Segítség, ruhafüggő vagyok!

Borítókép: Segítség, ruhafüggő vagyok! Forrás: GettyImages
Egy kis vásárlás itt, egy kis shopping ott, nincs ebben semmi rendkívüli. Mindaddig így is van, amíg függőséggé nem válik, és nem veszélyezteti a mentális egészségünket, na meg a családi költségvetést. A ruhafüggőség bizony épp olyan szenvedélybetegség, és hasonló neurológiai folyamatokat indít el az agyban, mint az alkohol- vagy a drogproblémák, és kigyógyulni sem egyszerű belőle.

„Nincs olyan hét, hogy ne vennék magamnak valamit, egy felsőt, egy nyakláncot vagy bármit, ami megtetszik. Nem drága dolgokról van szó, de a barátnőm szerint ez már függőség.”- panaszolja a 22 éves Noémi, aki nincs egyedül a problémájával.

A ruhafüggők tábora hétről hétre gyarapodik, amelynek indítékait a szakemberek szerint nem elég a lelki okokban keresni, sokkal inkább társadalmi szintű problémaként definiálható.

Ha a vásárlási mánia lelki okait keressük, akkor annak hátterében – és ez általában minden túlzásba vitt, kényszeres cselekedetre is igaz - valamilyen mélyebben gyökerező hiány vagy hiányérzet áll.

Ha valaki felismeri, hogy problémája van és átlépte a „normális” szintet, az már jó, mert ez az első és legfontosabb lépés a gyógyuláshoz vezető úton. Segít, ha végiggondoljuk, valójában mi hiányzik az életünkből, vannak-e barátaink, szeretet-kapcsolataink, céljaink és milyen egyéb örömforrás van az életünkben. Esetleg van valaki, akinek a figyelmét szeretnénk magunkra vonni?

Sokszor a pénzhez való viszonyulás is meghatározó lehet, ahogy Kamillánál, aki tanulóként nem érzékelte, mennyi munkával jár egy havi kereset megszerzése, ezért könnyedén elköltött akár jelentősebb összegeket is. Ám amikor ő maga is dolgozni kezdett, ráébredt, mennyire tévúton járt:

"Amíg nem dolgoztam, nagyon sokat költöttem ruhákra, cipőkre, ékszerekre, de amióta tudom, mennyi munkával jár megkeresni azt a pénzt, amit 10 perc alatt elköltök, azóta inkább spórolok. Ha sikerül kicsit többet félretennem a tervezettnél, azzal jutalmazom magam, hogy azt elköltöm magamra. Most értettem meg, hogy pár éve mennyire függő voltam. Előfordult, hogy 2 héten belül 50 felsőt, csomó szoknyát és nadrágot vettem meg, amiket aztán nem is hordtam. Úgy érzem, az is a felnőtté válás része, hogy tudjak nemet mondani a pillanatnyi vágynak, hogy mindent, ami megtetszik, megvegyek. Most már vannak céljaim – saját lakásra és egy kis autóra gyűjtök – és ez erőt ad, amikor úgy érzem, elhatalmasodik rajtam a vásárlási láz."

A függőség definíciója szerint a jelenség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz fűződő hagyományos funkciókat. Sokszor azonban a motiváció nem egyértelmű, ez pedig megnehezíti a függőség leküzdését.

Gyanúra adhat okot, ha feltűnően sok a megvásárolt holmink vagy a pénzügyi helyzetünkhöz viszonyítva kiugróan magasak a kiadásaink, nem jövünk ki soha a bevételeinkből, ezért állandóan kölcsönkérünk és adósságot halmoztunk fel.

Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a mai társadalmak is fogyasztásra rendezkedtek be, így nem nehéz vásárlásfüggővé válni, főként azoknak, akiknek nem stabil az önértékelése, nincsenek igazi szeretet-kapcsolataik, így a megszerzett holmikkal próbálják a hiányt pótolni. Régen az emberek akkor vettek új ruhát, cipőt, ha a régi már használhatatlan volt, de napjainkban megszűnt a szükségalapú beszerzés, sőt, kimondott, kimondatlan elvárások utasítanak, hogy akkor is vásároljunk, ha nincs szükségünk rá. A függőség kialakulásában fontos, szerepe van a vásárlási kultúra jelentős átalakulásának és a fogyasztói társadalom működésének is. Ha például veszünk egy cipőt, akkor tudjuk, hogy a stílus megköveteli, hogy egy a lábbelivel harmonizáló táskába, övbe is érdemes befektetni pár ezer forintot a tökéletes megjelenés érdekében.

Van, akinek sikerül gátat szabni a féktelen költekezésnek, de ez nagyfokú tudatosságot és elszántságot követel:

„Tavaly év végén, egy költözés közepette döbbentem rá arra, hogy mennyi ruhám van – idézi fel Schreiter Lilla stylist ötletének megszületését, hogy egy évig nem vesz új holmit, ami az ő szakmájában, lássuk be, nem kis kihívás-.

Több családtagom és barátnőm segítségével tudtam csak összepakolni a gardróbomat, anyukám el is kezdte összeszámolni a farmernadrágokat, nyolcvanvalahányig jutott. Elkezdtünk viccelődni azon, hogy ha egy évig nem vásárolnék, és minden nap mást vennék fel, akkor is maradna még olyan ruha, ami egyszer sem volt rajtam.

Ekkor ütött szöget a gondolat a fejemben: én ezt meg tudnám csinálni.” – olvashatjuk Lilla egy női magazinnak adott interjújában. Lilla a kihívást 2020 első napján kezdte és azóta a @use_up_my_wardrobe Insta profilra mindennap feltölti az aznapi szettjét, amely szigorúan csak már meglévő darabokból állhat. A stylist azt is eldöntötte, hogy amint a kihívás letelik, szeretne nagy gardróbvásárokat tartani és elajándékozni dolgokat.

„Most azonban jóval több mindentől fogok megválni, és nem azért, hogy újra dugig tölthessem a szekrényeket. A célom, hogy csak azokat tartsam meg, amiket szeretek, és amik időtállóak. Nem mondom, hogy nem fogok néhány új ruhát venni, de sok minden átértékelődött bennem. A célom ezentúl a fenntarthatóság, a tudatosság és az öröm egészséges egyensúlyának a megtalálása.”

15-20 évvel ezelőtt még úgy gondolták a szakemberek, hogy a kóros méretű és jellegű vásárlás kényszeres zavar, de ma már úgy vélik, hogy a kényszeres vásárlás a viselkedési függőségek közé tartozik.

A kényszeres vásárlónak a személyes problémái leküzdésére szolgál a vásárlás, amely végül öncéllá válik. Vagyis az örömforrásból függőség alakul ki.

A vásárlás hátterében jellemzően olyan negatív érzések állhatnak, mint a szorongás, harag, önvád, unalom, de a mélyebb okok között gyerekkori lelki problémák húzódhatnak: elhanyagoltság, magány, és alacsony önértékelés. Felnőttkorban a vásárlás alkalmával a megszerzett tárgyak érzelmi támaszt nyújtanak a kényszeres vásárlónak.

A vásárlás után jelentkező örömérzet, a feszültség csökkenése egyfajta megerősítéssel bír, ez pedig hosszú távon rögzítheti a cselekvést. A kielégülés érzése azonban csak rövid ideig tart, amelyet kellemetlen érzés, bűntudat és szégyen követ a kontroll nélküli költekezés miatt. Ám ezt a diszkomfort érzést hamar felülírja a sóvárgás, amely ismét beindíthatja a folyamatot, így kialakul egy ördögi kör, amiből sokszor nagyon nehezen vagy csak szakember segítségével sikerül kitörni.

„Minden alkalommal, amikor vásárolni mentem és jóval több pénzt költöttem, mint amennyit megengedhettem volna magamnak, a kezdeti eufóriát, amelyet a sok új holmi okozott, hamar felváltotta a szégyenérzet, hogy megint nem voltam képes ellenállni. Egy idő után be kellett látnom, hogy komoly problémám van, hiszen szinte már csak a vásárlás körül forogtak a gondolataim és olyannyira elvesztettem a kontrollt a viselkedésem felett, hogy súlyos adósságot halmoztam fel, és a sok szép holmi ellenére állandóan elégedetlen és depressziós voltam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem.” – meséli Kriszta, akinek azóta a családja és szakember segítségével sikerült kilábalnia a függőségéből.

Bár a ruhafüggőség nem tűnik olyan drámainak, működési mechanizmusában a drogfüggőséghez hasonlatos neuronális változást idéz elő az idegrendszeren belül. Szerencsére van gyógymód, de a gyógyulás csak akkor indulhat meg, ha a beteg belátja, hogy baj van. A gyógyulásban hatékonyan segíthet a kognitív viselkedésterápia, a pszichodinamikus terápia, és az önsegítő közösségek.

Kattints a galériára és megtudod, mi az okos vásárlás tízparancsolata: