4 őseink által kifejlesztett szépségápolási praktika, amit gondolkozás nélkül ma is használhatunk

Néhány közülük, mint a só, a méz vagy az olívaolaj már évezredek óta használatos. Számos ősi szépség praktika annyira figyelemre méltó, hogy kiállják az idő próbáját és a szépségipar fejlődése sem tudja őket elhomályosítani. A galériára kattintva megmutatjuk ezek közül azt a négyet, amik a mi személyes kedvenceink is. Négy ősi szépségápolási praktika, amit ma is használhatunk Tengeri só A tengeri sót évezredek óta használják természetes tisztító és hámlasztó szerként. Az ókori görögök a szépség és egészség nagy csodálói voltak, és kitartóan keresték ezek kulcsát. A kozmetikai szó a görög &bdquo;kosmetikos” szóból származik, amely nagyjából azt jelenti, hogy &bdquo;díszes vagy elrendezésben jártas”. Ezért talán nem meglepő, hogy a napjainkban széles körben alkalmazott kozmetikai trendek egy része az ókori Görögországból származik. A thalassoterápia egy ősi gyógyító kezelés, amely a tengervíz és a tengeri képződmények - mint az iszap vagy az algák - természetes gyógyító tulajdonságain alapul. Az elnevezés a thalassa szóból ered, ami annyit tesz; tenger. A görögök mellett az egyiptomiak is szívesen használták ezt az eljárást. A fürdőszertartásukról ismert görögök és rómaiak a tengeri só szépségápolási termékként történő felhasználása mellett a meleg tengervizet használták relaxációs terápiának. A terápia ezen formáját ma is használják. Cukorból gyanta A perzsa gyantázásnak is nevezett technika eredete Kr. e. 1900-ra nyúlik vissza. A szőrtelenítésnek ezen fajtája először csak a Perzsiát körülvevő területekre korlátozódott, ahol bővelkedtek cukornádban. A cukor csak a kereskedelemnek és a gyarmatosításoknak köszönhetően terjed tel a világ többi területére. Vannak olyan felvetések, hogy az első cukrozási technikákat a méz kikristályosodása inspirálta, minden ezzel kezdődött. Mára már ezt a szőrtelenítési technikát az egész világon használják. A sűrű cukormassza mézből vagy olvasztott cukorból, citromléből és melaszból készül. Amikor a bőrre felviszik, a szőrszálak a vékony paszta réteghez tapadnak, amelyet aztán könnyű eltávolítani. A perzsa gyantázás sokkal gyengédebb, mint a gyantázás más formái, és az eljárás során használt paszta nem tapad a bőrre, így fájdalommentesebb ez az eljárás. Olivaolaj Az ókori Görögországban rengeteg olajfa volt. Természetes tehát az olajbogyó és a belőlük készült olaj volt az egyik fő alapanyag ebben a kultúrában. Az olajbogyót először illatos olajok előállítására használták fel, de a görögök elég hamar észrevették annak sokféle előnyét, és elkezdték beépíteni a konyhába, később gyógyszerként és kozmetikai termékként is elkezdték használni. Bőrápolási termékként több mint 5000 éve használják, és nem csak az ókori görög férfiak és nők esküdtek meg annak előnyeiről. Az egyiptomiak, a föníciaiak és a rómaiak mind bőrtisztítóként és természetes hidratálóként használták őket. Az E-vitaminban gazdag olívaolaj ma is számos kozmetikai termékben megjelenik. Nemcsak a bőr, hanem a körmök és a haj számára is nagyszerű. Sáfrányolaj Azt mondják, az egyik legszebb nő, aki valaha a földön járt, Kleopátra volt. A mondák szerint szépségét a tej- és mézfürdőknek köszönhette. Mindkét élelmiszer bizonyítottan simábbá és hidratáltabbá teszi a bőrt. A harmadik szépségápolási terméke pedig a sáfrány volt, hiszen kifejezetten a bőr szépségének növelésére használt fűszerként emlegették. De nem csak Kleopátra használta a sárga virágot teste ápolására, állítólag Nagy Sándor is felvette azt a szokást, hogy sáfrányt tesz a fürdővizébe, hogy segítse a Perzsiában folytatott hadjáratai során szerzett sérüléseinek gyógyulását. A sáfrányolaj olyan luxustermék volt, amelyet nem sokan élvezhetek, mivel a fűszer nagyon ritka és igen borsos árú volt. Az olaj manapság számos előnye ellenére nem olyan népszerű; elsősorban Marokkóban és Indiában használják.