A Gyereklélek magazin cikke.

Mindegy mennyire bosszantó a gyerek viselkedése, Laura Markham pszichológus, a Békés szülő, boldog gyermek című nagysikerű könyv szerzője szerint ilyenkor valójában nem ez váltja ki a szülő dühös reakcióját. Hanem az a láncreakció, ami pár másodperc alatt fut át az agyunkon:

A pszichológus szerint ilyenkor a szülő felül egy képzeletbeli hullámvasútra: a félelemtől a bűnösség érzésén át sok mindent bejár, és valójában ezeket a felgyülemlett érzelmeket nem tudja kontrollálni, és harag formájában rázúdítja a saját gyerekére.

Az ilyen reakciók gyökereit a saját gyerekkorunkban kell keresni, elkezdünk ugyanúgy viselkedni, mint a gyerekek, és kitör belőlünk a saját hisztink. Mielőtt kétségbeesnénk, a pszichológus megnyugtat: ez mind normális.

De hogyan tudunk annyira mérgesek lenni a saját gyerekünkre?

Na, ki az, aki a világon a legjobban fel tud idegesíteni? Ha ezt a kérdést felteszik egy felnőttnek, várhatóan nem azt fogja mondani, hogy a gyereke, hanem azt, hogy az anyja vagy az apja. A szülő és a gyerek közötti kötelék egyik jellemzője, hogy olyan erős érzelmeket tud kiváltani, amilyet senki más a közvetlen környezetünkben. Pszichológusok ezt a jelenséget hívják úgy, hogy “szellem a gyerekszobában”, ami annyit jelent, hogy a gyerekeink olyan érzéseket is felébresztenek bennünk, amelyek a saját gyerekkorunkra emlékeztetnek. A gyerekkori félelmeink és dühünk felnőttként is kitörhetnek rajtunk, ezért sokat segít, ha tudjuk, ismerjük ezeket az érzéseket és szembe is nézünk velük. Ez azért is fontos, mert így megtanuljunk kordában tartani az indulatainkat és a saját gyerekeinket megóvjuk attól, hogy felnőttként kontrollálatlan dührohamokban törjenek ki.

Mi történik a gyerekkel, ha kiabálunk vele?

Képzeld el, hogy a férjed vagy a feleséged elveszíti a türelmét és rád ordít. Megvan? Akkor most úgy képzeld el, mintha háromszor nagyobb lenne nálad és föléd tornyosulna. És most azt is képzeld hozzá, hogy ez az ember ad neked enni, ő ad menedéket, biztonságot, védelmet. Ő a szeretet, az önbizalom és a világról alkotott képed elsődleges forrása, rajta kívül nem tudsz máshoz fordulni. Most szorozd meg ezerrel! Ezt érzi a gyereked, amikor kiabálsz vele. Ha úgy látod, hogy a gyerek már meg sem ijed, ha felemeled a hangod, az már azt jelzi, hogy eléggé hozzászokott és már kialakított magában valamilyen védekezési stratégiát, ellened. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy van mit helyre hozni.

Az indulatkezelés tanulható!

Amikor mérgesek leszünk, az biológia is: hormonok öntik el a testünket, gyorsabban ver a szívünk, felmegy a vérnyomásunk. Viszont mivel emberek vagyunk, az érzéseinket is tudnunk kell kontrollálni, a pszichológus szerint a legfontosabb az, hogy NE cselekedjünk, amikor dühösek vagyunk. A szülő hisztijétől a gyerek is csak még dühösebb lesz, arról nem is beszélve, hogy ezeket a mintákat viszi majd tovább a saját felnőtt életébe is. Úgyhogy tegyél a gyerekednek és magadnak egy valódi szívességet: tanuld meg kezelni az indulataidat!

Jó, de hogyan? Segítünk!

1. Állíts fel határokat!

Általában, amikor kiborulunk és dühösek leszünk a gyerekünkre, az azért történik, mert nem szabtunk határokat, pedig az a pillanat, amikor mérgesek leszünk, az annak a jele, hogy valamit tenni kell – mondja a pszichológus. Avatkozz be pozitívan az irritáló szituációba, például mondd el a gyerekednek, hogy neked ma rossz napod van és zavar, amit csinál. Vagy ha valami olyat csinál, amiben akár ő, akár más is megsérülhet, akkor kénytelen leszel félbehagyni a teendődet és be kell avatkozni, mondjuk úgy, hogy eltereled őt a veszélyes helyzetből.

2. Mielőtt bármit is tennél, nyugodj le!

Elég csak egy picit megállni, mintha benyomnád a pause gombot. Vegyél pár nagy levegőt és próbálj kilépni a szituációból. Ha valahogy összejön, mosolyogj egyet, ez ugyanis azt üzeni az idegrendszernek, hogy nyugi, nincs vészhelyzet. Hosszú távon sokat segítenek ezekben a helyzetekben a mindfulness gyakorlatok vagy akár a jóga is, ha sikerül beiktatni a napi rutinodba, akkor – leegyszerűsítve – segít újrahúzni az agyat, nagyobb önuralomra tanít. Sokan javasolják, hogy ha dühösek vagyunk, akkor üssünk bele egy párnába. Laura Markham szerint azonban ez nem éppen a legjobb stratégia, egyrészt azért nem, mert a gyerek agyába is beleég, hogy anya vagy apa egy párnát püföl mérgében és ettől ugyanúgy megijedhet, mint amikor ráordítanak, másrészt ettől nem fog elszállni a mérgünk, sőt! A sok mély levegővel jobban járunk. Ilyenkor mondhatjuk azt a gyereknek, hogy “most túlságosan mérges vagyok ahhoz, hogy erről beszéljünk, most egy kicsit kimegyek megnyugodni.” Persze ez csak akkor működik, ha a gyereked már van elég idős ahhoz, hogy pár percre egyedül hagyhasd. Ha még túl kicsi, akkor úgyis követni fog, úgyhogy érdemes ilyenkor leülni vele egy kicsit és együtt megnyugodni. Mondd el többször, hogy nincs semmi baj, nincs vészhelyzet, stb.

3. Dühből ne büntesd!

A harag rossz tanácsadó, a gyereknevelésben sem válik be. Ha például a gyereked megütötte a testvérét, mondd el neki egyszerűen, érthetően, hogy ilyet nem szabad. A pszichológus szerint valahogy így: “Megbeszéltük már, hogy a verés mennyire fájdalmas. Délután még egyszer elmagyarázom, addig pedig viselkedj rendesen, kérlek!”

4. Bántani tilos!

Több tanulmány is bizonyítja, hogy a fizikai bántalmazás olyan negatív hatással van a gyerekek fejlődésére, hogy az egész életükre kihathat. Laura Markham szerint napjainkban a felnőttek körében szinte járványszerűen elterjedt depresszió és szorongás is visszavezethető a gyermekkori bántalmazásra. Ennek ellenére, ha mi is kaptunk ki otthon, akkor hajlamosabbak leszünk megütni a saját gyerekünket is. Arról nem is beszélve, hogy azzal, ha megütjük a gyereket, csak a saját mérgünket vezetjük le, viszont neki maradandó lelki sebeket okozunk és szinte nullázzuk azt a sok pozitív dolgot, amit előtte tőlünk kapott. Ha mégis eljárt a kezed, kérj bocsánatot a gyerekedtől és nézz utána, hogyan tanulhatod meg kezelni az indulataidat, hogy ez ne forduljon elő többé.

5. A szülő is a probléma része

A gyerekek mindig rámutatnak a szülők hiányosságaira. Nem kell tökéletes szülőnek lenni, de sokat tehetünk azért, hogy békés, türelmes szülők legyünk. Ha túl gyakran veszítjük el a fejünket, kérjük szakember segítségét, az sosem szégyen. Egy pszichológus, egy nevelési tanácsadó abban is segíthet, hogy mi magunk hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket. Nem érdemes például olyan vitákba belemenni, hogy milyen színű zoknit vesz fel a gyerek, néhány szabályt azonban muszáj neki elmagyarázni. Vannak családok, amelyek semmilyen módon nem büntetik a gyerekeiket, kiabálás sincs közöttük, viszont betartanak bizonyos kereteket, szabályokat, amelyekhez a gyerekek igazodnak és ezáltal szépen is viselkednek – mondja a pszichológus.

13+1 igaz történet: így reagáltak a gyerekek a koronavírus-járványra