Így lett a római katonák eledeléből a gyerekek kedvence

A palacsintát talán senkinek nem kell bemutatni: bár többféle arca létezik, ezeknek közös jellemzője, hogy folyékony tésztából készített, serpenyőben vékonyan kiöntött, mindkét oldalán megsütött tésztáról van szó. Összetevői országonként változóak, de a legtöbb helyen liszt, tojás, víz (esetleg szódavíz) vagy tej, valamint só vagy cukor kerül bele. Manapság a nagymamák és az anyukák nem tudnak eleget sütni a gyerekeknek, a strandokon és a Balaton partján is száz számra fogy el belőle egy-egy nyári napon. De tudtad, hogy a palacsinta története egészen a Római Birodalomig nyúlik vissza? Bizony, az első palacsintákat az i.e. 4-5. században készítették. A római légiósok egyik gyakori, egyszerű és jól szállítható eledele volt a placenta nevű lepény, amely nagyon hasonlított a mai palacsintára. Az alapanyagokat – lisztet, vizet, esetenként tojást – magukkal vitték, és a tábori körülmények között, lapos kövön vagy bronz serpenyőben sütötték meg a tésztát. Ez az étel nemcsak egyszerűen elkészíthető és tápláló volt, hanem könnyen variálható is – mézzel édesítették, vagy sósan fogyasztották. Mivel a Római Birodalom hatalmas területeket hódított meg, a hadsereggel együtt ez az étel is eljutott számos régióba, és mindenhol helyi alapanyagokhoz, ízekhez igazodva alakult tovább. Így alakult ki a római placentából sokféle változat, többek között a magyar palacsinta is.

Magyar kedvencek: a klasszikus és a Gundel-palacsinta

A maira emlékeztető hagyományos magyar palacsintát a 16. században készítettek először, a palacsinta szó első írásos említése is 1577-ből való. A kifejezés egyébként a román plăcintă („lepény, lángos”) magyarosítása, amely a fentebb említett latin placenta szóból ered, vagyis ez is igazolja az étel római kori származását. Hazánkban a palacsinta nagyon vékonyra sütött tésztát jelent, amely tojásból, lisztből, tejből, szódavízből, csipetnyi sóból és esetleg cukorból áll. A palacsintába különböző töltelék kerülhet (például kakaó, fahéjas cukor, lekvár, mazsolás túró), és felcsavarva tálaljuk.

A palacsinták királynője, a Gundel-palacsinta is Magyarországhoz, pontosabban Gundel Károlyhoz kötődik. Eredetileg azonban nem a legendás étteremtulajdonos, hanem Márai Sándor felesége, Matzner Ilona ‘Lola’ specialitása volt. Ő kóstoltatta meg Gundellel 1940-ben, akinek aztán annyira ízlett, hogy némileg átdolgozva felkerült a Gundel étlapjára is, akkor még Márai-palacsinta néven. Miután azonban Máraiék emigráltak, az éttermet pedig államosították, nem kívánatos lett a Márai név, és Gundel-palacsintára keresztelték át a mennyei desszertet. Az azóta eltelt évtizedekben kissé változott az elkészítés módja, de az alapjegyeket még mindig magán hordozza, és nem véletlenül a Magyarországra érkező turisták egyik kedvence.

Az alábbi galériában megmutatjuk a Gundel-palacsinta receptjét, és a világ különböző pontjain elterjedt palacsinta variációkat is: