő időszak fizikai következményeinek, fájdalmainak feldolgozásához időre volt szükség. Az első két hétben azt mondtam: soha többé. A boldogság sem azonnal érkezett meg, kezdetben a kimerültség, az alváshiány, és a bizonytalanság depresszív irányba kezdett húzni.húzott. Emlékszem, hazahoztuk a fiunkat, néztem őt, és az volt az első gondolatom, hogy most mihez kezdjek? Más valaki vagyok, és itt van még valaki. Megfogni is alig mertem, féltem, hogy kárt teszek benne. Véglegessége és ismeretlensége miatt olyan feladatnak tűnt az anyaság, amit én nem tudok megoldani. Ráadásul erről nem beszélhettem senkinek, mert akkor „milyen anya vagyok már”. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig, hiszen természetesen tudjuk, mit kell tenni, mint mindenki, én is belerázódtam.
Két dolog volt nehezítő tényező: a kialvatlanság, és a külvilág folyamatos vélemény-zaja. Ezért utólag mindenképpen azt mondanám akkori magamnak és mindenkinek: aludj, amikor csak tudsz, értesd meg mindenkivel, hogy ez a legfontosabb, illetve hogy zárd ki a megfelelési kényszert és mielőbb hallgass a belső hangodra!