Őszintén bevallom, én már jó néhány hete nem is olvasom el a koronavírusról szóló híreket. Persze látom a szalagcímeket, szembe jönnek a vészjósló posztok a Facebookon, de nem vagyok hajlandó lekattintani őket. Nagyjából képben vagyok az aktualitásokkal, ám önszántamból nem követem őket. Egészen más a helyzet a szüleimmel… Vidéken élnek, mindketten túlvannak már a 60-on, ők pontosan az a generáció, akik hajlamosak szinte mindent készpénznek venni, amit az interneten olvasnak, a tévében látnak. És hát mit látnak a médiában? Folyamatos pánikszerű hangulatkeltést. Természetesen nem szeretném elbagatellizálni magát a betegséget, de azt már egy kicsit tényleg soknak érzem, mikor reggel megnyitva a Facebookot, az elém kerülő első három poszt arról szól, hogy mit és hogyan kell betárazni otthonra karantén esetén. De amíg én ezeken a cikkeken csak a szememet forgatom, addig a szüleim véresen komolyan veszik őket.

Nélkülük fog felszállni a gép

Annyira komolyan veszik, hogy a héten döntésre is jutottak: lemondják az egy hét múlva esedékes hollandiai utazásunkat. Nem szimpla nyaralás lenne, nővérem él kint a családjával, őket szerettük volna meglátogatni. A szüleim azonban valóban félnek. Egy hete még csak arról volt szó, hogy védekezés gyanánt szájmaszkokat hoznak majd magukkal az útra, de az olaszországi járvány hatására most már gépre szállni sem mernek. És bár a döntésüknek egyálalán nem örülök, végülis meg tudom őket érteni. Megértem a döntésüket, hiszen tudvalevő, hogy a vírus főleg az idősebb, legyengült immunrendszerű emberekre jelent komolyabb veszélyt. Mivel azonban én magam még fiatal vagyok és egészséges, nem félek jobban a koronavírus-fertőzéstől, mint mondjuk az influenzától.

Hogyan lesz biztonságos a repülés?

Félni tehát nem félek, de a tűzzel azért nem fogok játszani, magyarán a szakemberek által tanácsolt legfontosabb higiéniai szabályokat utazás közben én is be fogom tartani. Ez pedig azt jelenti, hogy biztosan lesz a táskámban egy tubus kézfertőtlenítő, hogy akkor is át tudjam törölgetni a kezeimet, ha nincs lehetőségem meleg vizet és szappant használni. És próbálok majd – amennyire ez egy repülőgépen, valamint egy reptéren lehetséges – minél nagyobb távolságot tartani a többi embertől. Abban is biztos vagyok, hogy ha a gépen egy szipogó, vagy köhögő utastársat kapok magam mellé, akkor leszállás után első dolgom lesz beszerezni egy szájmaszkot. Szájmaszkra ugyanis valójában akkor van szükségünk, ha mi magunk vagyunk betegek, vagy ha megvan rá az esély, hogy megfertőződhettünk. Anyukámék terve eredetileg az volt, hogy megelőzésképpen szereznek be majd néhány maszkot maguknak, a szakértők azonban nem tudják elégszer hangsúlyozni, hogy erre a célra sajnos nem használhatók.

És hogy mindez elég lesz-e a fertőzés elkerüléséhez? Nagyon remélem, hogy igen. Egyszerűen nem akarom hagyni, hogy a félelem irányítsa az életem, és hogy a média keltette pánik miatt olyan fontos pillanatokról maradjak le, amiket talán sosem lesz lehetőségem bepótolni.

Nézd meg ezt a galériát is: