Amióta az ember lemászott a fáról, számos helyen megfordult már. A kis közösségek megépítették első kunyhóikat, ezek később falvakká, majd városokká nőtték ki magukat. Ma nagyvárosban élni rendkívül kényelmes: ahogy Carrie Bradshaw találóan megfogalmazta, bármit, bármikor megkaphatunk – házhoz szállított ételt hajnalban, szórakozást, kikapcsolódást a hét bármely napján és órájában, álmaink munkáját, divatos ruhákat. Egyszóval tényleg bármit, amire vágyhatunk. Ugyanakkor sokan vélik úgy, hogy igen magas árat fizetünk ezért a komfortért: hiába élünk milliós nagyvárosokban, elszigetelődünk egymástól, általában nem élünk már közösségben a szomszédainkkal, illetve az egészségünk is megsínyli a metropoliszi életformát – nem véletlen, hogy a fényszennyezett városokban rosszabbul alszanak az emberek.

A környezetpszichológia a 60-as évek óta vizsgálja az ember és közege kapcsolatát, általában az életminőség és a jólét szempontjából.

Amikor a természet egészségre gyakorolt jótékony hatását nézzük, talán fel sem merül bennünk, hogy nemcsak az eleve egészséges testről lehet szó, pedig egy műtét utáni felépülésben komoly segítséget jelenthet, ha a páciens ablaka növényzetre, például a kórházi parkra néz. Akik ilyen szobában lábadoznak, sokszor hamarabb felépülnek, csekélyebb esetükben a komplikációk valószínűsége, valamint kevesebb fájdalomcsillapítót szednek, mint azok a társaik, akiknek csupán egy téglafalra van kilátása.

Azt tehát már tudjuk – kutatásokból, cikkekből és saját tapasztalatból –, hogy a zöldkörnyezettől való megfosztottság fizikailag árt nekünk. De mi a helyzet a pszichés hatásokkal? Mit nyerhetünk azzal, ha néha rászánunk egy-egy hétvégét, és családostól (vagy akár egyedül) elvonulunk egy könnyű túrára?

Nyugtató, de nem pirula, mi az?

Számos kutatás bizonyította már azt, amit ösztönösen mi is tudunk, vagyis, hogy a természet nyugtatóan hat ránk. Az idegrendszerünk számára igazi wellness-élményt jelent egy kirándulás, rengeteget javul az összpontosító képességünk, éberebbek vagyunk, és összességében nehezebben merülünk ki mentálisan.

A koncentrációt és figyelmet javító hatás megfigyelhető többek között olyan kollégiumban lakó diákoknál is, akiknek az ablaka a kertre néz. Hasonlóan, ha az irodánkból egy szép kertre vagy fás területre látunk, javulhat a munkánkkal való elégedettségünk. Ezt érdemes figyelembe venni, ha esetleg új munkahelyet keresünk!

Mindössze két, természetben eltöltött hét után észrevehetünk magunkon nagyszerű változásokat, amik javítják az életminőségünket. Ilyen lehet a fokozott törődés más emberekkel, az önállóság élménye, valamint a hitelesebb önértékelés is.

A városon kívül eltöltött huzamosabb idő kihívás, pláne, ha esetleg sátorban alszunk, és nehezített körülmények között kell főznünk, tájékozódnunk, aludnunk. Ezek az egyébként mindennapos tevékenységek ilyenkor lényegesen több odafigyelést és kreativitást igényelnek, ami által megélhetjük, hogy képesek vagyunk új problémákat megoldani, ellátni magunkat szokatlan körülmények között is, egyszóval azt, hogy kompetensek vagyunk. A kutatások szerint sokan számolnak be egy érdekes és felemelő nézőpont-változásról is.

Aki számottevő időt tölt el a természet lágy ölén, elkezd jelen lenni a pillanatban, észrevesz olyan részleteket, amiket azelőtt soha nem tudott, és értékelni is képes őket.

Az idő lelassul, ráérünk közelebbről megnézni mindent; csönd van, alkalom nyílik meghallani a különbséget két madár éneke között. Azt hiszem, ilyen típusú átalakulásra mindannyian vágyunk néhanapján.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk megszokott és kényelmes városi életünket, és ki kell költöznünk a legközelebbi erdőbe, hogy megtaláljuk a lelki egyensúlyunkat.

Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy talán tölthetnénk több időt a város falain kívül.

Amikor nagyritkán ez megtörténik, általában csodás élményekkel gazdagodunk, teleszívjuk a tüdőnket a kristálytiszta levegővel, élvezzük a hűsítő árnyékot, csodálattal nézzük az erdő vagy a vízpart sokszínűségét, mozgalmas életét. Miért csak évente egyszer vagy kétszer éljük át ezt a típusú felszabadulást?

A természet egyébként hamar visszafoglalja az ember által elhagyott helyeket, ahogy azt galériánk is bemutatja: