Tavaly május derekán az uram mondta, hogy el kellene vinni az autót a szervízbe, hogy lecseréljék a téli gumit, nyárira. Nagy durcásan mondtam, hogy jó, legyen, elviszem. Ahogy jött a szerda- szerdai napon vittem- egyre jobban foglalkoztatott, a program. Bizony A PROGRAM! Ugyanis ez a gumicsere pár nap alatt eseménnyé nőtte ki magát. Eköré szerveztem aznap a -covid által lefojtott bődületes mennyiségű, gondolhatod- programokat. Megterveztem merre fogok menni autóval, hogy kicsit lássam is a várost, amíg átszelem azt északról délre a végcélig, a festői Lágymányos ipartelepig.

Kedden este kifestettem a körmömet, hajat mostam és átgondoltam, hogy mit fogok felvenni. Eljött a szerda, az addigi ragyogó napsütést felváltotta egy szeles szürke idő, de én tarthatatlan voltam: tavaszi szettet álmodtam meg a gumicserére, az is marad, nem babrál ki velem semmilyen szél.

Azóta nemcsak a gumi szervízes programot tisztelem meg egy minimum randira való készülődéssel. Legutóbb a nagybevásárláskor avattam fel a tavaszi cipellőt és a kutyasétáltatás is remek apropót ad egy magazinos vadvidéki outdoor szett debütjére. A kutyám és a nagy mező szinte szomjazik az ilyen catwalk-okért.

Na de valóban ki is szomjazik erre?

Persze, hogy mi saját magunk. A lelkünk, az igényesség önmagunk iránt, az önértékelésünk, a nő!

Nem kellett sokat kérdezősködnöm barátnők, ismerősök körében, hogy kigyűjtsek egy csokorra valót, arról, hogy ki hogyan és milyen esemény miatt öltözik ki az elmúlt év, program és társas kapcsolatoktól megfosztott időszakában.