Sokáig szégyenkeztem a szüleim halála miatt

árvaság,magány,nő
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Egy konferenciát követő fogadáson egyedül állok a bárpult mellett pezsgőt kortyolgatva. A lengyel ügyfél odajön hozzám, és szóba elegyedünk. Tipikus small talk, talán kicsit flörtöl is velem, a jövőbeli terveimről kérdezget. Elmondom, hogy a HR-es pályán szeretnék előrébb lépni. A szüleid biztos nagyon büszkék rád, mondja. Ők mivel foglalkoznak? – meséli Katinka, aki nem először kerül ilyen helyzetbe.

És eljön a pillanat, amikor le kell sütnöm a szememet, és gyorsan hazudni valamit, például hogy orvosok, vagy közgazdászok, nagyon büszkék rám, és szuper a kapcsolatunk. Ismerős maszlag. Vagy pedig közölni: sajnos egyikük sem él már, nagyon fiatalon elvitte őket a rák könyörtelen, agresszív fajtája, én pedig kiskamasz korom óta egyedül vagyok, mint az ujjam. Az igazságot választom. A flörtölés abbamarad, súlyos csend telepszik közénk. Körülöttünk vidáman csevegő, fiatal, jól öltözött emberek, a legkomolyabb téma a pezsgő minősége. Sajnálom, köszörüli a torkát beszélgetőpartnerem, ide-oda jár a szeme, látszik, hogy kétségbeesetten keresi a menekülő útvonalat. Ugyan, ne sajnáld, gondolom. Örülök, hogy idáig eljutottam: ki merem mondani, mi történt, és nem érdekel a sajnálkozás, a zavar, a kellemetlenség.

Ha huszonöt évesen egy társaságban szóba kerül, hogy árva vagy, az a legnehezebb pillanatok egyike. Nagyon sokáig nem tudtam, hogyan kezeljem a dolgot nyilvánosan. A gyerekkoromról szívesen beszéltem, ha azonban arról kezdtek faggatni, mi történt azóta, hazudtam valamit, vagy eltereltem a szót.

A gyerekkorom egyébként igazi idill volt. Egy kisvárosban nőttem fel, szerető szülők, kellemes családi fészek, kedves rokonok biztonságában. Volt kutyánk, macskánk, apró édenkertünk, barátaink a szomszédban, papagáj a kalitkában, gyakori társaság, sok nevetés. Aztán 14 évesen a mennykőcsapás: apukámnál prosztatarákot diagnosztizáltak, és fél év múlva meghalt. Anyukám alig egy év múlva követte.

Nem lehet leírni a bánatot, amit érzel, ha gyerekként két éven belül teljes árvaságra jutsz. A személyes fájdalmon kívül az is rosszul érintett, hogy mindenki különcként kezelt, és irritáló szánalommal tekintett rám. Én voltam Katinka, a népmesei árva kislyány, akihez kíméletesen kell szólni az iskolában, akinek a háta mögött sajnálkozva össze lehet súgni, akinek „soha nem mondunk rosszat, érted, kislányom, mert szegény Katinkát még az ág is húzza.” Gyűlöltem ezt a szerepkört. A barátaimtól eltávolodtam, a nagynénémmel, aki átvállalta a nevelésemet és tovább folyatta a környéken az irántam való szánalomkeltést, feszült lett a viszonyunk. Miután leérettségiztem és felvettek az egyetemre, fogtam a cuccaimat, és felköltöztem Pestre kollégiumba, hogy ne kelljen a kisvárosi terhet tovább cipelni.

A fővárosban látszólag könnyebb volt az élet: élveztem, hogy arctalan vagyok, és senki sem ismeri a múltamat.

De a szüleim lépten-nyomon szóba keveredtek – egyetemi bulikon, randikon, később munkahelyi traccspartin –, én pedig azon kaptam magam, hogy hiába jöttem fel Pestre, csak hurcolom tovább a szégyenmintát, és rendre hazudok, vagy mismásolok.

Egy idő után annyira rosszul éreztem magam a menetrendszerű hazudozástól, hogy feltettem magamnak a kérdést: miért viselem úgy az árvaságot, mint egy letagadnivaló szégyenbélyeget?

Így hát nekiálltam összeszedni a helyzetem előnyeit, mert bármily meglepő, ilyenek is vannak. Előnye volt kétségtelenül, hogy sok olyan apró-cseprő dolog, ami a kortársaimnak fájdalmat okozott (szerelmi csalódások, undok tanár, rossz jegy a suliban), engem a tragédia után sokkal kevésbé érintett meg. Ha olyan figyelmességet kaptam, aminek semmi köze nem volt az árvaságomhoz, annak igazán tudtam örülni. De a legnagyobb előnye az anyátlan-apátlanságnak mégiscsak az volt, hogy kiskoromtól természetes lett számomra a halál jelenléte: ami a legtöbb ember számára riasztó és elkerülendő téma, az az alkotórészemmé vált. Nem pánikolok, és nem rettegek a gondolattól, hogy egyszer el kell menni oda, ahonnan még nem tért meg utazó, mivel 14-15 évesen rendszeresen belenéztem két olyan szempárba, amikből lassan elpárolgott az élet fénye. Volt alkalmam hozzászokni.

Olvasd el ezt is!

Sokat gondolkodom azon, hogy ha fesztelenül megosztanánk egymással azokat a történeteket, amik kellemetlenek és fájdalmasak, talán könnyebb lenne az élet. Miért tabutéma a halál? Miért szégyelljük azt, hogy árvák vagyunk, miért érezzük úgy, hogy az őszinte válaszokkal kellemetlen helyzetbe sodrunk másokat, ezért inkább hazudunk valamit, hogy megkíméljük őket ettől? De mégis mitől?

25 évesen úgy döntöttem, befejezem a sumákolást, és a legfelszínesebb társaságban sem hazudok többé. Magamtól persze nem hozakodom elő a tragédiámmal, de ha rákérdeznek, megmondom az igazat.

A lengyel ügyfél magamra hagy, kis félmosollyal ácsorgok tovább, szeretnék elvenni még egy pezsgőt a pincér tálcájáról. Majdnem ledöntöm, de a fiú gyors mozdulattal elkapja, és átnyújtja nekem. Helyes mosolya van. Nem sokkal később beszélgetésbe elegyedünk: kiderül, hogy egyetemi tanulmányai mellett pincérkedik, és informatikus lesz, ha felnő. A második órában kérdez rá a szüleimre, én a szemébe nézek, és vállalom a kockázatot. Nem jön zavarba, el se menekül.

Ma ő a férjem.


Persze nehéz eldönteni, mit mondjunk annak, aki éppen gyászol. Ezeket a mondatokat semmiképpen sem:

Nézd meg a galériánkat>6 kép
6 dolog, amit jobb ha nem mondasz valakinek, aki épp gyászol
Tovább olvasok
Kép
„Anya, a Mennyországban van telefon? Felhívnám a Mamit!”

Avagy hogyan beszéljünk gyermekünkkel a halálról, még ha úgy érezzük, túl kicsi is hozzá.

Kép
5 dolog, amit a 30-as éveidre mindenképp tudnod kellene, ha fogyni akarsz!

Fogyni minden életkorban nehéz, pláne egy bizonyos kor felett. Huszévesen még az ember kiahgyja a vacsorát, és egy hónap alatt lemegy 3 kiló, ám egy idő után ezt már képtelenség véghez vinni...

Kép
Partizni akar a kamasz gyereked a járvány idején? Segítünk átgondolni, hogyan beszélj a fejével: 8 tipp

A legfontosabb, hogy a bulizni vágyó kölyök nem „rossz”, hanem teljesen jogos és korának megfelelő igényeket közvetít. Ezért a szülőnek elsősorban empátiát kell tanúsítania.

Kép
Nem szereted a bort? Itt ronthatod el a dolgot

A bort mindenki szereti! Még az is szereti, aki azt hiszi, nem szereti – legfeljebb nem a megfelelő módon közelített hozzá. Márpedig egy rossz élmény egy életre távol tarthat a bor jelentette élményektől. Ettől szeretnénk most megóvni téged!

Kép
Nem kell, hogy mindig különleges legyen az első találkozás az újszülöttel

Lehetséges, hogy a szerencse rádmosolyog majd, és a szülés pont olyan lesz, ahogyan elképzelted: otthon leszel, melletted a tökéletes dúla, miközben hét vesztaszűz táncol körülötted a „Good as Hell”-t énekelve. Te magad fogod a gyerekedet óvatosan kihúzni a testedből, és rögtön a melledre teszed majd, hogy egyetlen pillanat se múljon el közvetlen bőrkontaktus nélkül, miközben a szüzek halkan kántálnak majd, megszentelve a pillanatot, amikor először találkoztok. De valószínűbb, hogy nem ilyen lesz.

Kép
Négy apróság, ami sokat elárul egy ember jelleméről

Kértek már arra – például egy állásinterjún –, hogy sorold fel néhány jellemző tulajdonságod? Talán olyasmiket mondtál, hogy jól kommunikálsz, figyelsz a részletekre, vagy hogy rátermett csapatjátékos vagy.

Kép
A vadromantikus Hitchcock-remake, amiben a ruhák lopják el a show-t

A Rebecca pár napja fut a Netflixen, de máris instant klasszikusnak tűnik. Igaz, leginkább a látvány miatt.

Kép
Az egész életen át tartó barátság hat nagy titka

Az egész életen át tartó barátság ritka, mint a fehér holló, és bizonyára ez is része annak, hogy annyira különleges jelenség.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem