Borítókép: Zorátti Adrienn: "A szeretet nem bánt. A szerelem nem gyilkol." Forrás: Getty Images / Motortion

Zorátti Adrienn: "A szeretet nem bánt. A szerelem nem gyilkol."

Nehéz indulatok nélkül beszélni az elmúlt napokban történt bestiális mészárlásról íródott cikkekről, de igyekszem, mert fontos az, amire fel KELL hívni a figyelmet.

Ez az írás először Zorátti Adrienn Instagram oldalán jelent meg. A szöveget a szerző engedélyével közöljük.

A történet, ami csupán néhány háztömbre az otthonomtól történt, többszörösen érzékenyen érint:

🔴elsősorban, mert egy 7 éves kicsi gyermek lett egy pszichopata áldozata, miközben épp ennek a pszichopatának kellett volna számára az egyik legfőbb stabil pontnak lenni az életben.

🔴Másodsorban, mert a hibásan működő rendszer újabb ártatlan áldozatokat követelt, számszerint négyet! Igen, négyet! Mert az elkövető maga is áldozat, mégpedig a rosszul működő rendszeré. Egy beteg elme, egy sérült lélek, egy torzult személyiség, aki, ha a rendszerünk jól működne, valószínű már rég terápiás kezelés alatt állna és megelőzhető lett volna ez a mészárlás – a probléma nemcsak minket érint, globális szintű, de a kényszergyógykezelések eltörlésével, a szakmaiatlan és felelősséghárító „szakértőkkel” és emberi traumákra képzetlen, ügyintézői hozzáállással családon belüli bántalmazásokat kezelő állami dolgozókkal és döntéshozókkal felvértezett rendszer képtelen megóvni a hozzá segítségért fordulókat.

⛔ És akkor jöjjön egy kis sajtóelemzés. Jó magam is újságíróként dolgoztam, ráadásul a bulvárban, pontosan tudom, hogy kell a szaftos cím és tartalom, a dráma. Mindezek fényében egy súlyos társadalmi betegségre és jelenségre szeretném felhívni a figyelmet: a lélektelenségre, amiről sokaknak fogalma sincs, hogy ebben szenvednek.

Ahogy az sem releváns tényközlés, hogy „Szerelmes volt a családját meggyilkoló férfi”, „Nem tudta elengedni volt feleségét” – tehát

szerelemből nem gyilkolunk! Aki ilyet tesz, az nem szerelmes és nem szeret. Az betegesen birtokol, mert...

... gyerekkorában traumatizálódott és sérült a kötődési mintája, ami feldolgozatlanul maradt. Ennek az embernek nem családja, nem szerelme, csakis áldozatai voltak. Együttélésük alatt végig. És akkor itt jönnek a következő felháborodásra és tömény érzéketlen agyatlanságra okot adó részek:

„Sírt a férfi, amikor meghúzta a ravaszt”, „Akkor veszítette el a fejét, amikor a volt felesége azt mondta, ha nem tartja be a láthatás szabályait, a rendőrséghez fordul” – nettó áldozathibáztatás, a bántalmazó romantizálása, valamint tette alóli mosdatás és felelősséghárítás minden egyes leírt szó.

Az anya JOGOSAN volt felháborodva, mert nem ért haza időben a gyermeke. Sokan elfelejtik és valójában bele sem gondolnak abba, hogy milyen együtt élni egy bántalmazóval. Hogy az ő életüket a játszmák és a manipuláció határozza meg. A szeretet semmiképp sem vezeti semmilyen tettüket sem. Képtelenek empátiára és valódi szeretetre. Játszma és manipuláció – ez minden tettük mozgatórugója. Egy normális lelkületű, egészséges személyiségű embernél ha késik, a reakció az, hogy elnézést és esetleg még oda is szól a megbeszélt idő előtt. Egy torzult személyiség ezzel szemben erre is játszmaként tekint. A volt felesége az áldozata, a játékszere volt. A bántalmazó egyetlen motivációja, hogy büntessen mindig mindenkit, aki ellenszegül vele. Tudta, hogy ha késnek botrány lesz, tudta, tehát tudatosan készült rá. Bestiális tette tehát tudatos cselekedet volt: Le az ellenszegülőkkel!

A férfi azért sírhatott – eddig tanulmányaimra támaszkodva - mert a lelkének valószínű egy egészen minimális része még egészségesen működött és pontosan tudta, mit tesz, ám a torzult személyiségének köszönhetően erősebb volt minden késztetés, mint a lélek utolsó segélykérő sikolya önmaga felé.

„Akkor veszítette el a fejét...” – nem járok sörétessel sem a boltba, sem sehova, és főleg nem vinném magammal, amikor visszaviszem a gyermekemet a láthatásról, hacsak....

A tények a következők: 3 ártatlan ember, köztük egy gyermek esett áldozatául a családon belüli erőszaknak. A negyedik halálos áldozat, a bestiális elkövető nem a családon belüli erőszak áldozata. Ő a bántalmazó. Ő nem a család, a „sipítozó feleség” áldozata, hanem önmaga, a személyisége és egy elcseszett rendszer áldozata.

Itt jegyezném meg, sajnos nem találom melyik Dunakeszi lakosoknak szóló Fb oldal írta ki tegnap, hogy kegyeleti okokból semmilyen további részletet nem oszt meg a történtekkel kapcsolatban! Így is lehet!

Hány ártatlan embernek kell még meghalnia, azért, mert társadalmi szinten még mindig legyintünk a családon belüli erőszakra és mert a rendszer maga bántalmazóként működik azáltal, hogy hátat fordít a hozzá segítségért fordulóknak?

A múlt héten egy 16 éves fiú vetett véget önkezével az életének, mert iskolai bántalmazás áldozata lett. Néhány hete szintén az otthonom közelében egy nőt szurkált halálra a volt élettársa, ő is bántalmazás áldozata lett.

A szeretet nem bánt. A szerelem nem gyilkol.

Ideje lenne komolyan venni az áldozatokat, mert sok esetben nem a nők találják ki "bosszúból", hogy bántják őket – ellenben remek felelősséghárító narratíva, ami szépen be lett égetve a köztudatba és el is érte a célját, mert emiatt a legtöbb segítségkérőt nem veszik komolyan, csak legyintenek: „minek volt vele”.