Ez már megcsalás? "Szívecskét tett és flörtölős kommentet írt a férjem egy nő posztja alá"
„Lélegzetelállítóan nézel ki!”- állt a fotó alatt, sok-sok szívecskével. A baj éppen csak azzal volt, hogy nem én szerepeltem rajta, hanem a párom egyik kolléganője.
Veled is megtörtént már, hogy egy lájk vagy egy dicsérő mondat szíven szúrt? Tekintve, hogy azt a párod nem a te közösségi oldaladon helyezte el, hanem egy rivális hölgyén?
Velem megesett és bevallom, nagyon rosszul érintett. Bár a barátnőm azt mondta, túl nagy feneket kerítek a dolognak, de valamiért mégis kicsírázott bennem a gyanakvás. Vajon ha betekintést nyernék a párom digitális privát szférájába, akkor mit tudnék meg róla? Találnék-e olyat, ami fájna?
Minden párkapcsolatban máshol húzódik a határ abban a tekintetben, hogy mit érzünk megcsalásnak, de a digitális eszközöknek és a közösségi médiának „köszönhetően” új fogalommal gazdagodtunk: az online hűtlenséggel. A szakértők figyelmeztetnek: ez, ha nem is jelent konkrét fizikai megcsalást, mégis párkapcsolati problémát jelezhet, vagy lehet akár a tényleges félrelépés előszobája.
Például gyakran nézegeti egy személy profiloldalát, folyamatos üzenetváltásba bonyolódik az illetővel és vele – nem a házastársával, párjával- osztja meg a gondolatait, élete jó vagy rossz történéseit, intim dolgait. Ilyenkor – úgy, mint okostelefon-használat közben – az agyban ugyanazok az örömközpontok aktiválódnak, mint például alkoholfogyasztás vagy játék során: kissé megemelkedik a dopaminszint, és izgalomba jövünk.
Talán akkor és azért érinthet rosszul egy-egy ilyen elkapott üzenet, mert nem nekünk szól és kívülállónak érezzük magunkat a saját kapcsolatunkban. Mert az, amit a párunk mással megoszt, az nekünk járna. Azt az időt, figyelmet, amit az üzenetek megírásával tölt, tőlünk, a kapcsolatunktól veszi el. Ha ugyanis rendben vagyunk, megkapjuk a figyelmet, a törődést és a szerelmet, eszünkbe sem jut féltékenykedni egy „online szeretőre” (hacsak nem ilyen alapból a természetünk). Ám ha valamiből hiány keletkezik, ösztönösen érezzük, hogy valami nem stimmel és gyanakodó üzemmódra váltunk.
Ráadásul van az éremnek egy másik oldala is:
Mert pár percre, egy jó kis filtert feldobva könnyű szupernőnek lenni! De mindjárt más mindezt a nap 24 órájában prezentálni.
Van, aki belemegy a játszmába és ő maga is elkezd flörtölni másokkal a neten. Tőlem azonban távol áll ez a fajta játszma. Mondják is a barátaim, miért vagyok ennyire merev, egy kis flört nem árt senkinek. De én tudom, ha átlépek egy határt, onnan nincs visszaút. És azzal is tisztában vagyok, hogy ha mindketten- én és a párom is- elkezdjük ezt játszani, arra végképp rámegy a kapcsolatunk.
„Szerintem egy kis flörtöléssel, egy-egy lájkkal, pár mondatos csettel alapvetően nincsen semmi gond, hiszen ki ne örülne időnként a pozitív visszajelzéseknek? A probléma akkor kezdődik, ha rendszeressé válik egy személlyel az interakció, és az ártatlan kis kacérkodás átfordul valami komolyabba."
A virtuális térben a csábítás sokkal egyszerűbb, hiszen online érintkezni nem túl komplikált, ráadásul utólag még a bizonyítékok egy része is törölhető (például az üzenetek), nem kell a nő szemébe nézni, nem kell virágot venni, elég csak megbökni, és titokban levelezni, amíg a feleség alszik vagy a gyerekkel foglalkozik. Ugyanakkor nagyon ijesztő belegondolni, és talán nem is szabad, hogy még azt az embert sem ismerjük, akivel megosztjuk az életünket.
A szakemberek egyöntetűen azt javasolják, hogy ne kezdjünk el rögtön összeesküvés-elméleteket gyártani, és ne gondoljunk a legrosszabbra, ha párunk szívet tesz egy nőismerőse posztja alá, inkább nyíltan kérdezzük meg, amire kíváncsiak vagyunk. Az a legfontosabb, hogy a felek őszintén megbeszéljék egymással az aggályaikat és tisztázzák, kinek, mi fér bele és hol húzódik a határ.