Borítókép: Szokolai Katus: A kedvesség pszichológiája Forrás: Getty Images

Szokolai Katus: A kedvesség pszichológiája

Lucius Annaeus Seneca: „Bárhol is van egy ember, ott van lehetőség a kedvességre.”

Számos jelző juthat eszünkbe, ha arra gondolunk, hogy milyen egy kedves ember. Egy kedves ember mosolyog, barátságos, udvarias, örömöt szerez másoknak, őszinte és figyelmes. Személyisége rokonszenves, megnyerő és elfogadó, képes kifejezni a mások iránti együttérzését és jóindulatát, önzetlenül segít a rászorulókon. A mindennapi életben számos olyan szituációval találkozunk, amelyben olyan döntést kell meghoznunk, amely mások helyzetét, testi, lelki jóllétét alapjaiban meghatározhatja.

A másik ember jóllétére irányuló cselekvés gyakoribb jelenségnek tűnik, mint azt elsőre gondolnánk: például meghallgatjuk a szomszédunkat, előre engedünk valakit a boltban, vagy átsegítünk egy idős embert a zebrán.

A kedvesség egy olyan erény, amely az embert képessé teszi arra, hogy szerethető, szeretetre méltó legyen. A kedvesség lényege az őszinteség, vagyis a kedvességnek szívből kell jönnie. A szó azt fejezi ki, hogy az embernek van „kedve” a másik emberre őszintén figyelni, azaz nem közömbös irányába. Az őszinte kedvesség része a mosoly, a figyelem, az udvariasság, az előzékenység, a másik meghallgatásának képessége, segítőkészség, türelem, megbocsátani tudás.

Philip Zimbardo és Rosemary Sword szerint a kedvesség egy öngerjesztő folyamat. Vagyis, ha az emberek kedvesek, akkor mások is azok lesznek. A kedvesség boldoggá teszi az embereket. Sonja Lyubomirsky egy kutatása során arra kért egyetemi hallgatókat, hogy hat héten keresztül, hetente végezzenek kedves cselekedeteket. A vizsgálat eredményei szerint a kutatás végére a hallgatók szubjektív boldogságszintje 41 százalékkal nőtt, tehát a kedves cselekedetek pozitív hatással voltak a boldogságra. Nem a cselekedet nagysága számít: a lényeg a kedvesség gyakorlása, amely pozitív következményekkel jár az egyén mentális egészségére nézve. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kedvességet nem érdemes megjátszani. Scott és Barnes két hétig zajló kutatásuk során buszvezetőket vizsgáltak a munkájuk közben, akiknek munkaköri kötelességük volt a mosolygás. Az eredmények szerint azok a buszsofőrök, akik kényszeredetten mosolyogtak az utasokra, a nap végén érzelmi kimerültségről és rossz kedélyállapotról számoltak be. A szerzők úgy vélik:

Aki nem szívből mosolyog, az elnyomja az érzéseit, ami fokozza a stressz terhelést, az egyre fokozódó stressz pedig érzelmi kimerüléshez, demotiváltsághoz és gyakoribb megbetegedésekhez vezethet.

Jó hír azonban, hogy a kedvesség tanulható, hiszen egész életünkben érnek olyan benyomások, társas környezeti hatások, amelynek során a viselkedésünk megváltozik, amelyek által formálódik a személyiségünk, az értékrendünk. A szocializáció során az elsődleges közvetítő a család, majd a tágabb környezet, az iskola, a baráti társaságok, a munkahely. A tanulási folyamat mindig felgyorsul, ha új környezetbe kerülünk, mert folyamatosan újabb és újabb helyzetekhez kell alkalmazkodni, újabb elvárásoknak kell megfelelni. Az értékek elsajátítása a szocializáció során történik és tükrözi az egyén környezetének viszonyulásait az olyan emberi értékekhez, mint amilyen például a kedvesség, az együttérzés, vagy a másokon való segítés. A kedvesség egy olyan erősség, amit kellő idő és energiaráfordítással bárki elsajátíthat. Elszántsággal, megfelelő oktatással és elköteleződéssel a kedvesség jól fejleszthető és erősíthető. A kedvesség azonban nem csak tanulható, de sokszor választás kérdése. Ezt hirdeti a kedvesség világnapja, amelyet 1998 óta világszerte november 13-án ünnepelnek a japán Apró Kedvesség Mozgalom kezdeményezése alapján. A szervezet célja, hogy felhívja a figyelmet a kedves viselkedés fontosságára, egyúttal pedig ösztönözze az embereket a kedves cselekedetek végrehajtására, egy kedvesebb világot teremtve ezáltal.

Úgy tűnik továbbá, hogy az embert sokkal inkább az érzelmei, mintsem racionális megfontolások késztetik arra, hogy önzetlenül viselkedjen mások iránt. Eszerint azért vagyunk kedvesek és segítőkészek másokkal, mert kedveljük őket, nem pedig azért, mert valamilyen nyereségre számítunk, vagy mert azt reméljük, hogy szívességünket egyszer viszonozni fogják. A másik helyzetébe való beleélés olyan érzelmi reakciókat vált ki az emberben, amely minden esetben a másikra irányul és a másik jóllétének elősegítésére koncentrál. Tulajdonképpen az érzelmi közelség az, ami kiváltja a másik irányában érzett empátiát és a segítő megnyilvánulást.

A kedvesség azt is jelenti, hogy adott pillanatban közösséget vállalok a másikkal, azzal, akinek segítségre van szüksége. Aki kedves, az figyelmes és észreveszi, ha a másik segítségre szorul vagy az adott helyzet diszkomfortérzést keltő a számára.

A kedves cselekedetek hátterében számos tényező állhat. Az önzetlen viselkedést befolyásolhatja az egyén együttműködési készsége, a szociális elvárások és a csoportban uralkodó normák. Nagyobb valószínűséggel segítenek azok, akiknek fontos a közösségi normák és társadalmi elvárásoknak való megfelelés. Azok az emberek, akik arra törekednek, hogy kedves cselekedeteik révén elismerésre, megbecsülésre tegyenek szert közösségük körében, nagyobb hajlandóságot mutatnak mások megsegítésére. A legtöbb ember számára fontos, hogy hasznosak érezze magát, ez pedig sokszor a másikról való gondoskodásban teljesedik ki. Mentális egészségünk másoktól is függ, ezért fontos, hogy mások jóllétével is törődjünk. A kedvesség pedig egy olyan eszköz, amellyel a legegyszerűbb módon fejezhetjük ki a másik iránt érzett szeretetünket, szimpátiánkat. A jó hír, hogy mindannyian lehetünk kedvesek, hiszen az, hogy adott helyzetben kedvesek vagyunk-e a másikhoz az sokszor személyes döntés kérdése. A témában végzett kutatások eredményei pedig alátámasztják, hogy a szerető kedvesség gyakorlása számos fizikai és mentális előnnyel jár: enyhíti a depressziót, erősíti a pozitív hangulatot, növeli az élettel való elégedettséget, megerősíti a családtagokkal, barátokkal való kapcsolatokat. A másokkal szemben alkalmazott kedves hozzáállás nem igényel túlzott idő- és energiaráfordítást, ugyanis az emberi bánásmód már a legapróbb tetteinkben is megmutatkozhat. Egy egészen apró kedves cselekedet meghatározhatja valakinek az egész napos lelki jóllétét, érdemes tehát gyakorolni a kedvességet.

Nézzük, melyek lehetnek a kedvesség eszközei:

Mosoly

Mindenkinek jól esik, ha rámosolyognak. Az őszinte mosoly a bizalom kapuja: szeretetet és elfogadást jelez. Megnyugtató gesztus, ami érzékelhető változást hoz létre bennünk. A mosoly érzelmeket ébreszt, pozitívan befolyásolja az ember hangulatát. Sok esetben a mosoly a barátságosság jele. Az őszinte mosolynak mindig van egy kísérőjele: a szemek ragyogása. Az emberek a mosolygó archoz gyakrabban társítanak barátságos és együttműködő tulajdonságokat, mint a semleges arcokhoz. Nem mindegy azonban, hogy hogyan mosolygunk. Azokat az embereket, akiknek a szemük is mosolyog, sokkal őszintébbnek, barátságosabbnak és közvetlenebbnek tartják az emberek. Ráadásul a legtöbb ember azonnal észreveszi, ha a mosolyunk nem őszinte. A belső feszültség, az ingerültség és a rosszkedvűség nem kedvez az őszinte mosoly létrejöttében. Az érzelmi kiegyensúlyozottság és elégedettség viszont elősegíti a másik ember felé irányuló szeretet és jóindulat őszinte mosollyal történő kifejezését.

