Temetésen tudta meg a barátnőm 10 év után, hogy a barátja nős

Borítókép: Temetésen tudta meg a barátnőm 10 év után, hogy a barátja nős Forrás: Getty Images
Lídia tíz éven át játszott gyanútlanul egy mellékutcában. Mindenki tudott róla, és elfogadta, hogy neki így jó. Jött azonban egy leleplezés, ami brutálisan fájdalmas volt.

Lídia a legjobb barátnőm. Amikor zokogva telefonált, nem volt kérdés, hogy felülök az első vonatra, és rohanok hozzá. Tudtam, hogy nemrég meghalt a férfi, akivel tíz éve találkozgatott rendszeresen, de mivel fegyelmezetten tűrte a csapást – egyébként is higgadt természet volt –, rögtön éreztem, valami többről lehet szó.

Órákon át kószáltunk a Népligetben. Lídia addigra nagyjából megnyugodott, de a szemei vérvörösre voltak sírva. Rettenetesen sajnáltam. Ma délután tudta meg, hogy az utóbbi évek hazugságban teltek, és amit ő rendkívülinek, különlegesnek hitt, egészen közönséges és banális valóságot takar.

Tíz évvel ezelőtt ismerte meg Tamást. Azonnal egymásba habarodtak, és mivel mindketten öntörvényű, talán túlzottan is független személyiségek voltak, teljesen egyetértettek abban, hogy kihagyják az összebútorozást. Lídia fiatalkorában kipróbálta a házasságot, és egyáltalán nem állt szándékában újra belevágni, Tamás pedig – Lídia legalábbis így hitte – soha nem akart sem feleséget, sem gyerekeket. Passzoltak tehát, mint a borsó meg a héja.

Mindketten keményen dolgoztak, így hétköznap csak cseteltek, és leginkább hétvégén találkoztak: együtt töltötték a szombatot vagy a vasárnapot. Gyönyörű napok voltak ezek, Lídia életének legkülönlegesebb pillanatai. Tamás csodálatosan főzött, eljártak színházba, moziba, kirándulni, néha elutaztak Rómába vagy Párizsba. Az ágyban is megértették egymást. Lídiának soha nem fordult meg a fejében, hogy szorosabbra próbálja fűzni a kapcsolatot. Minden tökéletes volt így, nem akarta elrontani.

Talán tudattalanul mégiscsak ráérzett arra, hogy ha megtudná az igazat, az mindent tönkretenne? Talán ezért nem kíváncsiskodott soha? Nem kérdezte a férfit más nőkről, nem nézett bele a telefonjába, nem csekkolta le az ismerőseit a Facebookon. Mondom: Lídia higgadt, fegyelmezett, független nő volt, aki mélységesen tisztelte mások magánéletét, és soha nem gondolta, hogy Tamás az ő tulajdona lenne.

Persze ha tudta volna, hogy Tamás valaki másnak a „tulajdona”… de erről sem a férfi, sem senki más nem világosította fel. Pedig Tamás tíz év alatt több ismerősének is bemutatta: az egyikükkel Lídia majdhogynem baráti viszonyba került. És mégsem árulta el Tamást senki, hűségesen falaztak neki.

Aztán váratlanul infarktust kapott, azonnal belehalt. Lídia a Facebookról értesült a halálhírről. Tárcsázta a közös barátjuk számát, de az nem vette fel a telefont tizedszerre, negyvenedszerre sem. Messengeren ért el végül egy közös ismerőst. Az illető két nappal később reagált csak, valószínűleg megsajnálta a sok kétségbeesett üzenet miatt. Megírta a temetés időpontját, de azt is, hogy ő Lídia helyében nem menne el. A miértre már nem válaszolt.

Lídia egyedül ment el annak a férfinak a temetésére, aki tíz évig az élete része volt. Felkészült mindenre. Sokan eljöttek, hömpölygött a tömeg, látszott, hogy Tamást sokan szerették. A barátok, akiket Tamás bemutatott neki, elfordultak, amikor meglátták. Nem ment közel a koporsóhoz, inkább meghúzta magát hátul, a távoli ismerősök gyűrűjében.

Elől állt az özvegy: ötven körüli magas, csinos asszony. Két húsz év körüli fiú fogta közre, a kezét szorongatták. Mikor a pap ahhoz a részhez ért a beszédében, hogy mennyire gyászolja majd a halottat a felesége, aki harminc éven át hű társa és támasza volt, valamint két gyönyörű fiuk, a nő alig győzte törölgetni patakzó könnyeit. A fiúk megtörten bámultak a gödörbe, ahova nemsokára leeresztik az édesapjukat. Lídia bénultsága csak akkor oldódott fel, amikor a koporsó már leérkezett a mélybe, és a gyászoló tömeg dobálni kezdte a virágokat.

Akkor megfordult, kiment a temetőből, és azonnal felhívott engem.

Sokat beszélgettünk róla, de nem tudtuk megfejteni, hogyan tudta Tamás ezt a játékot tíz éven át lebukás nélkül űzni. Lídiával könnyű dolga volt, na de a felesége?

Hogy nem tűnt fel neki, hogy a férfi rendszeresen csetel valakivel, és minden hétvégén eltűnik legalább egy napra?

Mit hazudott neki Tamás? Vagy lehetséges, hogy tudott mindenről, és elfogadta? Talán volt közöttük valamiféle egyezség, talán nyitott házasságban éltek.

De nekem el kellett volna mondania, mondta Lídia feldúltan. Legalább dönthettem volna. Hogy így is vállalom-e. Szinte minden hónapban végighallgattam, mennyire nem bírja a kötöttségeket, és hogy milyen fontos neki a szabadság. Erre kiderül, hogy családapa volt. Ez a hazugság az, amit képtelen vagyok megemészteni.

Este tíz volt, amikor elváltunk. Lídia végül letörölte a könnyeit, és kijelentette, azért így is megérte. Volt tíz szép évük. Jobban járt volna, ha soha nem tudja meg az igazat, de komolyan szerette Tamást. És ezen nem változtat a feleség és a két gyerek, a hazugság, és semmi más a világon.

Nézd meg, miket hazudnak a hírességek!