Önző, örökké kielégületlen hím, vagy bizonytalan, érzékeny férfi? Hitler rajongója, vagy független, apolitikus szellem? A magyar irodalom egyik ellentmondásos egyénisége március 31-én lenne 120 éves, ennek alkalmából szedtünk össze Szabó Lőrinc felfokozott életéből néhány érdekességet.

Három testvére volt, de csak a két fiú maradt életben: egyik húga tíz hónaposan, a másik 26 évesen halt meg. Egyetemi tanulmányait már Budapesten végezte (először gépészmérnöknek tanult, aztán átiratkozott a bölcsészkarra, de nem fejezte be), katonának is besorozták, közben albérletekben lakott, házitanítóskodott, moziba járt, és persze rendületlenül írt. „Rendkívül kishitű gyerek voltam, csak az ösztöneim voltak elég jók, biztosak. Talán, esetleg, majd én is írhatok egyszer-másszor valami szerény kritikafélét a Nyugat-ba.” – írta akkori önmagáról.

Legismertebb versét, a Semmiért egészen-t a magyar irodalom egyik legkegyetlenebb szerelmes költeményeként tartják számon. Egoista szemlélete miatt sokan felháborítónak tartják, mások szerint egyszerűen csak őszinte. „Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. Különösen hosszú lejáratú, vagy éppen életfogytiglani szerződéseknél, amilyen pl. a házasság. A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke. Az egyenlő jog és egyenlő rang javarészt elmélet, babona.” – mondta egy interjúban.