„Eddig sem szőrtelenítettem, és nem most fogom elkezdeni” – írja az egyetemista lány

2015. Június 1.

A 19 éves brit tanuló igen hatásos írásban indokolja meg, hogy miért nem akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak.

„Nem szőrtelenítek és nem is fogok” – ez volt a címe egy egyetemi dolgozatnak, amelyetYasmin Gasimova, a Liverpool University 19 éves hallgatója írt. Yasmin esszéjében elmeséli, hogy 10 éves korában elkezdett ugyan borotválkozni, amikor a fiúk a játszótéren elkezdték csúfolni a bajusza miatt, de 11 évesen abba is hagyta. A török származású lány ugyanis azt tapasztalta: olyan gyorsan nő a testén a szőr, hogy túl sok idő és fáradság attól megszabadulni.

Kapcsolódó történet:5 éve nem epiláltam a hónaljam – olvasd el itt!

Forrás: Facebook / Yasmin Gasimova

„a sűrű szőrzet, ami mindenütt nőtt a testemen, azt jelentette, hogy minden nap egy órát kellene eltöltenem csak azért, hogy viszkető pöttyök maradjanak a lábamon, amik egy hét alatt úgyis visszanőnek... Sosem éreztem magam kényelmesebben a szőrtelenítéstől, rengeteg volt a benőtt szőrszál és ha a lábam szőrtelen volt is, még mindig ott volt a testem többi része. Szóval miért strapálnám magam?”

Yasmin elismeri azért, hogy a szemöldökét és a szeméremszőrzetét trimmelni szokta praktikus okokból, és nagyon-nagyon ritkán borotválkozik is.

„Ha a tengerpartra megyek nyaralni, ha úszóleckét veszek vagy ha egyéjszakás kalandra készülök, akkor előveszem a borotvát. Sajnos még mindig inkább alávetem magam a szőrtelenítés kényelmetlen procedúrájának, mint hogy elviseljem a barátságtalan tekinteteket és a visszautasítást.”

Yasmin persze kapott hideget-meleget, és volt, hogy a fiúk nem találták szexinek a szőrt a testén, és a barátnői is beszólogattak neki.

„...de idővel elfogadóbbak és megértőbbek lettek, és bár valószínűleg soha nem fognak hasonló döntést hozni, most már tudják, milyen nevetségesen igazságtalan dolog az ítélkezés.”

„Megnéztem magam és így béna.” Olvasd el Ónody-Molnár Dóra díjnyertes cikkét az intimplasztikáról – kattints ide!

A dolgozat felhívja a figyelmet a kettős mércére is, amely a nőkön visszatetszőnek tartja ugyanazt, amit a férfiakon normálisnak.

„A legtöbb lány jobban érzi magát szőrtelenül – de teljesen természetes számukra, ha a barátjuk testszőrzete hozzájuk dörgölőzik. Ugyanígy ismerek feltűnően szőrös férfiakat, akiket kiráz a hideg a gondolattól, hogy egy nő szőrös lehet. Arról álmodom, hogy egyszer rövidnadrágban sétálhatok végig az utcán, és nem kell tartanom mások ítéletétől.

Az esszé szerzője„tapasztalatból állítja”, hogy vannak férfiak, akik vonzónak találják a szőrzetet a nőkön.