Kezdő vegetáriánus vagyok – egészségügyi és lelkiismereti okokból. Eleinte csak egy spártaian megszorító listából főzhettem, még a répa és a cékla sem fért bele (mert cukrosak), le kellett mondanom továbbá a fokhagymáról és a hagymáról (mert erjednek). Három hónap sajt és tojás nélkül. A burgonyát is dobhattam. Annyira abszurdan hosszú volt a tiltások sora, hogy végül térdig jártam a cukkiniben...

De jobban csak akkor kezdtem érezni magam, mikor meguntam azzal foglalkozni, mit nem ehetek, és fontosabbá vált, hogy mit igen. Újabb és újabb zöldségek, fűszerek kerültek a fókuszomba – volt egy kalapácsom, tehát mindent szögnek néztem. A szemléletváltás áttörést hozott, esküszöm, ma már akkora örömet okoz a serpenyőben sercegő színes zöldségkupacok látványa, mint korábban egy ropogós prosciuttós pizzáé.

Az egészből azt tanultam meg, hogy a „mentes” életnek, jelentsen az bármilyen megvonást, úgy érdemes nekifutni, hogy rákészülök. Megkeresem az alapanyagokat, recepteket, amiket az első pillanattól élvezettel készítek el és falok fel. Nincs kompromisszum, szomorú villaböködés ebédidőben egy műanyag doboznyi „muszáj” ételbe. Nincsenek hiányok, csak új lehetőségek.

Az Éva Mentes Konyhája tele van receptekkel, amiket ki fogok próbálni, mert már a képeket válogatni is élmény volt. Ha annyi ezresem lenne, ahányszor Móni, a művészeti vezetőnk azt mondta közben, hogy: „Hú, ezt de megenném!”… Szóval hagyjuk is, hogy neked, kedves Olvasó, akit megszólított a „mentes” cím, mit nem szabad enned. Nézzük onnan, mennyi mindent kóstolhatsz végig a következő hetekben, ha velünk tartasz. Szép ételeket, csábító illatú, finom ételeket.

Jó étvágyat kívánok hozzájuk!