Üzenet a jövőbe: A háromgyermekes Dávid megható levele gyerekeinek a koronavírus-járványról

Borítókép: Üzenet a jövőbe: A háromgyermekes Dávid megható levele gyerekeinek a koronavírus-járványról Forrás: Farkas Hajnalka
Nem bírtam aludni... Úgyhogy írtam egy rövid levelet a gyerekeimnek a mostani helyzetről, a gondolataimról...

Drága Luna, Bella és Edmund!

Szerettem volna nektek írni pár sort... Pár sort, amiben friss érzéseim, élményei írom le nektek. Miért? Azért, mert azt érzem, így tudok a legtöbbet segíteni nektek.

Nem tudhatom, milyen lesz a világ, amikor felnőttként olvassátok majd ezeket a sorokat, viszont reménykedem, hogy mi, emberek tanultunk hibáinkból, és abból a figyelmeztetésből, amit 2020-ban kaptunk.

Ugyanis 2020-ban egy világjárvány pusztított a bolygónkon, egy olyan járvány, amit úgy hívnak korona. Nem ám az fényes, arany, csillogó, inkább az a matt fekete mindent szétromboló fajta.

Hozzánk az év tavaszán érkezett, és amerre csak járt, hirtelen tett tönkre mindent: egészségét, karriert, gazdaságot, ipart, álmokat. Rengetegen betegedtek meg és sokan maradtak munka nélkül, egyik pillanatról a másikra. Mivel a járvány megelőzése érdekében az volt a legbiztonságosabb, ha otthon maradtunk, így letudtuk lassítani a terjedését. Elképzelni sem merem, milyen következményei lehetnek még, de ismertek, én mindig csak pozitívan állok a jövő kapuja előtt.

Az biztos, hogy megfigyelhetővé vált az, hogy bizonyos értékek, amiket nem lehet pénzben mérni, végre sok olyan embernek is számítani kezdtek, akiket eddig nem mozgatott meg.

Ilyenek voltak a természet szeretete, hirtelen elkezdtek az emberek kirándulni és amikor csak tehették a szabadban voltak. Azzal, hogy a személyes találkozások csak szűk családon belül történhettek és csak online tudtunk beszélgetni a család többi tagjával, barátokkal, mindenkiben átértékelődött az a gondolat, hogy mennyivel jobb szabadon szeretni, ölelni, puszilni családtagjainkat, barátainkat.

Mi sem találkozhattunk sem a Dédivel, sem a Papákkal, sőt a Mamákkal sem, hiszen ők voltak a legnagyobb veszélyben.

A vírusig egyre önzőbb, mindent magának akaró, mindent felhalmozó, környezetromboló fogyasztó világ voltunk. Aki nem becsülte már a világban a legszebb és megfizethetetlen dolgokat. Nem értékeltük a szabadságot azt, hogy bárkit szabadon magunkhoz ölelhetünk, nem láttuk milyen csodálatos is a természet és, hogy mennyi szépséget és kincset tartogat. Nem éreztük mennyire felemelő érzés valamit közösen, csapatban csinálni, elfelejtettük azt az eufóriát, amikor csak érezzük a friss levegő illatát és hanyatt dőlve huppanunk a zsenge fűbe, hallgatjuk a bogarak zümmögését és hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk.

Csak robotoltunk nap mint nap, kezdtek elveszni a személyes kapcsolataink, mindenkit a pénz kezdett motiválni és az emberiség kezdte elfelejteni, honnan is jött, mik azok az értékek, amiket ha ápol, csak nyerhet vele és igazán szép kiegyensúlyozott világot kap cserébe.

Jelenleg nem tudom mennyit tanultunk belőle, azt sem tudom milyen következményei lesznek a jövőnkre nézve, viszont egy dologra megkérlek titeket. Ezekre az igazi értékekre vigyázzatok nagyon, tanuljatok a mi hibáinkból és mutassátok, meg milyenek is voltunk régen.

Vigyázzatok a környezetre, kiránduljatok, mozogjatok a szabadban, éljetek tudatosan, egészségesen, ápoljátok személyesen az emberikapcsolatokat, legyetek hálásak, szeressetek nagyon, öleljétek azt aki megérdemli Vigyázzatok a család fogalmára, legyetek hálásak a barátokért.

Egyszóval: váljatok nagybetűs Emberré!

Szeretlek titeket örökké!
Apa

2020.03.28.

A gyerekek is lereagálják a helyzetet a maguk módján. Hol vicces, hol torokszorongató sztorikért kattints a Galériára!