A legtöbben vágyunk egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, sőt, egyesek kifejezetten az Igazit keresik. Ez normális és egészséges vágy, hiszen társas lények vagyunk – nem csoda, ha azt érezzük, hogy az életünket és énünket meg akarjuk osztani egy arra érdemes személlyel.

De mi a helyzet, ha az ember, akivel mindezt eltervezted, mégsem bizonyult méltónak erre a szerepre? Nos, ez fájdalmas felismerés, de ha az önbizalmad és lelki egészséged nagyjából a helyén van, előbb-utóbb összeszeded magad és kilépsz abból a helyzetből, ami boldogtalanságot okoz.

Ez az a lépés, amit egy kapcsolatfüggő személy nagyon, nagyon ritkán tesz csak meg – ha megteszi egyáltalán.

De miért választanak olyan párt a kapcsolatfüggők, akiről üvölt, hogy csak boldogtalanságot és megpróbáltatásokat hoz majd életükbe? Erre többféle magyarázat is létezik, tökéletesen egységes választ azonban nem lehet adni a kérdésre. Aki valamennyire jártas a lélektan tudományában, már sejti, hogy a társfüggőséget – mint annyi mást – megalapozhatja a gyermekkor légköre, a szülők nevelési stílusa, elhanyagoló magatartása. Ha a szülők valamiért – például saját kapcsolati problémáikból kifolyólag – nem tudtak megfelelően gondoskodni a gyerekükről, nem nyújtottak neki érzelmi támogatást, esetleg szélsőséges elvárásokat támasztottak vele szemben, az gyakranvezet egészségtelen kötődési mintákhoz. Az ember felnőttként olyan párt választhat, aki valamilyen módon arra a szülői, gondoskodó jellegű támogatásra szorul, amire neki is igénye lett volna. Ez lehet egy szenvedélybeteg, érzelmileg hideg vagy elköteleződésre képtelen, esetleg agresszív, indulatos partner.

A választás tehát olyasvalakire esik, aki jelenleg alkalmatlan arra, hogy megfelelő társ legyen, de ha megváltozik, végre minden tökéletes lesz.

A társfüggő meggyőződése, hogy a másik képes kibújni a bőréből, és ehhez mindössze az ő segítségére és odaadó szerelmére van szüksége.

Ebben a dinamikában a függő személy újra átéli a szüleivel való kapcsolatát is: ismételten olyan helyzetbe kerül, ahol meg kell küzdenie azért a szeretetért és elfogadásért, aminek igazából magától értetődőnek kellene lennie. Élete középpontja már nem önmaga vagy a saját vágyai, az egyetlen dolog, ami számít, hogy megfeleljen a párjának, ahogy annak idején a szülők kedvében is igyekezett járni (sikertelenül). Ennek érdekében tűr, kerüli a konfliktust, hiszen az kilátásba helyezheti a kapcsolat felbomlását, ami egyenlő a megsemmisüléssel. Szimbiózisban él párjával, a rendszer felbomlása pedig elviselhetetlen.

Egy mondatban összefoglalva tehát a kapcsolatfüggők univerzumában csak az instabil, kiegyensúlyozatlan és óriási energiákat felemésztő emberi kapcsolatok léteznek, nem ismerik az érzelmi biztonság és a megbízható partner fogalmát.

Ha azt érzed, nem tudnál a párod nélkül élni, akkor társfüggő vagy?

Pszichésen egészséges személyek is gyakran érezhetik, hogy képtelenek lennének a párjuk nélkül élni. Bizonyos helyzetekben– válás, szakítás, a másik fél halála – mégis elkerülhetetlen az egyedüllét, a társ nélküli élet megtapasztalása.

Bár ezek borzasztóan fájó életesemények lehetnek, a krízisben mégis átéljük, hogy de, tudunk élni a másik nélkül – még ha az élet így kevésbé élvezetes is.

A függők kapcsolata nem egyszerűen „rossz” vagy bántalmazó, hanem roppant szenvedélyes, egy valódi szerelmi dráma, teletűzdelve érzelmi csúcs- és mélypontokkal. A szenvedély ebben az esetben sajnos abszolút negatív fogalom és a biztonság, kiegyensúlyozottság és kiszámíthatóság teljes hiányára utal. A társfüggők élő megtestesítői annak a látásmódnak, hogy a szerelemért szenvedni kell. Egy hosszú távú kapcsolatban persze mindenképp vannak nehézségek és (fejlődési lehetőséget kínáló) krízisek, de a társfüggők kapcsolatai esetében azért ennél jóval többről van szó.

A társfüggő is átesik szakításokon – hogyan tovább?

Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül. A társfüggő, aki éveken, akár egy életen át benne marad egészségtelen, gyakran bántalmazó kapcsolatában, más lelki nehézségekkel is kénytelen megküzdeni. A depresszió, a nagymértékű szorongás, a rendkívül alacsony önértékelés, illetve a különböző személyiségzavarok mind-mind olyan „szövődményei” a kapcsolatfüggőségnek, amit az érintettek gyakran elszenvednek.

Az első lépés mindig a probléma felismerése. Sajnos a társfüggők erre gyakran nem képesek, ami megnehezíti a problémájuk kezelését. Gyakori, hogy egyik működésképtelen kapcsolatból a másikba esnek, mégis képtelenek ők dönteni a szakításról. Ha esetleg sikerül valahogyan megtörni az ördögi kört, a következő lépés mindig a szakértői segítség, illetve a sorstársak támogatása terápia és az önsegítő csoportok által.

Milyen előjelei lehetnek annak, hogy egy kapcsolat nem felel meg neked? A galériában hozunk erre néhány példát: