Jobb ember-e az, aki rendszerető?

rendetlenség,káosz
Forrás: Photo by Jonathan Borba on Unsplash

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A rend, tisztaság az egyik leglátványosabb olyan külsőség, amelyből szeretünk ítélni: új ismerőst lakásáról, nőt a konyhájáról, kollégát íróasztaláról satöbbi. Holott ezek nem feltétlenül visznek közelebb az illető személyiségéhez. Ellenben azt a megnyugtató érzést kínálják az ítélkezőnek, hogy lám, ő rendesebb, értsd: jobb.

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.

Holott a „rendesség” nem abszolút érték, ahogy a „rendetlenség” is viszonylagos: másképp esnek a latba a puha pormacskák az ágy alatt, mint amikor a kosz hozzáragaszt a kanapéhoz. Aki a maga káoszában látja a rendet, annak esetleg csak más a tárgyakhoz való viszonya, mint neked, aki netán azt szereted, ha nem is látszik a lakásodon, hogy használod. Arról nem beszélve, hogy te sem voltál mindig ilyen kis nett, gondolj csak a kamaszkorodra, amikor a szobád talán leginkább egy ótvaros gardróbszekrényre emlékeztetett, amelyben az azonosíthatatlan halom tetején rendet legfeljebb abban lehetett felfedezni, ahogyan a félig rágott pizzaszeletet körülfonta a neccharisnyád. De te azért mindig tudtad, merre találsz még egy utolsó tiszta bugyit. Anyád nyilván mindennap sírva könyörgött (leüvöltötte a fejed), hogy teremts emberi állapotokat. Hiába, erre kellett várni pár évet. Ennyit a rend viszonylagosságáról.
Nincs is ezzel gond, amíg nem válik a Rend (nagybetűvel!) fegyverré, minden dolgok mértékévé, hatalmi játszmákban hivatkozási alappá. Arra gondolok, amikor valaki nagyon tudja, veled ellentétben, hogy mi a rend, és ezzel téged megszégyenít, kioktat, ugráltat. Illetve amikor te érzed ezt így, mert nem akarod látni a saját szerepedet a játszmában. Ezeket a helyzeteket nehéz szétszálazni, leginkább az idő visz közelebb a megértéshez.

Családi játszmák

Egy kedves ismerősöm, amikor megkérdeztem, mit gondol a rendcsinálásról, hirtelen egy gubancos családtörténeti oknyomozás fejtegetéseivel öntött nyakon. „Sokáig azzal az énképpel éltem, hogy rendetlen vagyok. Ezt a meggyőződésemet hoztam hazulról, ahol gyakran volt az téma, hogy én széthagyom a dolgaimat, utánam mindig pakolni kell. Én ugyan sosem vártam el, hogy utánam bárki is pakoljon, de amikor valamivel el voltam foglalva, sosem izgatott, hogy nyomban helyreállítsam a rendet. A rend nem önmagáért való, gondoltam, hanem minket szolgál. Ha nekem fontosabb dolgom van, tőlem aztán elheverhetnek a dolgok addig békében. Szép elméletet faragtam arról, hogy a valamit csinálás felfordulással jár, és előbb az alkotás, aztán a rendcsinálás. Anyám e nézeteimet persze nem osztotta, úgyhogy az én rendetlenségem állandó téma volt. Emlékszem a szombat délelőttökre, amikor megszólalt a porszívó gyűlölt hangja. Nem csupán az fájt, hogy most akkor vége a szabadságnak, takarítanom kell, hanem a feszült tudat, hogy amit csinálok, az úgysem lesz jó. Anyámnak én túl lassú vagyok, és a rend fogalmát még csak megközelítenem sem sikerül, messze van az tőlem. Úgy éreztem, az egész ellenem van, azért, hogy ne legyen nyugalmam – ami nyilván hülyeség. Később, amikor már vendégségbe jártunk haza a családommal, igyekeztem tiszteletben tartani a rendet, de sosem tudtam megfelelni az otthoni normáknak. Csak jóval később világosodtam meg, hogy ez az egész egy kölcsönösen fölépített játszma volt közöttünk: ezen a területen tudtak kifejeződni az egymás iránti ellenérzéseink.
Az egész tágabb összefüggésrendszerbe ágyazódott. Gyerekkoromban azt láttam, hogy a mi családunkban a dolgosság a legfőbb erény, ez adja az ember fő értékét. A lustaság pedig a főbűn, amelynek fölemlegetése halálos fegyver az általam szeretett emberek kezében. Ez pedig fenntart egy állandó kölcsönös frusztrációt – abban is, aki folyton pörög, meg abban is, aki úgymond lusta. A családi szentenciák olyan mélyen rögzültek, hogy mindig figyelmeztetnem kell magam: igenis lehet semmit sem csinálni vasárnap, netán hétköznap este, munka után. Legalábbis másnak. Ugyanis, bár anyám fogalmai szerint én továbbra is rendetlen vagyok, a rendcsinálás felelőssége az évek alatt szépen rám csúszott, és belekerültem ugyanabba az örök elégedetlenségbe és áldozati szerepbe, mint ő, csak más szinten. Ez már az én szépen felépített játszmám a saját családommal: könnyebb a rendetlenség miatt piszkálni őket, mint egyéb területen konfrontálódni velük. Kíváncsi leszek, a lányaim hogyan bogozgatják tovább ezt a gubancot.”

