Ez az interjú először az Éva Magazin nyomtatott kiadásában jelent meg.

Karinthy játszott el először a gondolattal, hogy egy hatlépcsős ismerősi láncon keresztül a föld bármely lakójához el tudunk jutni, feltéve, ha van köztük egy személyes ismerősünk is. Hozzád nem is kellene hat lépcső, férjeddel, Csabával rövid ideig együtt dolgoztam egy reklám-ügynökségen. Akkoriban a TV2 Tények miatt már egy ország ismert téged, a szakácskönyvek kicsit később jöttek.

Csabával 16 éves korom óta ismerjük egymást, az Apáczaiban felettem járt. Már régóta barátok voltunk, és amikor mondta, hogy ő már szeretne egy barátnőt, azt mondtam neki, lehetnék én az ideális jelölt, mert mellettem nem fog unatkozni.

Álltad a szavad, mindig izgalmas dolgokkal foglalkoztál. Hogy indult a pályád?

Az Apáczaiban rendkívül erős teljesítménykényszer alatt éltünk, ez azóta is bennem van. Amikor negyedikben megjelent a faliújságon, hogy aki művészeti egyetemre felvételizik, az két napra felmentést kap a suliba járás alól, jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára rendezőnek. Pedig alapvetően biológia–kémia szakra készültem, de nem tudtam nem kihasználni, hogy legálisan lehet lógni a gimnáziumból. Utólag persze örülök, hogy felvettek.

Milyen volt a főiskola? Kik tanítottak, kik hatottak rád? Hogy kerültél a televízióba?

Poszler tanár úr irodalomtörténeti óráira nagyon emlékszem. Óriási hatással voltak rám
Szőllősy Mami művészettörténet-órái is, azóta is imádok múzeumokba járni, a tavaszi karantén alatt esténként online bejártam a világ híres múzeumait. És volt, hogy csak azért utaztam el valahová, hogy egy-egy múzeumot megnézzek. Szerintem ez az igazi luxus az életben. A televíziózást Kepes Andrástól tanultam, aki minden barátságossága ellenére brutál szigorú tanár volt. Ő az a ritka fajta, aki jól is csinálja, amit tanít.

Délutánonként aztán gyakornokként dolgoztunk a tévében, később szerkesztettem vagy rendeztem, sokáig a kamera mögött voltam.

A Tényekkel nagyon hamar országosan ismert lettél. Mit szólt ehhez a párod?

Csaba az első adásnap után azzal fogadott, hogy van egy jó meg egy rossz híre. Kezdd a rosszal, mondtam, mire ő: ez borzasztó volt! A jó hír pedig, hogy ennél csak jobb lehet! Ő ilyen, mindig bátran a szemembe mondja, amit gondol, emellett, vagy ezért is a világ legjobb embere!

A TV2 Tények után sorban jöttek a bestseller szakácskönyvek. De gondolom,
a főzés már jóval hamarabb megjelent az életedben. Annál a bizonyos reklámügynökségnél is legendákat meséltek az otthoni lakomáitokról! Most épp mit sütöttél ki?

Azt szoktam mondani, hogy 30 éve megtalált egy thaiföldi íz, 20 éve írok recepteket,
10 éve vágyom egy saját étteremre. Most pedig a kiadóm, a LETTERO adja a legtöbb
munkát. A szakácskönyveim mellett szórakoztató női irodalmat adunk ki és krimiket.

Ez utóbbi az egyik szenvedélyem. A könyveket én választom, utánajárok a jogoknak, tárgyalok a tulajdonosokkal. Legutóbbi nagy sikerünk egy krimi, az Egy kém Auschwitzban. Most pedig nagyon várom, hogy megjelentessünk egy könyvet Hercule Poirot magánéletéről. Sok időbe telt eljutni a jogtulajdonosokhoz, igazi nyomozás volt. A könyv a fikció fikciója, hiszen Poirot maga is elképzelt alak. A kanadai író Agatha Christie és regényhősei nagy ismerője, elképzelte és a darabkákból összerakta Poirot élettörténetét. Remélem, itthon is tetszeni fog az olvasóknak.

Hercule Poirot ínyenc volt, imádta a csokit. Mivel kínálnád meg őt?

Kávés-mogyorós csokitortával. Imádná, mert abszolút elolvad a szájban. Benne van a legújabb, Mentes Édességek című szakácskönyvemben is. Az alcíme: Forradalmi desszertkönyv másként evőknek.

Poirot is másként evő lenne? Nem a „mentes-mentes” Halálos Csokitortád lenne a neki való?

Poirot valószínűleg valóban nem mentesen kérné a csokitortát. De én épp azt akartam megmutatni a könyvemmel, hogyan lehet úgy is „mentes” desszertet készíteni, hogy az embernek nem a mentesség jut róla az eszébe, mert egyszerűen csak finom. Két évig írtam a könyvet, közben rengeteget kísérleteztem. Teljes értékű desszerteket akartam alkotni, amik nagyon finomak, és amelyek legalább két szempontból mentesek. Ha Poirot megkóstolná őket, szerintem többször is repetázna belőlük.

A sütés-főzésben erősen megjelenik a kémia, lehet, hogy ebben teljesedett ki a kémikus éned?

Igen, különösen a „mentes” főzésre igaz, hogy tiszta kémia, kifejezetten ezt érzem például akkor, amikor összedarált földimogyoróval játszom, hogy kiváltsam vele a glutén tartalmú lisztet.

Mire figyelsz, miközben recepteket kreálsz? Hogyan foglalnád össze a főzési filozófiád?

Az az egyik legfontosabb a számomra, hogy a recept legyen őszinte, ne legyen benne kamu. Ha egyszerűen el lehet készíteni valamit, akkor csináljuk úgy, egyszerűen, ne bonyolítsuk feleslegesen csak azért, hogy profibbnak tűnjünk. Igaz ez a hozzávalókra és a szükséges eszközökre is. És az őszinteséghez tartozik még az is, hogy próbafőzött-e az adott recept. Gyorsan kiderül, hogy az illető csak szimplán közzétett valamit, vagy el is készítette előtte.

Ha már filozófia: 50 körül az embernek már van élettapasztalata, elgondolkodik, hol és hová tart. Te szoktál merengeni ilyesmin?

Persze. 50 körül mindenki elgondolkodik az öregedésről, amiben van sok jó is. Még van út előtted, még van erőd. Bizonyos félelmeket már elengedtél.

Ha sok munkát teszel valamibe, sok örömöd lesz belőle. Ha nagyon szeretsz valakit, mint én az édesapámat, nagyon nehéz elveszíteni. Nyilván kevesebb a fájdalom, ha az illető nem áll hozzád olyan közel, de akkor az életben sem kapsz a kapcsolattól annyit.

Ismert, sikeres nő vagy, aki hatással van az emberekre. Mit gondolsz erről?

Szerintem az igazi siker nem az, amit mások kívülről gondolnak rólad, hanem amit te magadban sikernek látsz. Ami engem illet, nagyon büszke vagyok a lányunkra, Hannára, arra, amilyen emberré a szemünk előtt válik. Attól pedig nagynéniként elolvadok – ez is siker –, amikor a húgom kétéves ikrei minden finomságra azt mondják: Udi sütötte! Aki számukra én vagyok.

Íme pár zöldbabos recept, amit imádni fogsz: