Több mint egy év után még mindig nincs száz százalékos táppénz
Azóta nagyot fordult a világ. És milyen gyorsan, ugye? Hiszen még csak 2022. januárja van.
Az egyértelműség kedvéért ismételjük át még egyszer az idővonalat. 2020. novemberében betegedtem meg. 2020. decemberében egy antitest-vizsgálat igazolta a fertőzést. Többen mégis azt mondták, pozitív pcr híján esélyem sincs a táppénzre, s ismerve a magyar bürokratikus gépezet reakcióidejét, tempóját és hatékonyságát, ebben nem volt okom kételkedni. A munkahelyi titkárság ellenben és szerencsére segítőkész volt, így 2020. kora tavaszán a kollégáim pozitív pcr-jével együtt az én antitest-papíromat is elküldte az illetékes szerveknek. Az esélytelenek nyugalmával adtam nekik oda, egy hónap múlva már nem is emlékeztem az egészre (tudják, a bürokrácia). Meglepetésre 2021. decemberében (sic!), tehát úgy kilenc hónap múlva kaptam egy e-mailt a Munkaügyi Főosztálytól, miszerint: „Értesítés bejelentett és kivizsgált foglalkozási betegség elfogadásáról”, és „Foglalkozással kapcsolatos biológiai kóroki tényezők által okozott egyéb betegségek” diagnózissal, XY kódszámon elfogadást nyert.”
Ismétlem: 2020. novemberében voltam beteg.
Nem is tudtam, örüljek-e ennek a váratlan fordulatnak, mindenesetre vártam egy-két hetet, hátha jön valami 100 százalékos táppénznek megfelelő összeg anélkül, hogy megint mozgatnom kéne a kisujjamat. A titkárságon álmélkodtak, ott is covidos volt az egyik kollegina, ráadásul még bőven énelőttem, és már hónapok óta megkapta a járandóságát. Úgy tűnik, az a fránya, értékcsökkent antitest-teszt feladta a leckét a hivatalnak. Sebaj, legyünk optimisták. Ugyan van infláció meg hasonló kellemetlenségek, de a pénz egy év múltán is csak pénz marad.
Ami továbbra sem érkezett meg.
December végén írtam egy válaszlevelet a Munkaügyi Főosztálynak, és érdeklődtem, mégis mire számítsak. Egy kellemes orgánumú úriember már másnap felhívott, és közölte, nekik ennyi volt a dolguk velem, értesítettek a jó hírről, miszerint elhitték, hogy valóban kovidos voltam, a pénz sorsához több közük nincsen. Kicsit kuncogott, amikor elárultam betegségem pontos dátumát, aztán összekapta magát és férfiasan bíztatott: ne veszítsem el a reményt, a pénz előbb-utóbb meg fog érkezni.
Ünnepeltük a karácsonyt, eltelt a szilveszter, nem jött hó, és nem jött a lóvé sem. Isten az atyám, leginkább azért voltam dühös, amiért visszaraktak a hintába, amiből egyszer már sikerült kiszállni. Aztán találtam a postaládámban egy hivatalos iratról szóló értesítést az Államkincstártól. Rémképeket látva rohantam a postára, de csak egy újabb levél fogadott arról, hogy hurrá, elismerték a 2020-as „ügyemet” üzemi balesetnek. 2022. januárjában. Felhívtam a papíron található telefonszámot. Felvették, elmondták, hogy minden olajozottan működik, a pénz máris a Tankerület kasszájában csilingel. Vittem a hírt a titkárságra, ők felhívták a Tankerületet, és megtudták, hogy az illetékes kartárs valóban, már „látja azt a pénzt”, hipp és hopp, nemsoká elutalják.
Ez egy hete volt, és még mindig néma csend. Kíváncsi volnék rá, hogy a kartárs, amikor már „látta azt a pénzt”, miért nem követte az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” elvét, és utalta abban a minutumban? Talán elterelte a figyelmét egy piros pettyes lepke, mint Tótét Örkénynél? És még sok másra is kíváncsi lennék, de – ha már a közmondásoknál kötöttem ki – nem szeretnék hamar megöregedni.
Pár napja megcsörrent a mobilom. A háziorvosom hívott. Mondanom se kell, nem szokott telefonálgatni, már attól féltem, talán valahonnan megtudta, hogy halálos beteg vagyok, pedig nem is voltam kivizsgáláson. Ezzel kezdte: „Ez mi a szar?” Elég értetlenül hallgathattam, mert elárulta, hogy ő is kapott egy levelet az Államkincstártól. Orvosomnak elég sajátságos a stílusa, perceken át őrjöngött, hogy mi a francnak kell neki ezzel több mint egy év után foglalkoznia, pláne minek kell a negatív tesztemet küldözgetni, ha már a Tankernél várakozik a pénz. Majd váratlanul lehiggadt, és minden jót kívánt. Úgy döntöttem, nem sértődöm meg. Itt tényleg mindenkit nyakig mártanak a szarosbödönbe.
Az összes felgyülemlett frusztráció okozta agressziómat inkább ebbe az írásba öltem. Jót is tett. Ha pedig egyszer mégis megjön a pénz, frissíteni fogom a cikket. Vajon milyen hónapot írunk majd akkor? Vagy inkább az a kérdés, hogy melyik évet?