A világ legjobb rántottája: krémes, selymes és lágy

Az úgy kezdődött, hogy kaptam egy jó vastag könyvet:

Szakácskönyv? Írásos főzőtanfolyam? Gasztronómiai tudástár? Nem is tudom, egyik sem vagy mindegyik. Mivel egyre szenvedélyesebben érdekel a főzés, felcsillant a szemem. Esténként is ezt olvastam, még a legfárasztóbb napjaimon is, amikor csak kábé éjfél és negyed egy között volt erőm könyvet venni a kezembe.
Azt kell mondanom, fantasztikus könyv. Igen, fura a címe. Hogy lehet már ilyen címet adni egy könyvnek? Hát úgy, hogy Samin szerint ez a négy tényező az, ami meghatároz egy ételt. És képes külön-külön, vastag fejezeteket szentelni ezeknek. Azt tervezem, hogy még egyszer el fogom olvasni a könyvet, hogy még mélyebben megértsem, de bizonyos dolgokat már most is másképp csinálok, mint korábban, és az eredmény (az étel) máris meghálálja a legapróbb odafigyelést is. Hogy csak néhány példát említsek: a húst egy nappal az elkészítés előtt besózom; olajban vagy vajban sütésnél először az üres serpenyőt melegítem fel; az étel ízvilágát is mérlegelem, amikor sütéshez zsiradékot választok (és ha elfogy a mostani sóm, abból is másmilyet veszek legközelebb).
Samin Nosrat
1979-ben született Amerikában, iráni szülők gyermekeként. Főleg perzsa konyhán nőtt fel, és felnőtt koráig nem is tudott főzni. Angol szakra járt a Berkeley Egyetemre. Másodéves hallgató korában elköltött egy vacsorát egy fél vagyonért a város kultikus éttermében, a Chez Panisse-ban, és megpecsételődött a sorsa. Másnap asztalleszedői állásért folyamodott az étteremben, ahová fel is vették. Így kezdődött. Samin ma főzőtanfolyamokat vezet, van egy rovata a New York Times-ban és csinált egy Netflix-sorozatot is. Idén márciusban bejelentette, hogy hamarosan érkezik a második könyve is. Ja, és a Time magazin idén a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta…

A könyv második részében receptek találhatók, de időnként Samin menet közben is elpöttyint egy-egy receptet, csak hogy illusztráljon egy-egy folyamatot. Ilyen a mindössze tizennégy sorban leírt rántotta is a Fehérjék és hő fejezetben. Kedvem támadt megcsinálni, és azt kell mondanom, hogy a legfinomabb rántotta, amit valaha ettem. Másodszor is megcsináltam: ugyanolyan finom lett. Vajon min múlik? Az alacsony lángon? A vaj használatán? A citromon? A kevergetésen? Apróságok, igaz? De hát – mint tudjuk – az ördög a részletekben rejlik.