Nemrég összegyűjtöttem, hogy mi mindent változtattam meg a háztartásunkban annak érdekében, hogy kevésbé terheljük a környezetet és hogy az otthonunk is fenntarthatóbb legyen. Bár akkor is kihangsúlyoztam, hogy nem kívánok „megszállott” öko-mami, vagy zero-hero lenni, mindössze élhetőbbé szeretném tenni a mindennapjainkat, de nagyon jó visszaigazolás volt számomra, hogy annyian elolvastátok a cikket. Ez azt jelzi, hogy igenis sokakat érdekel, hogy mások miként veszik fel a harcot a túlzott fogyasztással, a fölösleges hulladék felhalmozásával, no meg persze a műanyaggal.

Mert ha egy átlagos anyuka, mint én tartósan be tud vezetni néhány építő változást az otthona működésébe, akkor tényleg bárkinek menni fog, ha igazán akarja.

Szerencsére olyan sok információt találni a neten ebben a témában, hogy már egyáltalán nem nehéz eligazodni benne és végre a pazarlást kizáró, zöld üzletek is megsokasodtak körülöttünk. Ha tehát komolyan gondolod, hogy belevágsz egy tudatosabb, egészségesebb otthon megteremtésébe, minden adott hozzá, és arról is biztosíthatlak, hogy ettől a változtatástól nem lesz vékonyabb a pénztárcád.

Ami a költségeket illeti egyébként, inkább arról lesz szó, hogy kevesebbszer fogsz majd minőségibb termékeket, alapanyagokat vásárolni, mintsem minden hónapban rutinszerűen megvenni az amúgy is elég drága fogyasztási cikkeket.

Nálunk ez a tendencia legjobban a fürdőszobánkban érhető tetten, hiszen átlag kétszer megy naponta a mosógép. Emlékszem, hogy régen is borzasztó rossz érzéssel töltött el, amikor megvettem a következő adag kapszulás mosószert, aztán a következőt,- miközben árgus szemekkel lestem egy-egy akciót, mert ugyebár irdatlan sokba kerülnek ezek a cuccok-, majd miután kifogyott belőle a kapszula, azzal az óriási műanyag dobozzal célba vettem a bérház előterében elhelyezett szelektívkukákat.

Sokáig gyűjtöttem őket egyébként, még a mai napig van egy-kettő, amiben évek óta tárolok valamit (dekorációs cuccokat, temperafestékeket, vagy épp körömlakkokat). De pontosan tudom, hogy minden alkalommal, amikor kifogyott egy ilyen kapszulatartó doboz, óriási fejtörést okozott, hogy mégis mit kezdjek már ennyivel. Így hát cseppet sem véletlen, hogy megkönnyebbültem, mióta az öko-mosótojással mosunk, mert nincs fölösleges csomagolóanyag,-legalábbis nem annyi, mint amivel ne tudnék valamit kezdeni-, és hát az sem mindegy ugye, hogy egy-egy mosással mit engedünk le a csatornába.

És ha már eljutottunk a fürdőszobánkig, akkor elmondom, hogy ez a cikk most az egyszerűbb, zöldebb szépségápolásról fog szólni, merthogy ez is egy olyan terület, amellyel nagyot csavartunk a megszokott fogyasztásunkon és mert az előző cikkből igen sok fontos dolgot kifelejtettem. Bizony, így történt, még pedig azért, mert olyan apróságokon is változtattunk, amelyek ma már teljesen természetesek, hogy eszembe sem jutott megemlíteni.

Arcpirító régi rutin

Azt már a múltkor is írtam, hogy én magam nem az a típusú nő vagyok, akinek tornyokban állnak a kencéi, smink cuccai a polcon, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének meg a bevált kozmetikumaim, amiket időről-időre meg ne vásárolnék magamnak. Ott még (sajnos) mindig nem tartok, hogy elkezdjem magamnak kevergetni a hidratáló, vagy éjszakai krémet, de jelentem, kávés bőrradírt már készítettem házilag és nagyon megvoltam vele elégedve. Egy pici fiókom van egyébként a sminkeknek fenntartva, amelynek tartalma majdhogynem csak akkor változik, ha az adott pipere elfogyott, vagy valaminek lejárt a szavatossági ideje és egy új, hasonló holmi tölti be az így keletkezett űrt.

Van még arclemosó vizem és tonikom, sminklemosóm, üvegben kapható szalicilsav a problémás arcbőrömre-, szigorúan a kozmetikusom javaslatára-, illetve három féle professzionális arckrém, amelyből az egyik fényvédős – szintén a kozmetikus tanácsára.

Ez utóbbit azért szeretném kiemelni, mert huszonéves koromig én is abba a táborba tartoztam, akik simán megvettek nagyjából bármilyen általuk jónak vélt kencét a drogériában, amiből aztán a nagy része a kukában landolt, hiszen se nem hatott, se nem volt kellemes mondjuk a textúrája, arról nem is beszélve, hogy néha még bizonyos fokig irritálta is a bőrt.

Biztos vannak olyanok, akik most kiakadnak, hogy mégis hogy lehet így vásárolni, bizonyára ők azok, akik már felnőttkoruk hajnalán is pontosan tudták, milyen típusú a bőrük és hogy arra mi való. Őszintén irigykedem rájuk, mert ők csinálják jól! De tényleg akadnak olyan nők,- sajnos nagyon is sokan-, akik egyáltalán nincsenek tisztában sem a bőrtípusukkal, sem azzal, hogy mivel kéne ápolják azt. Én személy szerint ismerek olyan hatvan fölötti hölgyet, aki még mindig ezt az impluzív-vásárlási technikát követi, mégpedig azért, mert nem tudja mi a neki való és nem akar „vagyonokat költeni” a profibb termékekre. Megjegyzem, pont így folyik ki több pénz a számlájáról, hiszen többször veszi meg a drogériás krémeket, mintha a bőréhez passzoló komolyabb, esetleg nagyobb kiszerelésű minőségi terméket választaná. Tehát az arcápolási termékek esetében arra igyekszem odafigyelni, hogy csak a nekem való, jó minőségű készítményeket szerezzem be, ne vigyem túlzásba a felhalmozásukat, figyeljem a lejárati idejüket és csak akkor vegyek valamiből újat, ha már nagyon szükséges. Ugyanez igaz a sminkekre is. Külön öröm számomra, ha valamiből olyat találok, ami üvegtégelyben kapható, így azt később is fel tudom használni, például vázának, vagy gyertyatartónak.

Mi folyik a lefolyóban?

Tovább nézelődve a fürdőszobánkban, most jöjjenek azok a dolgok, amelyek drasztikus változást hoztak a mindennapjainkba:

Elsőként a tusfürdő elhagyását jegyezném meg, mert számomra talán ez volt a legnehezebb.

Amikor nagy büszkén beszámoltam erről egy külföldön élő barátomnak, megkérdezte: „és nem érzed koszosabbnak magad?” Hogy mi? Persze jót nevettünk, de azért elszomorított a tudat, hogy sokaknak ma már úgy tűnik, mintha nem lett volna élet a műanyagflakon előtt.

Egyébként mindig is úgy éreztem, hogy a szappan borzasztóan szárít, ami nem túl jó hír atópiás, ekcémára hajlamos bőrrel. De aztán kutakodtam kicsit, próbálgattam, hogy mi lenne megfelelő nekem, és végül arra jutottam, hogy a kézműves és luxus szappanok tengerén evezek tovább, néha-néha egy kis fürdő olajjal vegyítve a dolgot. Ezzel lényegében búcsút intettem nem csak a flakonoknak, de a szinte minden tusfürdőben megtalálható mikroműanyagnak is. A kézműves szappanok közül nagyon megszerettem a kecsketejes és az olívás változatokat, a luxus alatt pedig itt olyan szappant értek, ami 2000-3000 forintba kerül per tömb és termálvízzel készült. Na bumm! Ennyi kényeztetés csak kell egy nőnek, nem igaz?

A szappanok kiválasztásakor nagyon odafigyelek arra is, hogy lehetőleg csomagolásmentesen, vagy ha muszáj papírcsomagolásban jussak hozzá, így nem kell a celofános megoldások miatt mérgelődnöm.

Fogas kérdések

Ez utóbbi egyébként rendre akkor veri ki nálam a biztosítékot, amikor meglátok a boltok polcain egy olyan fogkefét, ami ugyan fából készült és lebomló, vagy szelektíven gyűjthető dobozban árulják, de a dobozon kívül még egy plusz fóliába is belecsomagolták a „biztonság kedvéért”. Ilyenkor hangosan tudnék kiabálni: „de miéééért?” Persze nem teszem, mert minden bizonnyal kivezetnének az üzletből.

Biztosan kitaláltátok már, hogy ily módon nem műanyag fogkefét használok. Valóban nem, bár a bambusz fogkefém sörtéje sajnos nem bomlik le, cserébe minden más része komposztálható, vagy másra felhasználható. Én például fűszernövényeket jelöltem meg a kis „pálcákkal” a balkonládákban, igazán klasszul mutatnak.

Van itthon egyébként elektromos fogkefénk is, azt fogorvosi kérésre a férjem használja, de második fogkefének már a kisfiamnak is bambuszost választottam. Igazából jobban is tetszik neki, hogy majdnem egyforma a fogkefénk, így sokkal játékosabb lett a fogmosás.

Következő misszióm egyébként a fogtabletták tesztelése lesz, illetve az oldható tablettás szájvizeké, mert még mindig a klasszikus fogkrémeket és szájvizeket használjuk, igaz, azokból már legalább újrahasznosítható csomagolásúakat. Te tudtad, hogy nem minden fogkrémtubust lehet egyszerűen a szelektívbe dobni? Nekem ez is fontos tanulás volt.

Na de hogy szedem le a sminket?

Számomra ez volt az egyik legelső és legegyértelműbb változtatás, amit meg kellett tennem: elbúcsúzni a vattakorongoktól. Már cseppet sem hiányoznak, ugyanis a kisfiam textilpelenkáit, pamut törlőkendőit hasznosítottam újra erre a célra, és tökéletesen ki vagyok vele békülve. Egyedül a vízálló szempillaspirál kimosása jelent némi gondot, de ha valakinek van erre bevált módszere, kérem ne tartsa magában! Aztán ott vannak persze a fültisztító pálcikák. Most nem mennék bele olyan vitába, hogy jó-e egyáltalán ilyet használni, vagy sem: a lényeg, hogy mi használunk ilyet, és ezt nem is tudtam elhagyni a tisztálkodási rutinból, így hát csakis olyat választok, ami bio pamutból készült és a csomagolása is lehetőleg papír. Van olyan egyébként, aminek tárolási célokra megtartom a szép dobozát, de az is előfordult már, hogy összegyűjtöttem őket és félretettem begyújtósnak a grill-szezonra. Miért is ne?

Testet (és lelket) ápoló csodaszerek

Persze én is használok testápoló krémet, nyáron pedig fényvédő készítményeket is, de ma már ezeket is nagyon megválogatom. A legfontosabb szempontom ez esetben a felhalmozás elkerülése, ugyanis ki nem állhatom, ha valami lejár azelőtt, hogy elhasználtam volna. Újonnan felfedezett kedvenceim egyébként a testvajak, amiket tömbben lehet kapni, és a test melegének hatására olvadnak szét a bőrön, mint egy lágy olajos krém. Ezekből már lehet csomagolás nélkülit is kapni. A napvédőkről nem szeretnék okoskodni, hiszen nincs ehhez sem kellő tapasztalatom, sem pedig ismeretem, inkább csak annyit róluk, hogy talán mindenki jobban jár, ha olyat szerez be, amelynek a legtöbb összetevője természetes, még ha azzal átlagosan többször is kell majd lekennie magát, mint azt megszokhatta.

Sörény-ápolás

„Jajj, olyan jó neked, hogy ilyen sok hajad van!” „Bárcsak nekem is ilyen göndör hajam volna, mint neked!” „Örülj neki, hogy ennyi idősen is ennyi hajad van még!” – Utóbbi megjegyzést külön köszönöm. De viccet félretéve, ezek a leggyakoribb megjegyzések a hajkoronámat illetően. Nagyon sokáig nem voltam kibékülve a „lobonccal”, ami a fejemen nőtt, de most már elmondhatom, hogy közel két évtized elégedetlenkedés után sikerült megszeretnem. Már nem akarom minden áron szögegyenessé tenni a göndört és a színek tesztelgetésével is ezer éve leálltam, egy jó kis PPD allergiának köszönhetően. A „zöldülés” jegyében nyilván a sampon-balzsam-szérum kombóra is próbáltam alternatívát találni, ami részben sikerült is. Lassan fél éve, hogy szilárd sampont használok, ami az első percben eloszlatta azt a rossz feltételezésemet, miszerint „tutira nem fog úgy habozni, ahogy kéne, akkor pedig nem ér semmit az egész”. A víz alá tartva és a hajamhoz dörzsölve ugyanis szinte még nagyobb habot képes varázsolni a fejemre, mint azt az általános sampon tette. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy szuperül tisztít, szárítás után pedig „könnyebbnek” érzem a fejbőrömet. Valószínűleg azért, mert most tényleg lélegzik, nincs eltömődve a különféle kemikáliáktól.

Izzasztó kérdések

Ez az a terület, ahol még alaposan van hova fejlődnöm sajnos. Évek óta próbálkozom lecserélni az izzadásgátlómat olyan termékre, ami kíméletes, de ugyanakkor a kellemetlen szagokat is megköti. Nos, sajnos még nem találtam ilyet. Azért merem ezt így leírni, mert szeretném, ha látnád, hogy nem mindenki számára létezik mindenre tökéletes megoldás. Vagy lehet, hogy valahol létezik, de akkor hosszabb út kell a megtalálásához. Sajnos az alumíniummentes termékek számomra mindig ugyanazt az eredményt hozzák: az izzadás mellett (ami alapvetően nem gond, hiszen nem kell, hogy gátolják az izzadás természetes folyamatát) sajnos egytől-egyig ragadnak a bőrömön, amit még a hetekig tartó tesztelési időszak leteltével is vállalhatatlan testszag követ. Mert ugyebár egy új termékre való átállásnál-, főleg, ha az egy minden mentes natúrkozmetikum-, van egy átmeneti időszak, amíg a testünk úgymond leszokik a kemikáliáról és elkezd természetesen viselkedni. Csakhogy ennek a folyamatnak meg kéne legyen az eredménye, mégpedig az, hogy az új kozmetikumot tartsa ezentúl természetesnek a szervezetünk, vagyis, hogy egy idő után nem ereget magából túlontúl kellemetlen aromákat. Legalábbis szerintem. Szóval ez a találkozás még várat magára, mindazzal együtt, hogy túl vagyok jó néhány folyékony, krémes, szilárdtömbös, és por állagú termék kipróbálásán. De nem adom fel!

Összeségében mindenkit arra bíztatok tehát, hogy nézzen szét kicsit a saját háza táján és gondolja át, hogy min tudna nyugodt szívvel változtatni egy egészségesebb életmódért, valamint élhetőbb otthonért és környezetért cserébe. Fontosnak tartom azt is, hogy ezt mindenki a saját elvárásai és elképzelései alapján tegye, ne pedig mások mintáját hajszolva, mert nem biztos, hogy ugyanaz működik nekünk, mint másnak. Így hát, ha első lépésként csak a vattát cseréled le, már az is óriási lépés, ahogyan az is, ha a tusfürdőhöz ragaszkodva kampányolsz a neten a drogériákba kihelyezhető flakon újratöltő állomásokért. Ha nem akarsz, nem teszel vízszűkítőt a zuhanyrózsára, de helyette hozzászoktathatod magad, hogy minden szappanozásnál és a fogad sikálása közben elzárod a vizet. Nem baj, ha azonnal nem veszel újrahasznosított, vagy teljesen lebomló wc-papírt, az is megteszi, ha megfigyeled, hány lapot tekersz le egy alkalommal fölöslegesen és ennek számát próbálod csökkenteni. Az apró lépések nagyon is sokat számítanak, és aztán ki tudja: talán te is rákapsz a zöldebb háztartás, szépségápolás ízére és idővel majd a ma még újdonságnak ható dolgok válnak számodra a legtermészetesebbé.

A fürdőszoba megreformálása után sem kell leállnod!