Steiner Kristóf: Mindenkinek ott a retusálógép a zsebében

steiner kristóf,photoshop Forrás: Steiner Kristóf
Hol vannak már azok az idők, amikor a photoshop kiváltsága csak a celebritásokat illette meg?

Annak idején a divatlapok címoldalain a hírességek privilégiuma volt, hogy a babahajak mind katonás rendben simuljanak a fürtök mellé, hogy a táskás szemek úgy ragyogjanak, mint egy tizenöt éves, kezdő modellé, aki először lép a kifutóra életében; a kicsiny toka hattyúnyakká változott, a narancsbőr feszesen ragyogott, a sápatag arcbőr bronz színt kapott, mellette pedig ott virított az aktuális címlapszöveg: „Kortalan szépségek”, „Jól érzem magam a bőrömben!”, „Inspiráló idolok”. Mi pedig hol csodáltuk, hogy szapultuk őket, mondván: „Döbbenetes, hogy ez a Sharon Stone / Nicole Kidman / Madonna még mindig milyen tökéletes!” esetleg „Agyon van retusálva, felismerhetetlen, ez már nem is az ő arca.”

Aztán teltek-múltak az évek, és a technológia eljutott arra a pontra, hogy a telefonjaink egyben retusálógépek lettek. A néhány évvel ezelőtti modellek még meglehetősen sután, látványosan mesterségesen korrigálták a bőrhibákat, akadt köztük olyan is, amelyekkel nem is kellett utómunkával vacakolni, a gyártó feltételezte: ha valaki szelfit készít magáról, egészen biztosan úgy akar kinézni, mintha folpackból lenne a feje, és olyan szemeket akar, mint a 2000-es évek elején oly népszerű My Scene babáknak volt, melyek egy-egy kölyökmacska és egy mangafigura bizarr ötvözetének tekintetét örökölték. Mostanra viszont eljött az idő, hogy az igazán menő mobilok néhány kattintással végtelenül természetes módon retusálnak: az „elbűvölő szemek” funkcióval növelhetjük a szemünk méretét, a „bronzosító” gombocska bárkinek Jennifer Lopezt megszégyenítő arccsontot kölcsönöz, a „vakutlanítás” eltünteti a fénylő pontokat az orcáról, a „sovány arc” funkció Sarah Jessica Parker fejformával ajándékoz meg – még fogfehérítő skála is került a mobilokba.

Mindez persze csodálatos abból a szempontból, hogy az „Így ébredtem” insta-sztorikat posztoló influenszerek Disney hercegnőként tündökölhetnek, azonban felveti a kérdést: mi történik velünk a való életben? Mindannyian gigantikus napszemüveget viselünk majd személyes találkozáskor, behazudjuk, hogy épp taknyunk-nyálunk egybefolyik, olyan betegek vagyunk, azért festünk ilyen ramatyul?

dita von teese,pierre et gilles
Forrás: flickr
Pierre et Gilles egyik portréja Dita von Teese-ről

Értem én, hogy az „önbizalom-növelő” beauty-selfie appok instant magabiztossággal ajándékoznak meg minket, de mégis... meddig? Addig, amíg legközelebb tükörbe nézünk? Félreértés ne essék, nagyra értékelem a glam fotósorozatokat – Dita Von Tease promóciós fényképei, amelyek Pierre et Gilles álomvilágába repítenek minket popkulturális jelentősséggel bírnak, ahogyan Beyoncé, Nicki Minaj vagy Lady Gaga videoklipjei is, melyek egy nemlétező univerzumba kalauzolnak. Még azt is megértem, ha valaki úgy dönt, az instagramja afféle szivárványon túli álomvilágként tündököl – de azt, hogy a rommá „fotosopolt” képekkel társkereső appokon lógjunk, és ezekkel képviseljük önmagunkat személyes social media felületeinken, rendkívül kártékonynak tartom.

Elsősorban nem azért, mert megtévesztünk vele másokat, hanem azért, mert megtévesztjük vele önmagunkat: minden olyan fotó, amit valaki más készít majd rólunk, és nem vehetjük kezelésbe, hogy tíz perc alatt kirakati babát csinálhassunk magunkból, rossz érzéssel tölt majd el minket. Az idő előrehaladtával, ahogy észrevesszük, hogyan érnek be a vonásaink, mindannyiunkban megfogalmazódik a gondolat: „öregszem”. És ideális esetben nincs is ezzel semmi gond, öregedni jó – számtalan olyan hírességet tudnál felsorolni, akik milliószor jobban néznek ki negyvenes-ötvenes, mint húszas-harmincas éveikben.

A gond inkább az, hogy a társadalmi stigmák kapcsán egyébként is nehezen veszi be gyomrunk, hogy idősödünk – kesergünk rajta, késleltetjük, ameddig csak lehet, ezek a fiatalító appok és filterek pedig, ha túltolja őket az ember, még jobban összezavarják a természetes folyamatot. Az elfogadás folyamatát.

Nem kérem, hogy felejtsük el a retusálást – mindannyiunknak jár egy kis édes illúzió. Csupán annyit mondok, hogy időről időre készítsünk egy-egy olyan fotót is magunkról, amivel nem játszadozunk. Nézegessük, szeressük, és ha merjük, osszuk meg másokkal is. „Ilyen vagyok én, most, igazából.”