„Aki maga sem látja a dolgaiban a rendszert, állandóan keresgéli a tárgyait, annak az élete minden területén problémákkal kell szembenéznie.”

Kép
forrás: Photo by STIL on Unsplash

A rendtől a káoszig

A rendhez, tisztasághoz való viszonyunk a személyiségfejlődéssel természetes módon változik, miközben a szocializációs folyamatban is formálódik. „A gyerek viszonya a tisztasághoz még természetes, ítélkezéstől mentes és alapvetően a kíváncsiság vezérli – mondja Adrigán Erzsébet pszichoanalitikus, gyerek-pszichoterapeuta. – Az első tabuk általában a széklethez kapcsolódnak. A gyereket eredendően vonzza minden, ami belőle származik, a »tisztátalantól« való viszolygást (kaki: pfúj) a szülők ültetik el. Érdekli, hogy van az, hogy valami a testünkből való, de nem a test része. Megtanulja, hogy a rendhez hozzátartozik a kaki eltüntetése a vécében, mert annak ott a helye. A kétévesnek, aki már szabadon jön-megy a lakásban, tanítjuk a tárgyak helyét. Magától is megjelenik ilyenkor a tárgyak rendezésének igénye mint a feszültség szabályozásának eszköze, főként a lefekvés előtti rituálékban. Az este kritikus időszak: el kell válni a szülőktől, ráadásul az elalvás előtti állapot mindig bizonytalan, elmosódnak a határok a realitás és a fantázia között, megjelenhetnek ijesztő tudattartalmak. A felduzzadó szorongások ellen a gyerekek szertartásokkal védekeznek. Nemcsak az elválás módjában jelenhet ez meg, hanem abban is, hogy az ágyban a tárgyaknak meghatározott rendben kell sorakozniuk.”
Kisiskolás kor körül a gyerekekben természetes módon is megerősödik
a rend iránti igény. Sokuk már-már kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy a lecke kész legyen, a ceruzák kihegyezve, a gondosan gyűjtögetett matricák fölragasztva. Az amúgy is erős teljesítménynyomást tetézik az iskolai elvárások, és ettől újfajta szorongás keletkezik. Ezt ellensúlyozza a precizitás – nem egyszer túlzásokba esve. Van olyan gyerek, akinél szinte nem lehet kivárni, míg minden tanulási előkészülettel végez.
A serdülőkor ebben éles változást hoz: a kamasz abban is elhatárolja magát a szülőktől, hogy elutasítja a tisztaság és a rend iránti elvárásokat. „Egyszerű kivédeni: nem kell bemenni a serdülő szobájába, csak megkérni, hogy időnként rakjon rendet – ajánlja a pszichológus. – Ezt aztán vagy megteszi, vagy nem, de fontosabb, hogy a saját szoba olyan személyes tér lehessen, ahová illik bekopogni és tolerálni, hogy a gyereknek is van magánszférája, ahol a rend és a tisztaság esetleg sokadrangú szempont.”

A káosztól a rendig

A fentiekből már sejthető, mennyire összetett kérdés, hogy felnőttként ki mit érez rendnek és milyen mértékű a tisztaságigénye. „A szülői minta nyilván sokat számít, de ebben benne van a viszonyulás ahhoz a hangulathoz is, ahogyan a család a rendhez való viszonyt próbálta kialakítani a gyerekekben – magyarázza Adrigán Erzsébet. – A kicsi számára fontos a szabály, mert ahhoz tud alkalmazkodni.” A merev határok azonban gátat szabnak a spontaneitásnak, hiszen állandóan azzal kell foglalkozni, hogy mit hogyan kell csinálni. Ha nincsenek határok vagy túl messze vannak, az meg szorongást kelt, mert a gyerek nem érzi magát „megtartottnak”. Ahol nagyon merev a rendhez szoktatás, ott sokszor nem tanítják meg a rend és a rendrakás értelmét. Ha egy szabály azért van, mert „így szoktuk”, ha valaminek azért kell ott lennie, mert „ott a helye és kész”, akkor épp a rend lényege vész el: a logika és a praktikum. Ez a magyarázat nem a gyerekre hangolódó, tudatos szocializációs minta része, belátható okokkal, hanem üres szabály, amelyet a feltétlen engedelmesség megkövetelése támogat.
A pszichológus szerint, bár személyiségfejlődésünkben a káosztól a rend felé haladunk, ha a rendhez kötődő szabályok lépnek az egyéb értékek helyébe, az káros. De az is, amikor a rendetlenség strukturálatlanságot is jelent. „Aki maga sem látja a dolgaiban a rendszert, állandóan keresgéli a tárgyait, nincs tisztában az érzéseivel, vágyaival, annak az élete minden területén problémákkal kell szembenéznie. Ha terápiára vállalkozik, egy ideig – az eredmény érdekében – talán a káosz peremén mozgunk. Hagyjuk, hogy megismerje a működésmódját s rájöjjön, problémás szokásai mögött seregnyi gyerekkori történet rejtőzik. Aztán amikor elkezdjük kibontani a helyzetet, amelyben ő mindig szétdobálja a holmiját, egyszer csak megérti, hogy ez neki miért »jó«. Például azért, mert így tud törleszteni azért, ahogy a másik bánik vele. És akkor elgondolkodhat, hogy tud-e ehelyett valami jobbat tenni.”

Szorongásoldás


A tárgyak tisztasága, elhelyezése, a rend megalkotása felnőttkorban is megnyugtató, különösen olyan kontrollvesztett állapotokban, amikor olyasmi történt, aminek bekövetkezése ellen nem tudtunk tenni, illetve amikor erős szorongást keltő fenyegetést érzünk. A rendcsinálás a felnőttnek is védelmet nyújt az elveszettségben, azt az érzést kelti, hogy mégiscsak uralni tud valamit. Az ötvenes éveiben járó Móni így mesélt erről: „Amikor apa meghalt, és elvitték, anya eszelős takarításba fogott: rendbe tette az ágyat, a szobát, a nappalit, a fürdőt, órákig szellőztetett a jeges hidegben. Csak azután tudott kicsit megnyugodni, hogy már egy ránc, egy félrecsúszott szőnyeg sem borzolta a lakás rendjét. Először zavart a sürgése, de aztán megértettem, miért csinálja: így tudott szembenézni a tébolyító hiánnyal.”

Nézd meg a galériánkat>10 kép
Hogyan takaríts ki rejtett zugokat egy óra alatt a konyhában?
Tovább olvasok
Kép
A karfiol egy igazi szuperzöldség, rengeteg jótékony hatással!

Telis-tele van tápanyagokkal, sokféleképp felhasználható, és rengeteg jótékony hatása van, amik miatt érdemes rendszeresen fogyasztani.

Kép
Napi horoszkóp október 19.: az Ikreket gyengéd szálak fűzik valakihez, a Skorpiók büszkék lehetnek magukra

A hét első napján is érdemes néhány percet szánnod a horoszkópodra, hisz a csillagok ismét üzentek!

Kép
Hogyan hat a párkapcsolatra, ha a nő pornót néz?

A pornófogyasztók harmada nő: milyen hatással van a pornó a párkapcsolatukra?

Kép
Vásárolj tudatosan: 10 bőrhatású darab, ami van olyan jó, mint az igazi

El is érkeztünk a bőrhatású darabok igazi szezonjához, mert bár a melegebb hónapokban is bevethető egy-egy ilyen darab, az igazi sikerszériájukat mindenképpen a hűvösebb időszakban élik.

Kép
Hogyan lett a fiam szobatiszta egy nap alatt?

Ahogy idén beléptünk az óvodakezdés évébe, több fronton is kezdtem kapni a hol vicces, hol pedig nyomatékos megjegyzéseket, hogy lassan el kellene hagyni a pelenkát a fiamnál. Volt, hogy teljesen jól fogadtam a kotnyeleskedést, volt, hogy magamban fortyogtam. De azért én is tudtam, hogy eljött az idő. Igaz az az “idő” még potom 9 hónap volt akkor, szóval nem hajt senkit a tatár.

Kép
Napi horoszkóp október 18.: a Bikáknak több önbizalomra van szükségük, az Ikrek nagy lépésre készülnek

A hét utolsó napján sem érdemes kihagyni a horoszkópodat, hisz mára is izgalmas dolgokat tartogatnak az egyes csillagjegyek!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem