Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.

„A pletyka értékváltó jelenség – a fogalmat legkönnyebben a víz analógiájával lehetne szemléltetni. A Szaharában egy pohár víz az életünket mentheti meg, de máshol, cunami formájában iszonyú pusztítást végezhet” – magyarázza Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató.

Bennfentes infók

Einstein megbukott fizikából - ez a szakember kedvence. Klasszikus „gyógypletyka”, nyugtathatjuk vele magunkat, hogy bárki lehet okos. Pedig ez korántsem igaz, ráadásul Einstein sem bukott meg. A szociálpszichológus szerint a pletyka mindenütt jelenlévő önszerveződő folyamat, vészelhárító funkcióval. Tulajdonképpen kulturális immunrendszer, mert kiválóan alkalmas arra, hogy drámai szituációkban felgyorsítsa a kommunikációt. Ellenben a hírek, amiket a pletykalapokban olvashatunk, csak pletykaimitációk – fűzi hozzá a kutató. Akár hiszékenyek vagyunk, akár szkeptikusak, a pletyka képes észrevétlenül bekúszni az agyunkba, még jóval azelőtt, hogy megkérdőjelezhetnénk az igazságtartalmát. De mitől marad fenn olyan sokáig az egyik szájról szájra terjedő hír és mitől hal el a másik?

A sikeres pletyka az érzéseinkre, azon belül is leginkább a szorongásunkra hat.

Amikor a Katrina hurrikán 2005-ben lecsapott New Orleansra, nem csak a víz öntötte el a várost, a bizonytalanság és a félelem komor pletykák táptalaja lett: cápák lepték el a vizet, terroristák bombákat raktak le, kisbabák holttestei töltik meg a város híres sportcsarnokát, a Superdome-ot. A pletykák jó része még a hírekben is szerepelt, pedig a krízis kitörése után a kutatók megállapították, hogy szinte az összes, széles körben elterjedt történet hamis volt. Például amikor a szövetségi katasztrófavédelem orvosai egy 18 kerekű hűtőkamionnal kivonultak a Superdome-hoz, hogy elszállítsák azokat a bizonyos holttesteket, mindössze hat személyt találtak ott, és mind éltek és virultak.

Pletykás tények

A pletykák és a sztereotípiáink könnyen összekapcsolódnak. Aki hisz abban, hogy a túl sok pénz miatt az ember elrugaszkodik a valóságtól, az biztosan elhiszi a történetet, hogy Tiger Woods a 2007-es US Open idejére kibérelt egy épületet, amit teljesen kiüríttetett és odavitette a saját házának bútorait, hogy kellően otthon érezhesse magát a négynapos versenysorozat idején.

Minél többször hallunk egy pletykát, annál hajlamosabbak vagyunk elhinni. Sőt, még azt is gondoljuk ilyenkor, hogy a pletyka megbízható forrásból ered. A Stanford Egyetem egyik kutatásából kiderült, hogy minél többen hallották azt a pletykát, hogy patkányvizelet száradt a Pepsi kólásdobozaira, az emberek hajlamosabbak voltak a vásárlói véleményeknek hinni, mint a hivatalos közléseknek.

A ragadós pletyka tömör és egyszerű

„Hét év kell, hogy a lenyelt rágógumi kiürüljön a szervezetünkből”, „az agyunknak csak a 10 százalékát használjuk”, „egy ember évente nyolc pókot nyel le álmában” - ezek a hamis állítások élénk részleteikkel bekúsznak az agyunkba és ott maradnak az emlékezetünkben. „Az ilyen történetek csak akkor maradnak életben, ha vizuális vagy kézzelfogható képeket fogalmaznak meg. Az agyunk ugyanis úgy van bekötve, hogy jobban emlékszik az érzékekre ható, mint az absztrakt dolgokra” - állítja Chip Heath, a Stanford Egyetem professzora, aki a gondolatok terjedését tanulmányozza.

A hosszú életű pletykákat nehéz cáfolni. Úgy tűnik, a legőrültebb pletykák és konspirációs teóriák sosem halnak el. Miért hisznek még mindig abban az emberek, hogy egy óriási, őskori hüllő ólálkodik Loch Nessben, annak ellenére, hogy számtalan vizsgálat igazolta az ellenkezőjét? Nos, azért az egy jó nagy tó, honnan tudhatjuk biztosan, hogy nincs benne semmi? Nehéz a kérdést egyértelműen lezárni. A hosszú életű pletykák egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy valamilyen ponton tetten érhető bennük az igazságtartalom.

A leggyilkosabb pletyka

Az igazi dráma a tinik között zajlik. Egyesek szerint ez a kamaszkor velejárója és teljesen normális. Ám amikor mindez mérgező kapcsolatokkal, egymás megszégyenítésével jár együtt, a normális jelző nem állja meg a helyét. A szereplőknek a pletyka fájdalmas lehet és szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni, pláne, ha a közösségi médiában is megjelenik.

„Többnyire egyébként nem az eszköz, hanem a stílus az, ami olyan célzottan és fókuszáltan kegyetlen és sértő - mondja Szvetelszky Zsuzsa. – Régen is terjesztettük az osztálytársunkról, hogy béna az új farmere, vagy stréber, de az a szóhasználat és hidegfejű támadás, ami ma tapasztalható, eltér az évtizedekkel korábbitól. Ha ez még fokozható, a közösségi média miatti rögzítettség még riasztóbbá teszi a jelenséget, hiszen akit kipletykáltak, az újra és újra megnézheti a posztot, videót, gifet, ezzel pedig mindig feltépi az amúgy is mély sebet. Tehát ma már nem igaz az, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, hanem ahogyan Kemény István Internet című versében olvashatjuk: A szó elszáll és megmarad.”

A történetek középpontjában álló gyerekeket sokszorosan negatívan érinti a pletyka: rombolja az önbizalmukat, az önbecsülésüket, súlyos esetben evészavart, agressziót okozhat, depresszióhoz, öngyilkos gondolatokhoz vezethet.

Vannak olyan családok, akik folyamatosan muníciót adnak a pletykálkodóknak: