Segítség, ruhafüggő vagyok!
„Nincs olyan hét, hogy ne vennék magamnak valamit, egy felsőt, egy nyakláncot vagy bármit, ami megtetszik. Nem drága dolgokról van szó, de a barátnőm szerint ez már függőség.”- panaszolja a 22 éves Noémi, aki nincs egyedül a problémájával.
A ruhafüggők tábora hétről hétre gyarapodik, amelynek indítékait a szakemberek szerint nem elég a lelki okokban keresni, sokkal inkább társadalmi szintű problémaként definiálható.
Ha valaki felismeri, hogy problémája van és átlépte a „normális” szintet, az már jó, mert ez az első és legfontosabb lépés a gyógyuláshoz vezető úton. Segít, ha végiggondoljuk, valójában mi hiányzik az életünkből, vannak-e barátaink, szeretet-kapcsolataink, céljaink és milyen egyéb örömforrás van az életünkben. Esetleg van valaki, akinek a figyelmét szeretnénk magunkra vonni?
Sokszor a pénzhez való viszonyulás is meghatározó lehet, ahogy Kamillánál, aki tanulóként nem érzékelte, mennyi munkával jár egy havi kereset megszerzése, ezért könnyedén elköltött akár jelentősebb összegeket is. Ám amikor ő maga is dolgozni kezdett, ráébredt, mennyire tévúton járt:
"Amíg nem dolgoztam, nagyon sokat költöttem ruhákra, cipőkre, ékszerekre, de amióta tudom, mennyi munkával jár megkeresni azt a pénzt, amit 10 perc alatt elköltök, azóta inkább spórolok. Ha sikerül kicsit többet félretennem a tervezettnél, azzal jutalmazom magam, hogy azt elköltöm magamra. Most értettem meg, hogy pár éve mennyire függő voltam. Előfordult, hogy 2 héten belül 50 felsőt, csomó szoknyát és nadrágot vettem meg, amiket aztán nem is hordtam. Úgy érzem, az is a felnőtté válás része, hogy tudjak nemet mondani a pillanatnyi vágynak, hogy mindent, ami megtetszik, megvegyek. Most már vannak céljaim – saját lakásra és egy kis autóra gyűjtök – és ez erőt ad, amikor úgy érzem, elhatalmasodik rajtam a vásárlási láz."
A függőség definíciója szerint a jelenség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz fűződő hagyományos funkciókat. Sokszor azonban a motiváció nem egyértelmű, ez pedig megnehezíti a függőség leküzdését.
Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a mai társadalmak is fogyasztásra rendezkedtek be, így nem nehéz vásárlásfüggővé válni, főként azoknak, akiknek nem stabil az önértékelése, nincsenek igazi szeretet-kapcsolataik, így a megszerzett holmikkal próbálják a hiányt pótolni. Régen az emberek akkor vettek új ruhát, cipőt, ha a régi már használhatatlan volt, de napjainkban megszűnt a szükségalapú beszerzés, sőt, kimondott, kimondatlan elvárások utasítanak, hogy akkor is vásároljunk, ha nincs szükségünk rá. A függőség kialakulásában fontos, szerepe van a vásárlási kultúra jelentős átalakulásának és a fogyasztói társadalom működésének is. Ha például veszünk egy cipőt, akkor tudjuk, hogy a stílus megköveteli, hogy egy a lábbelivel harmonizáló táskába, övbe is érdemes befektetni pár ezer forintot a tökéletes megjelenés érdekében.
Van, akinek sikerül gátat szabni a féktelen költekezésnek, de ez nagyfokú tudatosságot és elszántságot követel:
„Tavaly év végén, egy költözés közepette döbbentem rá arra, hogy mennyi ruhám van – idézi fel Schreiter Lilla stylist ötletének megszületését, hogy egy évig nem vesz új holmit, ami az ő szakmájában, lássuk be, nem kis kihívás-.
Ekkor ütött szöget a gondolat a fejemben: én ezt meg tudnám csinálni.” – olvashatjuk Lilla egy női magazinnak adott interjújában. Lilla a kihívást 2020 első napján kezdte és azóta a @use_up_my_wardrobe Insta profilra mindennap feltölti az aznapi szettjét, amely szigorúan csak már meglévő darabokból állhat. A stylist azt is eldöntötte, hogy amint a kihívás letelik, szeretne nagy gardróbvásárokat tartani és elajándékozni dolgokat.
„Most azonban jóval több mindentől fogok megválni, és nem azért, hogy újra dugig tölthessem a szekrényeket. A célom, hogy csak azokat tartsam meg, amiket szeretek, és amik időtállóak. Nem mondom, hogy nem fogok néhány új ruhát venni, de sok minden átértékelődött bennem. A célom ezentúl a fenntarthatóság, a tudatosság és az öröm egészséges egyensúlyának a megtalálása.”
15-20 évvel ezelőtt még úgy gondolták a szakemberek, hogy a kóros méretű és jellegű vásárlás kényszeres zavar, de ma már úgy vélik, hogy a kényszeres vásárlás a viselkedési függőségek közé tartozik.
A vásárlás hátterében jellemzően olyan negatív érzések állhatnak, mint a szorongás, harag, önvád, unalom, de a mélyebb okok között gyerekkori lelki problémák húzódhatnak: elhanyagoltság, magány, és alacsony önértékelés. Felnőttkorban a vásárlás alkalmával a megszerzett tárgyak érzelmi támaszt nyújtanak a kényszeres vásárlónak.
A vásárlás után jelentkező örömérzet, a feszültség csökkenése egyfajta megerősítéssel bír, ez pedig hosszú távon rögzítheti a cselekvést. A kielégülés érzése azonban csak rövid ideig tart, amelyet kellemetlen érzés, bűntudat és szégyen követ a kontroll nélküli költekezés miatt. Ám ezt a diszkomfort érzést hamar felülírja a sóvárgás, amely ismét beindíthatja a folyamatot, így kialakul egy ördögi kör, amiből sokszor nagyon nehezen vagy csak szakember segítségével sikerül kitörni.
„Minden alkalommal, amikor vásárolni mentem és jóval több pénzt költöttem, mint amennyit megengedhettem volna magamnak, a kezdeti eufóriát, amelyet a sok új holmi okozott, hamar felváltotta a szégyenérzet, hogy megint nem voltam képes ellenállni. Egy idő után be kellett látnom, hogy komoly problémám van, hiszen szinte már csak a vásárlás körül forogtak a gondolataim és olyannyira elvesztettem a kontrollt a viselkedésem felett, hogy súlyos adósságot halmoztam fel, és a sok szép holmi ellenére állandóan elégedetlen és depressziós voltam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem.” – meséli Kriszta, akinek azóta a családja és szakember segítségével sikerült kilábalnia a függőségéből.
Bár a ruhafüggőség nem tűnik olyan drámainak, működési mechanizmusában a drogfüggőséghez hasonlatos neuronális változást idéz elő az idegrendszeren belül. Szerencsére van gyógymód, de a gyógyulás csak akkor indulhat meg, ha a beteg belátja, hogy baj van. A gyógyulásban hatékonyan segíthet a kognitív viselkedésterápia, a pszichodinamikus terápia, és az önsegítő közösségek.