A cikk az ÉVA magazin 2020. 4. lapszámában jelent meg először.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat is meg tudod vásárolni? Kattints ide!

2050-re csokitlanná válhat a civilizációnk (amúgy tegye fel a kezét, aki meg akarja érni 2050-et, mikor minden katasztrófát oda datálnak!).

A bolygó átlaghőmérsékletének folyamatos emelkedése – ami 30 éven belül már a +2,5 Celsius-fokot is elérheti – óriási hatással van többek közt a vízkörforgásra. A meleg növeli a párolgás mértékét, így aztán csökkenti a légkör nedvességét. A kakaócserjék viszont a páradús trópusi levegőt szeretik, meg a nitrogénben gazdag, savanykás talajt és a szélvédett környezetet. A világ kakaótermésének több mint felét Ghána és Elefántcsontpart esőerdeiben szüretelik, a globális felmelegedés hatására azonban az ideális termőterület egyre magasabban fekvő területekre tolódik. Emiatt a potenciális termőföldek száma drasztikusan csökken, a betakarítás pedig egyre komplikáltabbá válik a földművesek számára. De a csokoládébiznisz problémái dominóelven működnek, szóval sok minden más is tetézi a válságot.

Egy afrikai termelő átlagosan nem egész 1 dollárt keres naponta (2018-as adat), miközben a kemikáliákkal teli növényvédő szerek vagy a termés levágásához szükséges macséta használata miatt közel sem veszélytelen fizikai munkát végez. A gazdák számára sokszor egyszerűbb és költséghatékonyabb a régi ültetvények újrafelhasználása helyett szűz termőterületen kialakítani az újabb kakaóültetvényeket. Ezért újra meg újra erdőirtásba kezdenek, még ha ezzel hosszú távon a saját érdekeik ellen (is) dolgoznak, hiszen felgyorsítják a klímaváltozást. Ha ehelyett inkább emelnék a kakaóbab eladási árát, a többgenerációs termelőcsaládok, akiknek saját farmjuk jelenti az egyetlen bevételi forrást, azt kockáztatnák, hogy az amerikai és európai beszerzők más forrás után néznek.

Az embernél nincs a földön pusztítóbb, de a teremtésben találékonyabb faj sem.

A kakaóbabkrízisre válaszul Brazíliában például a kakaócserjéket más fák árnyékába ültetik, így árnyékot és szélcsendet biztosítanak a cserjéknek, miközben óvják őket az esőerdei kártevőktől és fenntartják a talaj tápanyagtartalmát. A védelmet nyújtó fák közül sokat kifejezetten ebből a célból telepítenek, ami hosszú távon az erdőirtásokból származó természeti kár visszafordításában is segít. Indonéziában egyre népszerűbbek a CSA (Climate Smart Agriculture), azaz klímatudatos mezőgazdasági törekvések, amelyek olyan fenntartható technikákat népszerűsítenek, mint az organikus fertőtlenítő használata a szintetikus helyett. Pápua Új-Guineában olyan kakaófajták nemesítésén dolgoznak, amik a jelenleg létező verzióknál alacsonyabbak, ellenállóbbak és nagyobb hozamot biztosítanak. Ami a gyártókat illeti, egyre több olyan csokoládét találsz a piacon – ha van kedved/lehetőséged ezért kicsit mélyebbre nyúlni a pénztárcádba –, melyek UTZ vagy fair trade logóval ellátottak. Ezek arról tanúskodnak, hogy az adott termék a méltányos kereskedelem alapelveit szem előtt tartva készült, ezáltal a termelők magasabb jövedelemhez juthattak. Szóval várunk. És remélünk.

Mert a csokoládé a civilizációnk fontos része, az örömünk édes forrása, s bár meglehet, túlzásba vittük a fogyasztását, sőt, a kosarunkba kerülő kommersz termékek a kakaótartalmuk alapján még csak nem is nevezhetők csokinak, de hátha valami jó sül ki ebből, és megtanulunk értékként tekinteni a jó minőségre. Ahogy a fair gazdálkodásra és kereskedelemre is.