Ez a cikk az Éva egy korábbi lapszámában jelent meg először.

A 2009-ben készült Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat szerint a felnőtt magyar lakosság 62 százaléka túlsúlyos, 26,2 százaléka pedig elhízottnak számít. Az Európai Unió országaiban a túlsúlyosság a felnőtt lakosság 30–80 százalékára jellemző. Nem kérdés, ha ezeknek az elképesztő számoknak az ismeretében arról hallunk, hogy egy negyvenes férfi aktívan sportol, elsőre bizonyosan csak az elismerő szavak jutnak eszünkbe. Pedig előfordul, hogy nem kizárólag a tudatos egészségmegőrzés áll az intenzív sport hátterében. Gyakran lelki probléma, elnagyolt konfliktuskezelés, szorongás húzódik meg a jelenség mögött. Persze a férfi testideál változása sem elhanyagolható tényező. Kutatások bizonyítják, hogy az idealizált férfi ma átlagosan 6 kilogrammal kevesebb zsírral és 13 kilogrammal több izommal rendelkezik, mint a harminc évvel korábbi eszménykép.

Érdekes eredményeket hozott a népszerű G. I. Joe figurák paramétereinek változását végigkövető vizsgálat is, melynek során a figurákat méretarányosan 178 cm magasra nagyították, hogy megvizsgálhassák testrészeik méretének alakulását. Az eredmény magáért beszél: a mellkas kerülete néhány évtized alatt 113 cm-ről 139 cm-re, a bicepszé pedig 31 cm-ről 69 cm-re duzzadt. A társadalmi elvárás tehát adott, és az utóbbi években megerősödött nők is erős és edzett férfiakat akarnak maguk körül látni. Hiszen Strong Is The New Skinny! De vajon meddig érdemes az álomtestet hajszolni, meddig egészséges a sport és mikor kell visszavenni a gőzből? Két negyvenes aktívan sportoló férfi történetén keresztül, szakértők bevonásával feszegetjük a határokat.

Elnyomtam a cigit – kellett valami más

Péter 46 éves, két gyermek apja és amellett, hogy egy jól menő vállalkozás társtulajdonosa, ultramaratonista. Saját bevallása szerint is a munkája mellett a hobbijára szánja a legtöbb időt. „Nem tagadom, hiú ember vagyok. Mindig is sportoltam, ám a gyerekek születése után, a karrierépítés és a szokásos hétköznapi hercehurcák között alaposan bekényelmesedtem. Száztíz kilósra híztam, egyik cigit toltam a másik után, és esténként persze rendesen fogyott az alkohol is. Negyvenéves koromban olyan voltam, mint az öregapám. És ez egyre jobban kezdett zavarni. Az életmódváltáshoz azonban ennél nekem valamivel több kellett: egy figyelmeztető jel, ami fölött nem lehet már csak vállrántással átsiklani. Nos, én ezt egy orvosi rutinvizsgálat során kaptam meg: pocsék vérkép, elképesztően magas koleszterinszint. Dagadtnak éreztem magam, nehezen ment minden, és még az is kiderült, hogy nem feszíthetem tovább a húrt. Váltottam. Egyik napról a másikra letettem a cigit, a piálás is elmaradt, majd egy tudatosan felépített fogyókúra után elkezdtem edzeni, mert kellett valami, ami a nikotin és az alkohol helyébe léphet.
Gyorsan és látványosan érkeztek az első eredmények, alig fél év alatt kezdtem visszanyerni a régi lendületemet. Aztán jöttek az újabb célok, szépen sorban. Szigetkörök, 10, 15, majd 20 kilométeres kihívások. Nem tudtam leállni. Mostanában a futás már életformámmá vált. Tényleg mindent az aktuális céloknak rendelek alá. De ezt csak így lehet csinálni! Irtó nagy szerencsém van, a feleségem nagyon megértő, sőt, támogat, pedig sokkal kevesebb időt töltök velük, mint a kanapén heverészős korszakomban. Tudja, hogy a futás legalább plusz húsz évet hozott nekem, így ami most elmarad, azt később még bepótolhatjuk.”

Önbizalomra gyúrok

András 42 éves marketingigazgató egy multinál. Szabadidejében fanatikus testépítő. Heti hat nap jár edzésre, de van, hogy többször is. Versenyeken nem indul, magának edz. A motivációi meglehetősen vegyesek és idővel változtak is. „Egyértelműen a külsőségek miatt kezdtem el edzeni. Klasszikus későharmincas pali voltam, hibátlan apatesttel. Aztán jött a törés az életemben, hat év után szakítottam a barátnőmmel. Persze belevetettem magamat az éjszakába, de észre kellett vennem, hogy a vonzerőm erősen megkopott. Vagyis a fogyási szándék indította be a dolgot. A hiúság és a félelem az öregedéstől.
Két év alatt feljöttem erős haladó szintre, teljesen egyedül, autodidakta módon sajátítva el a testépítés alapjait. Hónapról hónapra láttam a változást, és ez mindig erőt adott a folytatáshoz. Egy év rendszeres sport után a környezetemtől is mind több visszajelzést kaptam. Jöttek a „De jól nézel ki! Te gyúrsz?” típusú megjegyzések. Úgy éreztem, végre sikeres vagyok a munkámon kívül valami másban is, ha a magánéletem már bekrepált. Tele lettem energiával és csurig önbizalommal. Ez kellett, hogy helyreálljon az önértékelésem. A harmadik évben kissé elakadtam a fejlődésben, de most már edzővel dolgozom, úgyhogy ismét húz előre a lendület. Hogy sok időm megy el a teremben? Igen, de jobb lenne, ha kocsmákban üldögélnék? Akik ilyen kérdésekkel jönnek, szerintem egyszerűen csak irigyek, gyengék és legfőképpen lusták. És még valami: új barátnőm is van, akit szintén a sportnak köszönhetek.”

Az edző szemével

Takács Attila TRX edző szerint negyvenéves kor felett is naponta érdemes mozogni, sportolni. „A test azonban már nem képes olyan gyorsan regenerálódni, mint fiatalabb korban. Tizen-, huszonévesen egy-egy kiadósabb edzéssel, mozgással vagy akár túrázással töltött nap után elég egy kiadós alvás, de később jóval hosszabb ideig tart ez a folyamat.
A kor előrehaladtával testünk anyagcseréje is lelassul, a szervezet elkezd többet raktározni, ami óhatatlanul a zsírpárnák kialakulásához vezet. Heti 3– 5 alkalommal tehát mindenképpen érdemes mozogni. Jó hír, hogy az izomtömeget is lehet még növelni. Mindenekelőtt el kell döntenünk, hogy mit akarunk: fogyni, izmosodni vagy csak az állóképességünket javítani. A célok meghatározása után érdemes sportágat választani. Feltétlenül ajánlott aerob jellegű állóképességi edzéseket is beiktatni a heti edzésprogramba. Negyven év felett a legfontosabb, hogy odafigyeljünk a mértékre. Volt olyan vendégem, aki több évet kihagyott, hosszabb mozgásszegény életmód után akart gyors eredményeket elérni. Bukás lett a vége, hiszen fizikailag nem volt felkészülve a hirtelen jött nagyobb terhelésre. A tudatos sportoló tisztában van azzal, hogy a pihenés ugyanolyan fontos része az edzéstervnek, mint maga a mozgás. A sport lehet szenvedély, de ismerni kell a korlátainkat és ezeket felmérve kell a céljainkat meghatározni.”

Valódi sportfüggőség

Péter és András története példaértékű. Saját bevallásuk szerint is külső tényezők sarkallták őket életmódváltásra és ezzel együtt aktív sportolásra. Az ő esetükben azonban nem beszélhetünk pszichés zavarokról, hiszen csak aktív üzemmódra váltottak, de az életük menetét nem rendelik alá újonnan jött hobbijuknak.
Sági Andrea sportpszichológus szerint ugyan nem beszélhetünk sokakat érintő problémáról, de az 1990-es évek végén megindult kutatások legújabb adatai azt mutatják, hogy növekszik a testedzésfüggőségben szenvedő betegek száma. A férfiakra jellemző tipikus testképzavar, az izomdiszmorfia a 18 év felettieknek körülbelül 4,3 százalékát érinti napjainkban Magyarországon, és elsősorban a súlyzós testedzéseket végző férfiak tartoznak ebbe a körbe. „A 35 év feletti a magyar férfiak jelentős többsége inkább a kilókkal küszködik. Túlsúlyosak, sőt jelentős hányaduk elhízott, sokuk magas vérnyomással és koleszterinszinttel, illetve kezdődő cukorbetegséggel él együtt. A mozgásszegény életmódból fakadó problémák jellemzőbbek, mint a sportfüggőség és a hozzá kapcsolódó testképzavarok. A legutóbb megjelent adatok alapján azonban valóban van a férfiaknak egy csoportja, amely testedzésfüggőségben szenved. Tudni kell, hogy mindkét nemnél jelentkezhet a testedzésfüggőség, vagyis a túlzott mértékű (bármilyen) sporttevékenység, aminek következtében klinikai értelemben vett zavart szenved és károsodik a személy testi, lelki, társas vagy egyéb más területet érintő működése. A testedzés uralja a személy mindennapjait: gondolatait csakúgy, mint az érzéseit (sóvárgás) és a viselkedését. Gondolatai gyakran akkor is az edzés, a sport körül forognak, amikor nem edz. A testedzésfüggőségnél, akárcsak a többi függőségnél, ha az illető személy nem tudja a napi edzésmennyiségét teljesíteni, elvonási tünetek léphetnek fel.”

Válságból rögeszmébe

„Az izomdiszmorfia olyan speciális testképzavar, amely a férfiakat érinti, és folyamatos félelmekkel jár együtt, mint az izomvesztés vagy a test elzsírosodása miatti aggodalom. Az érintett férfiak naponta akár több órát is testépítéssel töltenek, folyamatosan csúcsra járatják magukat és gyakran nyúlnak tiltott szerekhez is. Az étkezéseik nagyon precíz rendszer szerint vannak beállítva, a mindennapi tevékenységeik is ehhez a rögeszméhez igazodnak. A tudatos sport, esetleg a versenyfelkészülés persze nem jelent izomdiszmorfiát.

Az izomdiszmorfia kiváltó okai nagyon szerteágazóak lehetnek. Középkorú férfiak esetében okozhatja életközépi válság, a munkahely elvesztése, válás, esetleg betegség nyomán felébredő halálfélelem. A pótolhatóság, lecserélhetőség és a törékenység érzése is meghúzódhat a hirtelen jött aktív sportolási kedv mögött. A test könnyen alakítható, így viszonylag gyorsan érhetőek el azok a sikerek, amelyeket más területen csak sokkal nagyobb befektetés árán valósíthatnánk meg. A sportban elért sikerek elfedhetnek egyéb, például párkapcsolati problémákat. A terápia során mélyebben kell megkeresnünk az okokat” – mondja a szakértő.
A sportfüggőség nem önmagában létező probléma, ezért kezelése is komplex pszichiátriai feladat. A szakember feltárja a háttérben megbúvó problémákat is, de ez kizárólag az érintett személy aktív közreműködésével lehetséges. A támogató családi háttér pedig, mint minden szenvedélybetegség kezelésénél, alapfeltétel.
A férfiak testképzavara, mint említettük, ma még viszonylag keveseket érint, de a jövőben várhatóan növekedni fog az esetek száma. Sőt, a szakértők a ma már pontosan definiált pszichés zavarok (anorexia, bulimia, izomdiszmorfia és orthorexia) mellett mind több hasonló, még meg sem nevezett probléma felbukkanásával számolnak. Ilyen lehet például a koleszterintől való fokozott félelem. Az emberi test működést feltáró tudományos ismereteink ugyanis folyamatosan bővülnek, és ez alapot szolgáltathat újabb pszichés zavarok megjelenéséhez.