Szabad-e híradót nézniük a gyerekeknek?

Borítókép: Szabad-e híradót nézniük a gyerekeknek? Forrás: Getty Images
Egy bizonyos életkorig egyáltalán nem, egyes szakértők szerint legalábbis. A valóságban viszont nem tudod őket üvegbúra alatt tartani, és előbb-utóbb úgyis felszedik a hírmorzsákat, ha más nem, a suliban. Sokat segíthetsz azzal, ha megpróbálsz elébe menni a dolgoknak, s te „tálalod” az előfogyasztott híreket, az ő szintjüknek megfelelően.

Mami, én tudom ám, mi lesz velünk, ha elkapjuk a koronavírust! – állt elém a kislányom fontoskodva, aggódó arccal még tavasszal, amikor a semmiből „ránk szakadt” a COVID. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, aztán óvatosan visszakérdeztem.

-Tényleg, kicsim? És mégis honnan?

- A Lia mesélte, hallotta a hírekben. Először jön a hányás, aztán a láz és utána a halál.

Hogy mi van?! Lefagytam.

Persze tudtam, láttam, hogy őket is foglalkoztatja a téma - főleg a járvány kezdetekor, márciusban - s hogy a maguk kis módján meg is beszélték ezt az iskolában, még a nagy bezárások előtti héten. Persze a kicsik nyilván más szinten, mint a felsős „nagyfiamék”. Ahogyan mi is itthon megpróbáltuk higgadtan, nyugodtan és az életkoruknak megfelelően elmagyarázni mi történik, s csak annyit elmondani a koronavírusról, amiről azt gondoltuk, feltétlenül muszáj.

Hisz ahogyan minket felnőtteket, egy bizonyos kor fölött a gyerekeket is ugyanúgy izgatja az őket körülvevő világ, főleg, ha valami váratlan, nagy horderejű dolog történik. A koronavírus-járványon túl is. Az viszont szakemberek szerint is nagyon nem mindegy, hogy milyen életkorban, és hogyan szakadnak rájuk a világban zajló események hírek formájában.

Egyes gyermekpszichológusok szerint 7 évesnél fiatalabb gyerekeket egyáltalán nem lenne szabad hírekkel terhelni. Az ennél kisebbek ilyenkor még nem képesek különbséget tenni aközött, hogy például mi az, ami valóságos történés, vagy éppen csak szenzációhajhász kitaláció; mi az, ami hozzájuk földrajzilag közel van, vagy a világ másik felében zajlik; s hogy melyek azok a dolgok, amik szinte biztos, hogy nem fognak bekövetkezni, vagy pont, hogy igen.

Egy kicsi azt is rögtön „magára veheti”, ha például éhező afrikai gyerekeket lát a tévében; s rögtön azt képzeli, ez vele is bármikor megtörténhet.

Egy közel-keleti fegyveres összetűzésről szóló riport láttán pedig azonnal az apukájához rohan és aggódva kérdezi, hogy ugye meg fogja tudni védeni a családot, amikor ideérnek a katonák. Ezek rettentő nyomasztó és kezelhetetlen információk egy ekkora gyermek számára, akiben ennek hatására akár komoly szorongás is kialakulhat.

Ezt mindenképpen fel kell oldani; meg kell próbálni az ő szintjén átbeszélni a dolgokat. Ha pedig nekiáll faggatni, érdemes óvatos kérdésekkel kipuhatolnunk, pontosan mennyit „tud”, mire kíváncsi. Igyekezzünk tényszerűek maradni, kerüljük viszont a túlmagyarázást, mert azzal akár még jobban összezavarhatjuk őket.

Ugyanakkor az sem megoldás, hogy üvegbúra alá tesszük a gyereket, aki előbb-utóbb biztosan találkozik egy-két hírmorzsával, ha más nem, egy kis osztálytárs „értelmezésében”. (Ahogyan az én kislányommal is történt.) S minél nagyobbak, ez annál inkább igaz lesz. Egy kiskamasz például, aki sokat lóg a telefonján, maga is csak éppen azt nem olvas el a neten, amit nem akar. S hogy mit lehet tenni? Ott kell lenni mellette, meghallgatni, ha kérdez, ha mesél. Amikor egy aktuális esemény izgatja – lásd bécsi terrortámadás - a 13 évesemet először is mindig arról kérdezem, honnan szedi az infot.

Aztán – pedig már biztosan az agyára megyek vele - elismétlem neki sokadszorra azt, amit még elsőéves egyetemistaként a bölcsészkaron belénk vertek: hogy mindig kicsit fenntartással kezeljük azt, amit így hallunk, olvasunk; s hogy sose fogadjuk el azt feltétel nélküli igazságként és hogy próbáljunk mindig a dolgok mögé nézni.

Ami minket illet, nálunk nem hogy a gyerekek, mi magunk se nézünk híradót már egy jó ideje. A kocsiban előfordul, hogy amikor rádiózunk, épp megtalál minket egy hírblokk; ilyenkor ők maguk kérik, hogy váltsunk adót. Én pedig, amikor csak lehet, igyekszem elébe menni a dolgoknak, hogy tőlem halljanak először egy nagyobb horderejű eseményről, történésről. Megpróbálom „előfogyasztani” nekik a híreket, ha tetszik. Végül, de nem utolsó sorban próbáljuk meg ellenpontozni a sok negatívumot azzal, hogy kiemeljük a pozitív sztorikat. Fontos, hogy lássák, nem csak „rossz hírek” vannak, s nem csak tragédiák, sorscsapások léteznek a világban. Kezdetnek az alábbi gyűjtemény is megteszi!

Cuki hírekért kattints a galériára!