– Mi a legfontosabb üzenet a megelőzés szempontjából?

– Nagyon fontos kiemelni, hogy időben észleljük az öngyilkosságra utaló jeleket, megelőzzük a tragédiát. Különösen igaz ez, mivel aki öngyilkosságra készül, vagy ezt fontolgatja, vészjelzéseket ad a környezetének – a megelőzés leghatékonyabb módja, ha felismerjük a segélykiáltásokat és megfelelően reagálunk rájuk.

– Mik lehetnek a kiváltó okok? Milyen tényezők állhatnak a háttérben?

– Az öngyilkosság elsődleges oka a kezeletlen mentális betegség, de egyéb okok is lehetnek a háttérben, úgymint munkanélküliség, csőd, baleset, haláleset, halálos/súlyos betegség diagnózisa, válás. Az érintett szubjektív élménye is kulcsfontosságú: az egyén úgy érzi, hogy megoldhatatlan a helyzete, teljes reménytelenséget él meg.

– Mik a legnagyobb rizikócsoportok?

– Öngyilkossági gondolatai időnként bárkinek lehetnek, de bizonyos rizikócsoportokban ezek gyakoribbak és erősebbek. Sokkal súlyosabb a helyzet, ha valaki mentális betegséggel küzd (depresszió, bipoláris hangulatzavar, skizofrénia), alkoholizmusban szenved, volt már korábbi öngyilkossági kísérlete, vagy a családjában előfordult már öngyilkosság. Emellett az étkezési zavarok, a folyamatos, krónikus fájdalom, az alvászavar, az erős stressz, trauma, bántalmazás, korábbi tragédia, haláleset, kóros függőség, megváltozott nemi identitás, súlyos betegség és a katonai veteránság is rizikófaktor. Az előbbiekben érintettek komoly stresszt élhetnek át a diszkrimináció, az esetleges ellenük irányuló erőszak miatt, magányosnak, meg nem értettnek érezhetik magukat. Gyakoribb a szegénység, kilátástalanság a körükben.

– A kutatások szerint egyre több fiatal fordul a mesterséges intelligenciához krízis esetén…

– Gyakori probléma az öngyilkossági hajlam a fiatalok és gyerekek között, akik nyomást érezhetnek az iskola, szülői elvárások miatt, perspektívátlannak érzik magukat. Sokszor úgy érzik, hogy nem értik meg őket, nincs kihez fordulniuk a problémáikkal. Így keresnek információkat a virtuális térben. Nagyon fontos a beszélgetés velük, hogy azt érezzék, nincsenek egyedül a problémáikkal, kérhetnek és kaphatnak segítséget.

– Hogyan ismerhetjük fel, hogy valaki krízishelyzetben van?

– Például, ha az érintett gyakran utal rá, hogy megöli magát, vagy sérülést okoz magának. Sokat foglalkozik a halállal, beszél róla, ír róla, ilyen tartalmakat keres az interneten. Lehetséges, hogy eszközöket készít elő az elkövetéséhez. Reménytelenséget érez, elveszti a hitét a jövőben. Értéktelennek érzi magát, szégyent, bűntudatot érez, tehernek gondolja magát a környezete számára. Az érintett igyekszik elrendezni az ügyeit (végrendeletet ír, eladja, elajándékozza az értékeit), elköszön a környezetétől (szokatlan, váratlan telefonhívások, látogatások), végül nyugalmat, akár még boldogságot is érezhet, ilyenkor már meghozta a döntést az öngyilkosságról.

– Mit tehetünk, ha felismerjük ezeket a jeleket? Hogyan lépjünk kapcsolatba a bajban lévő személlyel?

– A legfontosabb, hogy merjünk beszélni az öngyilkosságról – mégpedig konkrétan: „Arra gondolsz, hogy ártani akarsz magadnak? El akarod dobni magadtól az életedet? Meg akarsz halni?” Ezzel segíthetünk, mivel amennyiben az öngyilkosságot fontolgató személy beszélhet a problémáiról, megkönnyebbül, megtapasztalja, hogy nincs egyedül, van valaki, aki figyel rá, foglalkozik vele. Kritikus fontosságú, hogy ne ítélkezzünk felette, hallgassuk meg, miért akar meghalni. A fájdalmak, feszültségek csökkentésére, elviselésére keressünk megoldásokat.

– Mi az, amit minden embernek tudnia kellene a témával kapcsolatban?

– Az öngyilkosság megelőzésében nagyon fontos a kockázati tényezők ismerete, a mentális zavarok jeleinek a felismerése, az öngyilkosság figyelmeztető jeleinek a felismerése, és a megfelelő, gyors beavatkozás. A beavatkozás történhet pszichoterápia, pszichiátriai kezelés igénybevételével, krízis intervencióval, krízisterv kidolgozásával (segélyhívó számok, támogatók elérhetősége, biztonságos helyek ismerete).

Kiemelendő a támogató közeg fontossága (barátok, család, támogató csoportok), ahol megértik az érintett problémáit, elmondhatja ezeket és segítséget kap. A közösségek tekintetében nagyon fontos a mentális egészségre nevelés, stigmacsökkentés. Segíteni kell az egyént a remény és motiváció fenntartásában. Nagyon fontos a stressz csökkentése rendszeres testmozgással, kiegyensúlyozott napi ritmussal, megfelelő alvással, kiegyensúlyozott étrenddel. Segíthetnek a hobbik, például a naplóírás is.

Fontosnak gondolom a nyilvánosság bevonását a fentebb részletezett tünetek megismerésébe, a stigmacsökkentésbe – valamiféle társadalmi egyeztetés, majd konszenzus létrehozását ezügyben.