Együttérző érintés

Az önzetlen magatartást egyedül az együttérzés segítségével élheti meg az ember. Az együttérzés során szeretetet és aggodalmat érzünk a másik szenvedése láttán, ami motivál minket arra, hogy segítsünk. Az, hogy másokkal szemben mennyire vagyunk együttérzőek, függ az egymás közötti kapcsolat mélységétől. Az együttérzés megnyilvánulásakor szükséges a másik felé való odafordulás, ráhangolódás, a másikra való figyelem. Az együttérzés két ember közötti közvetlen kommunikációs kapcsolat. Együttérzésünket kifejezhetjük például érintés útján is, amely a szeretet kifejezésének egyik módja. Az érintés csökkenti a stresszhormonokat és serkenti az oxitocin felszabadulását, ami a kötődés és a bizalom érzetét erősíti. Érzelmileg jobban tudunk kapcsolódni ahhoz, akit megérintünk. Kizárólag az érintéssel számos érzést küldhetünk és fogadhatunk. Egy vizsgálatban arra kérték a kutatásban részt vevő önkénteseket, hogy bekötött szemmel próbáljanak meg kizárólag érintés útján érzelmeket közvetíteni egy szintén bekötött szemű idegen számára. A résztvevőknek a nyolc vizsgált érzelmet (harag, félelem, undor, szeretet, hála, együttérzés, boldogság és szomorúság) 78%os pontossággal sikerült a másiknak átadniuk. Az érintés típusa is szerepet játszik abban, hogy az adott érintés az emberben pozitív vagy negatív érzéseket vált ki, továbbá az érintés során a kontextus is nagyon sokat számít, ezért nem mindegy, hogy kit, hol és mikor, hogyan és milyen hosszan érintünk meg. Például a kar megérintése lehet az együttérzés és a támogatás jele, azonban, ha az érintés hosszú, amit intenzív szemkontaktus is kísér, akkor az agresszió jele is lehet. Általánosan elfogadott a váll és a kéz vagy az azok közötti érintés, valamint a hát megérintése. Az érintés az egyik legőszintébb kommunikációs forma. Oldja a szorongást, részvétet és megértést is kifejezhetünk vele. Az érintés hatására csökkenhet a félelem, a frusztráció és a tehetetlenség érzése. Segíthet a nehézségek elfogadásában, az önbecsülés megtartásában vagy a méltóság megőrzésében. Egy érintés megindítja az érzelmeket, segít kimondani a gondolatokat, oldja az elszigeteltséget és a magányt, vigasztal és megnyugtat.

Figyelmesség

A figyelmesség olyan erény, amely arra tesz készségessé, hogy döntéseinknél és cselekedeteinknél tekintettel legyünk a környezetünkben lévőkre. Figyelmes az, aki észreveszi a másikat, előzékeny és udvarias. A figyelmesség a másik iránt érzett tisztelet és szeretet megnyilvánulása, a másik terheinek, gondjainak csökkentése, feszültségeinek oldása. A figyelmesség legtöbbször egy belső késztetés arra, hogy a másik jobban érezze magát. Aki figyelmes, az a viselkedésével azt sugallja, hogy fontos a másik, figyel rá, jelen van. A másik felé való odafordulás, törődés olyan típusú elfogadást jelent, amely megerősíti a másikat önmaga értékességében.

Felhasznált irodalom:

BH. Szokolai Katus (2020): A kedvesség pszichológiája – Mit tehetnek az egészségügyi dolgozók a kórházakban kezelt betegek mentális egészségéért? Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 21 (3), 239–263.

http://real.mtak.hu/132873/1/article-p239.pdf

Hoztunk neked 10 inspiráló idézetet arról, miért is fontos, hogy minden nap mosolyogj!