Mikor telt el utoljára egy hét anélkül, hogy egy kortyot is ittam volna? – töprengtem, és amikor képtelen voltam felidézni a választ, akkor döntöttem: eljött az idő. Belevágok én is a Száraz Novemberbe, és meglátjuk, kibírom-e alkohol nélkül egy hónapig. Ha igen, akkor kíváncsi vagyok, mi történik a szervezetemmel a heti 2-3 pohár sör vagy pálinka nélkül. Ha nem – akkor baj van. Vagy mégsincs?

Világéletemben keveset ittam – egyszerre. Egy, maximum két pohárral. Nagyon gyorsan hat rám az alkohol, és mindig gyorsan becsípek tőle. Szeretem a bódultság kellemes érzését, de ha többet iszom, akkor rosszul leszek, ha pedig keverem az italokat, akkor másnapos. Hovatovább mindig büszke voltam arra, hogy milyen mértékletesen bánok az itallal: két pohár sör nálam már az „ereszd el a hajam” állapottal egyenértékű. Ráadásul ahogy öregszem, egyre kényesebb vagyok a minőségre, bort például nem is rendelek akármelyik étteremben, csak ahol tudom, hogy nagyon jó évjáratokat szolgálnak fel.

Egy szó mint száz, mindig is abban a hitben éltem, hogy én aztán vigyázok az alkohollal. Nem lépek túl egy bizonyos határt. Lassan iszom és sok vizet fogyasztok közben. Nade kibírnék-e egy hetet két-három pohár nélkül? És egy hónapot? Elég nyugtalanító volt a kérdés. Tényleg olyan mértéktartó vagyok? Vagy csak félek a rosszulléttől és így nincs is más választásom, mint hogy keveset igyak egyszerre, de két nap múlva, amikor már teljesen kitisztult a szervezetemből, újra a pohár után nyúlok? Nagyjából ilyen okokból kezdtem bele a Száraz Novemberbe.

Az első kábé tíz nap a megkönnyebbülés jegyében telt.

Végre egy kis pihenő. Az agyamnak nem kell újabb sokkhatásokat befogadnia. Az esti programnak nem kell az alkoholról szólnia. Éreztem, hogy tisztulok. A megvilágosodás határán lebegtem.

Aztán elkezdett hiányozni.

Nem nagyon, csak folyton ott birizgálta az agyamat, hogy jó lenne… csak egyetlen korty. Amitől kicsit kilazulok, elengedem a stresszt, kiengednek a csomók a vállamból. Ettől megrémültem. Az alkohol hirtelen egy nagy hatalmú, félelmetes démonként állt előttem. Pedig sosem tekintettem rá így. Mindig kordában tudtam tartani. Most valahogy mintha kiszabadult volna. De mivel sosem ittam sokat (egyszerre), ezért vissza tudtam terelni a ketrecébe. De akkor meg pont ez rémített meg, hogy van itt egy izé, aminek ketrecre van szüksége. Próbáltam nem gondolni rá. Igyekeztem meggyőzni magam, hogy hipochonder vagyok, nem pedig függő.

„Dehát ez az egy korty nem árthat!”

Azzal sem volt könnyű szembesülni, hogy a társasági alkoholfogyasztás mennyi „tukmálással” jár. Erről már a tavalyi kihívás előtt is sokat olvastam: sokszor az ember nyomás hatására adja be a derekát, és iszik még egy és még egy pohárral. Ezért tavaly már meg se lepett, amikor megkérdezték, hogy „miért, terhes vagy?”, ami a korábbi beszámolók és felmérések szerint az egyetlen általánosan elfogadott ok az absztinenciára. Valahogy az emberek kevésbé fogékonyak arra a magyarázatra, hogy „Ma egyszerűen nem kívánom az alkoholt és kész.” Alkoholizálni kötelező, kérdés van?! De szerencsére egyre többen hallottak a Száraz Novemberről meg általában a kihívásokról, úgyhogy ők támogatóak voltak. Legalábbis szólogattak be vagy tartottak kiselőadást arról, hogy egy pohár bor miért egészséges. (Ami egyébként igaz a tudomány mai állása szerint.)

Közben eltelt néhány újabb nap, és a hiányérzetet felváltotta valami más.

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy délutánonként nem vág fejbe az álmosság, nincs az a furcsa nyomottságérzés. Ugyanakkor sokkal jobban, mélyebben, kiegyensúlyozottabban aludtam, mint valaha. Nem voltak furcsa álmaim, reggel kipihenten ébredtem. Kitisztult a bőröm, lement rólam két kiló. Egész más lett a közérzetem.

Szinte észre se vettem, hogy vége a novembernek. Arra meg végképp nem éreztem késztetést, hogy egy pohár minőségi vörösborral ünnepeljem meg a sikert, hogy egy egész hónapon át száraz maradtam. Sőt, úgy voltam vele, hogy akármeddig bírnám alkohol nélkül, igazából semmi szükségem a bódultságra.

Aztán persze jöttek az ünnepek. Persze akkor sem ittam sokat – mikor ittam én sokat? De egy-két pohár bor azért mindennap lecsúszott. Az újévben meg elkezdtem figyelni arra, hogy a korábbi heti 2-3 este helyett csak egyszer igyak egy héten, és csak egy pohárral. Ezt pár hónapon át tartani is tudtam... Most pedig úgy érzem, megint eljött az idő, hogy tisztán éljek egy hónapig. Kíváncsi vagyok, kibírom-e – most már alacsonyabban van a léc, amit át kell ugranom. De éppen ezért könnyű megbotlani benne.

igenis lehet élni nélküle – nézd meg ezt a galériát is: