A famiily.hu egy koábbi cikke.

Egyik este egy, a férjemmel közös ismerősünk küldött nekünk egy üzenetet: a lány a kb. 50 centis hosszú haját lenyírta 7 milisre. Nem, nem bekattant itt a karantén idején. Pusztán csak úgy érezte, most jött el az idő – 1 év tervezgetés után – hogy kipróbálja, milyen az élet Sinead O’Connor-hasonmásként.

Döntése mögött, azt gondolom egy nagy adag kíváncsiság volt, amit a kollégáktól, emberektől való elszigeteltség bátorsággá, elszántsággá kovácsolódott benne és úgy volt vele: nincs veszítenivalója, hát belevágott. Szó szerint.

Csak néztem, néztem hosszan a képet és amellett, hogy vitathatatlanul marha jól állt neki a hajtalanság, egy dolog még nagyon markánsan jelen volt a képen: nagyon jól állt neki a változás hozta bátorság, az a bizonyos komfortzóna-átlépés utáni állapot!

Na, aztán úgy adódott, hogy lejárt a mosógép, amit ki kellett pakolnom és a gyerek is kért még egy pohár vizet elalváshoz, így inkább arra jutottam, elég lesz kezdésnek, ha befestem a hajam pinkre.

Hogy miért pinkre? A ‘nagy’ komfortzóna ugrás kisérletemben – hamár a bungee-t kilőttem – választottam egy vad színt, olyat amilyen Poppy-nak, Pipacsnak a hercegnőnek van, a Trollok mesében. Úgyis a TOP3-ban van ez a mese a családi animációs ranglistán, hadd örüljön mindenki az eredménynek.

Másnap már téptem is a festékért, úgy voltam vele: "zónaugrásban" vagyok, akkor ezt nem lehet húzni, halasztani, most azonnal kell meglépni.

Akármennyire is szerettem volna bátorságpróbába engedni magam, nem volt festék, csak színező. Színezőből pedig nem volt pink, csak valamilyen fáradt rózsaszín és lila.

Fodrász híján a félcentis hajam beszínezését az uramra bíztam. (Zárójelben jegyzem meg, ő 2 év gondolkodás után szintén most nyírta le a haját pár milisre, ezzel búcsút mondva a fazonírozásnak és a lobogó tincseknek.)

A cikk további részét a linkre kattintva olvashatod!

Ahelyett, hogy elfednéd az ősz hajadat, inkább emeld ki