Ambivalens jelenségnek tűnik, hogy miközben korunkra jellemző a pozitivitáskultusz, és naponta ezernyi poszt születik TikTokon és Instagramon #dailypositive és #napipozitív hashtagekkel, többen depresszióval, lehangoltsággal, mint korábban valaha. A magyar fiatalok mentális állapota is egyre aggasztóbb képet mutat. A Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA) legutóbbi, 2023-ban készült felmérésében a résztvevők 36%-a válaszolta, hogy gyakran vagy mindig magányosnak érzi magát, több mint 40%-a küzdött valamilyen krízissel, és az anyagi helyzetük miatt is 37%-uk aggódott. A kutatás 15 000 felsőoktatási hallgató, 43 egyetem bevonásával zajlott, és a válaszadók 44,6%-a közepes vagy középsúlyos, 16,3%-a súlyos depressziós tüneteket mutatott. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy lássuk, mennyire égető szükség lenne a segítségre ezen a téren. Ilyen segítség lehet a Szomorúságom könyve – Napló az elengedéshez, Elias Baar úttörő kötete.

Nem egy tipikus önsegítő könyv – a legjobb értelemben

Bár már messze magam mögött hagytam az egyetemi éveimet, felnőttként is úgy érzem, hogy sokaknak hasznos lehet kézbe venni – még azoknak is, akiknek a hagyományos önsegítő könyvektől borsódzik a háta. A Szomorúságom könyve ugyanis elsősorban nem az olvasásról szól, hanem a különböző gyakorlatokról, feladatok megoldásáról. Ezek segítenek megérteni a szomorúság okait, kifejezni az érzéseket, és megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel egészségesebben tudjuk kezelni negatív érzelmeinket. A második fejezetben található szeretetüzenetek ugyan kissé sablonosak, elcsépeltek, ám mantraként mégis működnek. Ami pedig szerintem igazán zseniális a Szomorúságom könyvében: a gyakorlatok végén ki kell tépni, összegyűrni és eldobni az adott oldalt, ami katartikus élmény tud adni.

De mit gondol róla egy szakember? „A könyv erőssége, hogy bevezeti az embert az íráson keresztül az önreflexió világába. Ha valaki érdemesnek találja a belső világát arra, hogy foglalkozzon vele, jó eséllyel hamar talál valami érdekeset vagy hasznosat. Az irányított naplóírás kellő struktúrát nyújt, számos lehetséges feladatot biztosítva, miközben megadja annak a szabadságát, hogy választhassunk, nekünk mi tetszik, és hogyan szeretnénk tovább haladni – mondja Oláh Sándor pszichológus, integrál tanácsadó, fókusztréner. – Ami a nehéz érzések feldolgozását illeti, különösen tetszett a kitépés gyakorlata. Amit le szeretnénk tenni, tegyük le; tépjük ki, dobjuk ki, ne őrizgessük. A könyv második felében pedig erőforrásokat gyűjthetünk: itt arra instruál minket a könyv, hogy ezeket tartsuk meg. És valóban, könnyű szem elől téveszteni az erőforrásainkat, és ha egy helyen összegyűjtjük őket, nagyobb eséllyel találjuk meg ezt az emlékeztetőt.”

Nem a megoldás, csak egy eszköz

Nem csoda, ha a fiatal generáció körében hatalmas népszerűségre tett szert a Szomorúságom könyve (angolul és németül már korábban megjelent), a közösségi oldalak posztjai alapján már több mint 1 millió embernek segített. A pszichológus ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „a könyv és általában a naplóírás limitációja, hogy nincs jelen egy másik ember, aki tükörként szolgálhatna. Alapvetően interakciós lények vagyunk, ezért egy másik ember jelenléte jelentősen kihat a folyamatunkra, ami lehet támogató, előremozdító vagy épp megakasztó, gátló.” Érdemes tehát a könyvre nem komplett megoldásként, hanem egy megközelítési módként tekinteni, mely mellett még más eszközökre is érdemes támaszkodnunk. „A mozgás, baráti beszélgetések, meditáció, egy terápiás folyamat, de akár a sorozatnézés is lehet ilyen. A hangsúly azon van, hogy vértezzük fel magunkat több eszközzel, amelyek kiegészítik egymást, és a problémáinkkal való foglalkozáson túl szánjunk időt a kikapcsolódásra is” – tanácsolja Oláh Sándor.

Az alábbi galériában további pszichológia témájú könyveket ajánlunk, amelyek a mentális egészségre fókuszálnak: