Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

Egy nő az anyja temetésén megpillant egy férfit. Azonnal tudja, hogy vele akarja leélni az életét, a körülmények azonban nem teszik lehetővé, hogy megismerkedjen vele. A nő egy héttel később megöli a nővérét.

Ha a kedves olvasó most azon töpreng, mi lehet a válasz, de ötlete sincs, az jó jel. Ha azonnal vagy néhány pillanatnyi gondolkodás után rávágja, hogy azért, mert a nő az újabb temetéstől azt várja, hogy viszontláthatja a titokzatos férfit, akkor rossz hírünk van: a kedves olvasó pszichopata. Mielőtt azonban tollat ragadna, hogy felháborodott olvasói levelet írjon, vagy esetleg felvenné a kapcsolatot egy pszichoterapeutával, máris helyesbítenünk kell. A fentebb olvasott gyorsteszt ugyanis a világ leghíresebb internetes pszichopata gyorstesztje, amelyet egy amerikai pszichológus talált ki, és ezzel a hitelességéről is mindent elmondtunk. Mentális betegségeket még a brit tudósok sem tudnak egyetlen kérdéssel diagnosztizálni, hát még névtelen amerikaiak az interneten. Bár a teszt kamu és tökéletesen alkalmatlan arra, hogy felmérjük vele a magunk vagy bárki más mentális állapotát, egyvalamire talán rámutat. Mégpedig arra, hogy a pszichopátia nem a hollywoodi forgatókönyvírók képzeletének szüleménye, és nem korlátozódik azokra a brutális sorozatgyilkosokra, akik texasi börtönökben várják a kivégzésüket.

Nem véletlenül beszélünk erről a két helyszínről, azaz a filmvászonról és a börtönről. Ugyanis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az olyanok, akiket joggal nevezhetünk pszichopatának, tőlünk olyan távol élnek, hogy talán már-már nem is léteznek, és emiatt előszeretettel használjuk ezt a kifejezést teljesen rosszul. Ha választottunk exe például néha megcsörgeti egykori szerelmét éjszaka, akkor mi rögtön szeretjük megállapítani, hogy az illető pszichopata, pedig valószínűleg csak mérges és/vagy kétségbeesett. Egy ausztrál kutató, Carlo Caponecchia és kollégái 2012-ben komplex kutatást végeztek magának a kifejezésnek a használatáról, és arra jutottak, hogy a szenzációhajhász médiának köszönhetően a „pszichopata” szó elvesztette eredeti jelentését, popularizálódott, és ma valószínűleg több emberre aggatják rá ezt a jelzőt nap mint nap a médiamunkások, mint ahogyan a statisztikák indokolnák. Sanszos, hogy ezek a kollégák nem pszichopaták, ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy akad köztük mégiscsak néhány. Lássuk, mit is jelent pontosan pszichopatának lenni, és miért fontos, hogy ezt tudjuk.

Beszélnünk kell Patrickről

Személyes történet következik. Egyszer olyan élethelyzetbe kerültem, hogy volt alkalmam egy terapeutának alaposan jellemezni egy férfi viselkedését, aki összetörte a szívemet. Amikor a mondandóm végére értem, a pszichiáter a következő mondatot mondta: „Óvakodnék attól, hogy távdiagnózist állítsak fel, de ezt hívják úgy, hogy pszichopátia.” Én erre hangosan felnevettem, mert azt hittem, viccel. Lelki szemeim előtt a láncfűrésszel hadonászó, nejlonköpenyes Patrick Bateman jelent meg, az Amerikai pszicho főszereplője, aki a négy fal között embereket, javarészt nőket darabol fel a nagysikerű bestsellerben. A terapeuta azonban egyáltalán nem nevetett, hanem inkább elmagyarázta, mit jelent pontosan az, hogy pszichopata, és hogyan lehetséges, hogy éveken át melengettem egyet a keblemen.

De egy pillanatra térjünk vissza Patrick Batemanre. Egyrészt azért, mert ő az a fiktív figura, aki a pszichopatákról szóló egyetlen összeállításból sem hiányozhat, másrészt mert rámutat egy sor tényre és tévhitre a pszichopatákkal kapcsolatban. Jól szemlélteti, mit tett Hollywood a pszichopatákkal, ugyanakkor azt a tényt is felhasználja, hogy egy pszichopata egészen flottul funkcionál az élet számos területén, és lehet, hogy a környezete észre sem veszi, mi a gond vele. Hollywood szereti extrém gonoszsággal felruházni a pszichopatáit, szereti őket például sorozatgyilkosként bemutatni, de a pszichopaták az esetek legnagyobb részében azért egyáltalán nem is gonoszak. Ebből aztán az is következik, hogy valószínűleg mindnyájunk találkozott már néhányukkal. A pszichopátia ugyanis meglehetősen gyakori ebben a csodálatos világban, amelyben élünk. 2010-ben megjelent egy tanulmány a Behavioral Sciences & the Law című szaklapban, amely rámutatott, hogy a világ népességének 1 százaléka visel magán pszichopata jegyeket, a vezető üzletembereknek már 3 százaléka esik a pszichopatikus tartományba, az Egyesült Államok börtönnépességének pedig 15 százaléka felel meg a kritériumoknak.

Hétköznapi pszichopaták

Ahhoz, hogy szemet szúrjon nekünk egy pszichopata, persze ismernünk kell állapotának jellemzőit. Maga a szó különben nem orvosi diagnózis. Mint Póta Réka mentálhigénés szakember, a coacholom.com alapítója is megerősíti, a pszichopátia, akárcsak a szociopátia, az antiszociális személyiségzavarok közé tartozik. Az antiszociális személyiségzavarnak genetikai okai is vannak, de a környezeti hatások is szerepet játszhatnak benne. Kommentár nélkül közlendő a tény, hogy sokkal több férfi pszichopata létezik, mint nő. A tünetek általában az illető húszas éveinek elején kezdenek mutatkozni, de olyan is van, hogy valakiben csak negyvenes éveiben kezdenek begerjedni a jellemzők. Van egy rossz hírünk! A pszichopatákat néha még a sokat látott terapeuták sem tudják azonnal kiszúrni. Ezek az emberek ugyanis kimondottan lenyűgöző figurák. Olyanok, akiket általában mindenki kedvel, mert kedélyes alakoknak tűnnek és mindenről tudnak beszélgetni. Vonzerejükkel könnyen az ujjuk köré csavarnak bárkit. Tele vannak olyan sztorikkal, amelyek rokonszenvessé és nem mellesleg hitelessé teszik őket. Idáig nem rossz. Most jön azonban az első (és talán legnagyobb) baj. A pszichopaták nem éreznek bűntudatot. Ha valakin azt látjuk, hogy a szótárában nem szerepel a lelkiismeret-furdalás, akkor azonnal gyanút kell fognunk. A pszichopaták nem hajlandók semmiféle felelősséget vállalni a tetteikért, sőt, mindenért másokat hibáztatnak, és gyakran vádolnak másokat túlérzékenységgel. Igazából rettenetesen arrogánsak. Hajlamosak túlértékelni saját fontosságukat és azt képzelik, felette állnak az általános szabályoknak, így ezek rájuk egyáltalán nem vonatkoznak. Ugyanakkor meggyőződésük, hogy ők mindenből a legjobbat érdemlik, hiszen a legjobbak abban, amit csinálnak. Állandóan kockáztatnak, borzasztó felelőtlenek. Nemigen foglalkoztatja őket a biztonság, főleg nem mások biztonsága. Gyakran hazudnak, csalnak, a viselkedésük különösen piszkos és undorító tud lenni. Bár a legtöbbjük nem szegi meg a törvényt, aki viszont mégis megteszi, általában nagyon alaposan megtervezi a bűncselekményét.

És itt jön képbe a másik nagy baj: a pszichopaták általában nagyon intelligensek, vagy legalábbis nagyon jó pszichológiai érzékkel rendelkeznek. Ebből (is) következik, hogy hatalmas manipulátorok. Nem táplálnak valódi érzelmeket mások iránt, viszont nagyon jól utánozzák, amit másokon látnak, amitől igencsak meggyőzővé válnak. Épp ezért azok, akiket a hálójukban tartanak, sokszor elképzelni sem tudják, hogy ez a bizonyos szerettük képtelen igaz érzésekre.

Egy pszichopata sosem feltételezi magáról, hogy az. Épp ezért nem lehet szembesíteni, nem lehet „gyógyítani”. Mivel a pszichopátia személyiségzavar, ha él a környezetünkben pszichopata, a legjobb, ha úgy gondolunk rá mint beteg emberre. Empátiát, lelkiismeretet senkinek sem lehet beültetni, aki pszichopata, az sajnos az is marad. Úgyhogy a legjobb, ha távol tartjuk magunkat tőle. A már említett terapeuta, aki felvilágosított a pszichopátiával kapcsolatban, azzal a jó tanáccsal látott el, hogy tanuljam meg felismerni a pszichopatát, és ha újabbat sodor elém az élet, azonnal fogjam menekülőre. Nyilván vannak helyzetek, amikor nem feltétlenül tudunk menekülni (mert mondjuk a testvérünkről van szó), egy dolog azonban száz százalékig biztos: pszichopatával egész egyszerűen tilos és életveszélyes párkapcsolatot folytatni. Mert lehet, hogy a testünket nem trancsírozza darabokra egy láncfűrésszel, de a lelkünket biztos. És az tovább fáj...

Minden századik ember pszichopata. Nézd meg, milyen jelek alapján ismerheted fel!